BALLA MIHÁLY
BALLA MIHÁLY
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/18302. határozati javaslatban a „Hazatért falu” cím adományozására teszünk javaslatot, amely kezdeményezést Becsó Zsolt képviselőtársam indította el, és e helyről is jobbulást kívánok neki. Igazából a cél az, hogy ezzel a „Hazatért falu” cím adományozásával talán egy nagyon érdekes történelmi időszaknak egy nagyon érdekes fordulatáról hozzunk döntést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! „A mai napon Magyarország egy történelmi fordulóponthoz érkezett. Ma írják alá azon békeszerződést, amely ezeréves országunk feldaraboltatását kimondja.” - nyitotta meg a beszédét a házelnök a parlamentben 1920. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának napján. A döntés a tényleges etnikai viszonyokat, az önrendelkezési jogot, az anyaországnál maradt települések gazdaságföldrajzi és konkrét gazdasági érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva Somoskőt és Somoskőújfalut, sok száz társukkal együtt Csehszlovákiának ítélte.
Nem lehet az sem vigasz ebben a döntésben senkinek sem, hogy több száz település sorsában kellett osztoznia ennek a két falunak. Ma már nem is sejtenénk, hogy Salgótarján egy része és a közeli Somoskőújfalu a trianoni békeszerződés értelmében északi szomszédunkhoz tartozott. Ám Csehszlovákia mindössze négy évig tudhatta magáénak ezt a két települést, mert Magyarország XX. századi történetének volt egy roppant különleges módon végbemenő területi gyarapodása.
93 évvel ezelőtt került sor Magyarország utolsó máig érvényben lévő területi növekedésére, hiszen akkor tért haza a Népszövetség döntése értelmében két magyar falu, Somoskő és Somoskőújfalu Nógrád megyébe, és ugyanezen döntéssel sikerült négy év csehszlovák uralom után a macskakövet is Magyarország számára megmenteni. Az, hogy a két Nógrádi falu visszatérhetett, köszönhető volt a szinte színmagyar lakosság nemzeti elkötelezettségének és az egészen egyedülálló, sőt különleges eset szerencsés alakulásának. Történt ugyanis, hogy a tájat adó Karancs hegység vulkanikus kőzetének köszönhetően meghatározó volt a környéken a szén- és a bazaltbányászat. Már a XIX. századtól sok befektetni vágyó budapesti vásárolt birtokot a hegyen, köztük volt prof. dr. Krepuska Géza egyetemi tanár is. A Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora 1905-ben vett magának egy kétezer holdas birtokot Somoskő és Somoskőújfalu határában, ahol kőzet- és ásványgyűjtő hobbijának is élhetett.
(9.10)
1920 egy júniusi reggelén arra ébredt a két falu lakóival és még nagyon sok honfitársával egyetemben, hogy birtoka már egy másik ország területéhez tartozik. Érthetően nagyon elkeseredett az ismert professzor, aki el is panaszolta környezetében mindenkinek bánatát.
Ekkor szólt bele a történetbe a véletlen. A magyar-csehszlovák határrendező bizottság egyik angol tisztje éppen Budapesten tartózkodott, amikor súlyosan megbetegedett, és Magyarország akkori legjobb fül-orr-gégészét, Krepuska professzort ajánlották. Miután doktor úr sikeresen megoperálta és kikezelte betegségéből az angol tisztet, rábeszélte, hogy az antantbizottság tagjai szálljanak ki a helyszínre és nézzék meg a két falut. Az angol tiszt elfogadta a meghívást és egy antantbizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol Krepuska Géza, valamint Lipthay Jenő, a Rimamurányi Vasmű igazgatója és dr. Auer Pál jogi szakértő kísérték őket körbe a faluban az önkéntes magyar diplomácia szép példájaként.
A látottak, tapasztaltak és persze a korábbi kezelésért érzett hála meggyőzték az angol antanttisztet és társait, hogy Budapestre visszatérve tárgyalásokat kezdeményezzenek a helyzet tisztázására, ami egy hosszas procedúra kezdetét jelentette. A pici nógrádi területdarabka kérdésének rendezése számos szakértői vizsgálatot, tárgyalást és jogi procedúrát indított el, amelyek évekig elhúzódtak, de ami a lényeg, a Népszövetség 1923. április 23-án hozta meg a várva várt döntést, amelynek értelmében visszakerült Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt- és szénbányáinak egy részével együtt. A kompromisszumos döntés részeként az állomásfőnök, a határátkelő-állomás főnöke magyar, míg a bányaigazgatók csehszlovák állampolgárok voltak.
