VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! November 12-e a szociális munka napja. Ahhoz, hogy a kormány méltóképpen ünnepelhesse ezt a napot, elsősorban az ágazat kiszámíthatóságát, fenntarthatóságát és az ezen a területen dolgozók megélhetését kellene biztosítania. Sajnos, ez ma nem mondható el. A pótlékolás bonyolult rendszere csak bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot jelent, ráadásul azt az érzést kelti, hogy bármikor el is vehető, és még a fizetések béka feneke alatti kategóriáján sem emel túl sokat.
A megemelt garantált bérminimum is csak azt okozza, hogy nagyon magas kategóriában vagy sok éve kell a pályán dolgozni ahhoz, hogy a besorolás és ez az összeg találkozzon. Ez forrása további bérfeszültségeknek is. Nem is csodálkozhatunk, hogy sokan csak ugródeszkának használják az ágazatot, vagy fejvesztve külföldre menekülnek, ahol az itteni béreik tízszeresét is megkereshetik, sokkal kevesebb munkával, sokkal kevesebb ellátottal sok esetben. Érthető, hogy senki nem vállalja, hogy 40-45 év mind fizikai, mind lelki szempontból megterhelő munka után, nehéz munkával ledolgozott idő után a fizetése és a befizetései alapján kisnyugdíjasként kelljen nyomorognia.
Bizonyos ágazatokat, például a gyermekjóléti szolgálatokat átalakították, a szükséges feladatbővítések bevezetését tervezik. Persze, nem mondom, hogy ezek nem indokolható és nem észszerű bővítések, nem a minimumot jelenti például az, hogy általánossá kívánják tenni az iskolai szociális munkát, vagy meg kívánják erősíteni a gyermekvédelmi jelzőrendszert, csak hogyha közben körülnézünk, hogy mi van a gyermekjóléti szolgálatok tekintetében, mi van a gyermekjóléti szolgálatoknál, akkor ez nagyon sok esetben ellentmondásban van egymással. Ugyanis a rendszerben dolgozók többsége a betöltetlen státuszok következtében többszörös esetszámmal dolgozik, és bármit megtehetnek, a vezetők, az ágazati vezetők képtelenek pótolni a munkaerőhiányt a fentebb említett okok következtében.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az ismertetett problémák alapján a fenntarthatóság, a kiszámíthatóság és a megélhetés biztosítása érdekében hajlandóak-e végre bevezetni a régóta ígérgetett szociális életpályamodellt, vagy erről végképp lemondtak? Tudom, meg fogom kapni a mindig megkapott válaszokat a pótlékokról, persze erre kitértem interpellációban is, az nem magyarázat.
Meg fogom kapni a válaszokat a különböző, önök által jóléti intézkedéseknek nevezett intézkedésekről, de ezek nem elegek. Lássák be végre azt, hogy az ágazat dolgozói nyomorognak, a fizetésük nem elég sajnos a megélhetésre sem.
Egyetlenegy megoldás van: egy tisztességes és normális megélhetést biztosító szociális életpályamodell bevezetése. Tervezik-e ezt, vagy végképp lemondtak róla? Kérem, hogy ennek bevezetését minél hamarabb foganatosítsák, hogy az ágazatban dolgozókat és magát az ágazatot megmentsék. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
