Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan vita közepén vagyunk, pontosabban, a vezérszónoki szakaszában, amikor elmondható az, hogy nagyon fontos szándékokat kell megvitatnunk. Én ezeket egyébként alapjaiban támogatom.
Ugyanakkor teljesen értelmetlennek látjuk azt, hogy kétféle, egymással azért csak érintőlegesen összeérő téma egymás mellé pakolásával tulajdonképpen egy torzót vagy egy hibridet hoz létre a kormányzat. Az egyik téma tekintetében pedig akkora késés mutatkozik a cselekvése sorában, hogy az valami egészen elképesztő. Ugyanakkor nem lehet vitatni azt, hogy mind a fogyasztóvédelmi rendszer szigorítása, megerősítése, mind pedig az utazásszervezés szabályozása halaszthatatlan feladat.
Mivel az általános vita keretei igen szélesek és általában a tisztelt levezető elnökök sem szokták belénk fojtani a szót, ezért amellett, hogy én magam a pozitív véleményemnek adok hangot, szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét több olyan rendezendő területre, ami vagy az itt lefektetett logikából következik, vagy pedig logikus következő lépés lehetne. Hiszen azt látjuk, hogy a fogyasztóvédelmi referensek tekintetében az egy logikus közbevetés, hogy mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye tekintetében papíron ne ugyanaz a referens segítse - idézőjelben - egy multicég munkáját, vagy működjön közre az itt található visszásságok feltárásában. Ugyanakkor azt is látjuk, kérdéses, hogy ez a referens milyen hatékonysággal működik. Tehát egy tisztességesen kimunkált törvényjavaslat mellé jó lett volna látni bizonyos számításokat a tekintetben, hogy egy befektetett forint mentén ez a rendszer hány költségvetési forintot hoz vissza Magyarországnak. Tudom, hogy ezek nagyon elnagyolt becslések.
Azt is tudom, hogy sok esetben nem állnak rendelkezésre tényadatok, de ha az Állami Számvevőszék tevékenységét, a GVH tevékenységét tudjuk így vizsgálni, márpedig szoktuk minden egyes költségvetési vitában, akkor a nagyon gyenge, recsegő-ropogó fogyasztóvédelem egyik nagyon fontos egységének a tevékenységét is mérnünk kellene, akár a megindított eljárások tekintetében, akár a visszaszerzett adóforintok, kiszabott bírságok, egyebek tekintetében az egész fogyasztóvédelmi szisztéma vizsgálata indokolt. És ezen belül kellene megtalálni a fogyasztóvédelmi referens helyét, szerepét, valamint azt, hogyan lehet ezt mélyíteni, hiszen én az idesorolt jogköröket nagyon nagy mértékben szélesíteném, és úgy gondolom, hogy egyetértés fog mutatkozni a Házban e tekintetben.
Azt is látjuk ugyanakkor, monopolszerű helyzetek tömegesen azért nem alakulhatnak ki ezen szigorítás mentén, de azt is látjuk, hogy a közvetítő cégeket illetően itt megint csak egy fontos szándék jelenik meg. Tehát ne lehessen kiszervezni, divatos szóval: ne lehessen outsourcing alanya és tárgya az a tevékenység, amit egyébként a jogalkotó egy bizonyos szerv számára kiszabott.
Én nagyon szeretném, ha a közbeszerzési rendszerben is ugyanezt a logikát követné a kormányzat, a héten lesz szó erről. Tehát van egy teljesen logikus jobbikos javaslat, hogy magyarországi közbeszerzést az nyerhessen el, aki vagy rendelkezik a gyártási technológiával, a know-how-val, vagy pedig rendelkezik az érintett igényelt munkavállalói tömeg legalább 80 százalékával. Tehát azok a láncolatok ne alakulhassanak ki, amelyek a korrupció melegágyát képezik, és sajnálatos módon a jelenlegi Magyarországon is visszaélések tömegét köszönhetjük ezeknek. Tehát ugyanezt a logikát, ugyanezt a filozófiát szeretném viszontlátni más Fidesz-KDNP-s törvényjavaslatokban is.