A trianoni határok Népszövetségi Tanács általi módosítása 1924. február 15-én lépett hatályba. Aznap írták alá a két állam kijelölt illetékesei a helyszínen az átadási iratokat.
Az 1924. februári visszacsatolást idézhetjük fel a szemtanúk hitelességével a helyi katolikus pap által vezetett „Historia domus” lapjairól. „Február 15-én volt a hivatalos visszakapcsolása Somoskőújfalu és Somoskő községeknek Magyarországhoz. Már reggel fel volt lobogózva az egész falu, de a cseh megbízott átadó kijelentette, hogy a község még csehszlovák terület, ezért addig nem adja át a községet, míg a magyar zászlót le nem szedik. Kilenc órakor érkezett meg a megye főispánja, Sztranyavszky Sándor és vele a vármegyei urak, a szomszédos falvak birtokosai és Salgótarjánból a polgármester vezérlete alatt nagyon sokan. A diadalkapu alatt fogadta őket a község, dr. Krepuska Géza, Csuha István körjegyző és én.” - írja a katolikus pap. „Csuha István üdvözlete után főispán úr tartott nagyszerű beszédet, szívükre kötvén a lakosoknak a hazaszeretetet. Majd templomba vonultunk, hogy hálát adjunk Istennek, hogy visszavezetett minket Magyarországhoz. Az ünnepélyes Te Deum után szentmise volt. Délben dr. Krepuska Géza díszebédet adott, amelyen a főügyész indítványára minden toaszt után százezer koronát kellett fizetni a templom orgonájának javítására. Begyűlt 1 millió korona. Nem lett visszacsatolva Magyarországhoz Bikkrét-puszta, Mizsere-puszta, Kismalompuszta. Az állami népi iskolából a tanítók elmentek a csehekkel, elvitték az egész felszerelést Fülekre. Visszatért Kardos Anna tanító, érkezett a Diósgyőri Vasgyárból igazgató-tanító Gulyás Mihály és felesége. Majer Adolfot nevezték ki állomásfőnöknek.” Eddig szól a részlet.
Magyarország így 1924-ben néhány bazaltbánya használati jogával, 15 négyzetkilométernyi területtel és 2500 fővel gyarapodott, akiknek 97 százaléka volt magyar anyanyelvű. Somoskő és Somoskőújfalu települése, bár visszakerült Magyarországhoz, viszont a somoskői vár Csehszlovákia birtokában maradt. Így állt elő az a hosszú évtizedekig tartó abszurd helyzet, hogy ha valaki Somoskőről föl akart menni a falu szélső házától alig száz méterre lévő várba, csak 20 kilométeres kerülővel tudott a legközelebbi határátkelőn át a várba jutni.
A történelem úgy hozta, hogy sokáig feledésbe merült a nógrádi határrevízió. Somoskő és Somoskőújfalu 1977-ben Salgótarjánhoz került, de végre 1999-ben jelképes napon, a hazatérés 75. évfordulóján nyitotta a februári hidegben a szlovák és a magyar fél a somoskői várnál a határátkelőt, miközben a Somoskői Váralja Egyesület elsőként emlékezett meg az addig elfelejtett eseményről. Így közel hét évtized után, bár útlevéllel a kezükben, de már 20 kilométeres kerülő nélkül látogathatták a magaslatot a közeli utcák lakói és a környéken élők.
Somoskőújfalu 2006-ban ismét önálló lett, és már több mint egy évtizede ünnepli február 15-ét, a hazatérés napját. Somoskőújfaluban 1924. február 15-re emlékezve emelték a „Hazatérés emlékművét”, míg Krepuska Gézának ugyanott általános iskola viseli a nevét. Somoskőn pedig szoborral tisztelegnek a professzor előtt. A Somosi Környezetnevelési Központ mindannyiunk nagy örömére pedig elindította a hazatérés múzeumának kialakításának.
Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy különös sorsú a harccal és népszavazással itthon tartott Sopron, az erővel visszaszerzett Balassagyarmat, Kerca, Szomoróc és köztük most már Somoskő és Somoskőújfalu, különös sorsúak és különös sorson osztoznak, de mindegyik település a külön és másfajta sorsok mellett egyvalamiben mégis példát tudtak mutatni nekünk: hazaszeretetből és összefogásból.
Hálával tartozunk tehát Krepuska professzor úrnak és családjának és mindazoknak, akik a tiltás idején szűk családi vagy baráti körben elmesélve átmentették a két falu igaz ünnepét. Hálával tartozunk azoknak, akik keresztülvitték a hazatérés emlékének ünneppé emelését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket figyelembe véve kérem önöket, hogy támogassák az országgyűlési határozatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