És azt is látnunk kell, hogy a Green Holidays utasain vagy áldozatain, mondhatjuk őket áldozatoknak, nem biztos, hogy segít ez a megkésett törvényjavaslat, hogy egy kicsit áttérjek ennek az egésznek a másik tárgyára, tárgykörére is, de az utasjogok szavatolása, helyrerakása, biztosítása is egy nagyon fontos kérdéskör. És itt is az a fájó pont, még egyszer mondom, a támogatás biztosítása mellett, hogy számtalan egyéb területen felhoztuk ezeket. Hadd emeljek ki egy példát! Itt az egyik, a parlamentben ülő kollégánk többször emelt szót azt illetően, hogy az illegális idegenvezetés, ami Magyarországon tulajdonképpen következmények nélkül folytatható, jelesül a fővárosban, de az ország egész területén, nemcsak hogy több száz, tisztességesen felkészült és ebből élő hazai idegenvezető munkáját lehetetleníti el, hanem bizony az országimázsunk tekintetében is mérhetetlen károkat okoz, miközben gondoljunk bele, hogy akár egy más kontinensről idejött személy, aki a Hősök terén éppen elmagyarázza a magyar történelmet egy turistacsoportnak, kap egy ötezer forintos csekket, amit egy olyan nyelven állítanak ki neki, amit nem is ért, nem tud értelmezni. Hazautazik a hazájába vagy akárhova máshova, és lényegében következmények nélkül rombolhatja azt a Magyarországról kialakított képet, ami egyébként gyönyörű szép, csodálatos, de lehetne még csodálatosabb.
Tehát az illegális idegenvezetés egy apró részterület, de ennek a szabályozásáig sajnos nem tudott ez a kormányzat hét és fél év alatt eljutni, pedig ezt nem az utcáról jelezték, nem egy fogadóórán jelezték - ne becsüljük le a fogadóórás jelzéseket, én tulajdonképpen mindig ezeket hozom be a parlamentbe -, de ezt ráadásul innen, a Házon belülről jelezték, és még erre sem tudott rezonálni a kormányzat. Képzeljük el, mi történik akkor, ha egy állampolgár, mondjuk, egy fogadóórára betérve kísérli meg akár a devizahiteles ügyét felpörgetni, segítséget szerezni benne. Tehát látható, hogy a kormányzat lekövető magatartást tanúsít, de még ezt is lassan teszi, még ezt is hiányosan teszi.
Amiért ezekre a látszólag részterületekre fel szeretném és fel szerettem volna hívni a figyelmet, az pontosan az, hogy ezeknek a szabályozatlansága elképesztő nemzetgazdasági károkat is okoz. Tehát ha bármely nemzetgazdasági ágazatban egy teljes magyar iparág vagy magyar szolgáltatói ágazat ellehetetleníthető következmények nélkül, ez kétirányú üzenetet takar. Egyrészt üzenet az összes többi magyar kkv-szolgáltató kis cég számára, hogy veletek is bármikor megtehetik, mert nincsen védőernyő. És üzenet a pénzügyi hiénák, a visszaélők, az illegalitásba merülők számára, hogy azért Magyarországon lehet halászni a zavarosban, miközben én azt szeretném, hogy ne lehessen.
Tehát teljesen egyértelműnek látom a feladatot, hogy itt megjelenik előttünk egy törvényjavaslatban az, hogy közvetítő cégek ne végezhessék azt a tevékenységet, amit a jogalkotó valakinek szánt. Jó, de akkor ez köszönjön vissza az összes többiben, akkor folytassunk hasonló vitákat a közbeszerzési rendszerről; jelenjenek meg azok a törvényjavaslatok, amelyek egyértelmű normatív szabályokat tartalmaznak azt illetően, hogy mondjuk, hogyan lehet helyzetbe hozni a 200 millió forintos éves árbevétel alatti, vagy a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató magyar kis- és közepes méretű vállalkozásokat, jelesül azokat, amelyek a növekedési hitelprogramoknak is egyfajta kárvallottjai, hiszen a források egy számjegyű százaléka került csak hozzájuk ezen hatalmas összegtömeg tekintetében.
És ha a másik oldalon megjelenik adott esetben az utasjogok egyfajta rendezési szándéka vagy a szabályozás megerősítése, akkor ez terjedjen ki minden egyes részterületre. Ha a kormányzat ezt nem kívánja egyben, egy csomagban behozni, bár úgy lenne a logikus, akkor kérjen fel szakértőket, beszéljen piaci szereplőkkel. Még egyszer mondom, a jegyzőkönyvekből visszakereshető módon, a Házon belülről érkeztek ezt illető jelzések.
Keressék meg ezek szereplőit, hiszen a magyar parlament dolga elsősorban az lenne, hogy proaktív módon, megoldásokat biztosítva egyfajta piaci, üzleti, nemzetgazdasági biztonságérzetet, komfortzónát erősítsen, alakítson ki, nem pedig az, hogy lekövető módon, sokszor EU-s irányelveknek vagy diktátumoknak megfelelően, egy-két éves késésekkel, nemzetgazdasági károkat okozva valamit letegyen az asztalra, ami kötelező volt, de egyébként nem biztos, hogy teljes körben képes hatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
