DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valóban abban a helyzetben vagyok, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat gerincét képező törvények formálásában, korábbi előterjesztéseiben részt vettem.
Épp itt azon merengtem magamban, hogy 2010 őszén, tehát amikor a kormányzást megkezdtük, talán a legelső törvény a vagyontörvény volt, amit idehoztunk a Ház elé, és akkor is nekem volt módomban azt előterjeszteni. Majd - tudom, hogy önök nem szeretik a múltat, de - amikor az előzmények következményeként rákényszerültünk arra, hogy a kormány például a devizahitelesekkel és egyáltalában otthonvédelmi intézkedésekkel foglalkozzon, akkor azok között voltam, akik először az eszközkezelő feladatát, lehetőségeit, egyáltalán a létét kimunkálták. Emlékszem, hogy akkor 2500 lakással kezdtük, mert úgy gondoltuk, hogy ez az, amire az akkori körülmények között a létért, a fizetőképességért, a mindennapi gazdasági felszínen maradásért küzdő országnak lehetősége van.
(13.40)
Én megértem képviselőtársaimnak az ezzel a törvényjavaslattal szemben elmondott averzióit, különös tekintettel arra, hogy tudom, jövő tavasszal választások lesznek, és ellenzéki képviselőtársaimnak megvan arra a lehetősége, hogy hosszú kampányt kezdjenek. Az itteni hozzászólásokat tulajdonképpen ennek tudom be, megköszönve azokat a félmondatokat is, amelyeket ezekben a törvényjavaslatokban egyébként szakmailag jónak és támogatandónak tartanak. Engedjék meg, hogy a többük által említett aggályokra reagáljak és válaszoljak.
Csak hogy maradjunk a takarékszövetkezetek tulajdonjogánál: ez a törvényjavaslat, ami önök előtt fekszik, a tagság részjegytulajdonait nem érinti, a részjegytulajdonosok azok maradnak, akik eddig is voltak.
Ami a szavazati arányokat illeti, kérem, olvassák el figyelmesen a tervezetet: az állam részaránya csökken, a szövetkezeti részarány ehhez képest növekszik. Talán Hollik képviselőtársam már említette, és talán ezzel kellett volna kezdenem, hogy azért a hitelintézeti integrációnak azt a legfontosabb eredményét, hogy amióta ez megvalósult, nincsenek takarékszövetkezeti csődök, ezt mintha önök a szemük elől elveszítették volna. Kialakult egy nagyon jó garanciaközösség, aminek következtében nem kell az OBA-hoz, az Országos Betétbiztosítási Alaphoz fordulni, hogy hol ezért, hol azért kártalanítsák a csalódott betéteseket.
Egyébként ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát - ezt elsősorban a szakmai kritikát megfogalmazó képviselőtársaimnak mondom - mind az integrációs szervezet, mind az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség, mind a Magyar Bankszövetség szakmailag véleményezte és támogatja. Tehát ez nem egy kormány által kitalált vagy a kormány valamelyik minisztériuma által kitalált szöveg, még akkor is, ha ez nyolc törvényt érint, hanem az ország ezen ügyekben legilletékesebb szakmai szövetségeivel megkonzultált s általuk támogatott javaslat.
Az sem hangzott el képviselőtársaimtól, hogy az önök által kárhoztatott hitelintézeti integráció nem von el állami forrást, hitelintézet működése nem jelent állami terhet vagy kiadást, és azok a pénzek, amik annak idején oda mentek, azok ma is ott vannak és rendelkezésre állnak. Úgyhogy ami a takarékszövetkezetekkel kapcsolatos módosításokat és továbblépési lehetőségeket illeti, én úgy gondolom, hogy ezek folyamatában jók, a hitelintézeti tagok érdekeit nem sérti, mi több, biztonságukat növeli.
Elhangzott itt néhány szó - én is utaltam rá a bevezetőmben - az eszközkezelőről. Emlékezetem szerint 2500 lakással indultunk. Direkt bekértem a friss adatokat, a program indulásától számítva, 2017. október 31-ig 41 572 darab ingatlan felajánlását fogadta be a NET, és ezek közül, a szándéknyilatkozatok alapján 33 735 darab ingatlant már megvásárolt. A beérkezett szándéknyilatkozatok közül 4009 darab került elutasításra, tehát erősen egy kisebb mennyiség. Az indulás óta az ingatlanok vásárlására felhasználtunk eddig közel 300 milliárdot, 297,7 milliárd forintot; ennyit azoknak a képviselőtársaimnak, akik az állam érzéketlenségéről beszélnek. 300 milliárd forintot csak arra fordítottunk, hogy ennek a több tízezer családnak a megélhetését, a lakhatását biztosítani tudjuk.
Itt engedjenek meg egy kitérőt, mert ez is friss adat. A törvényjavaslat foglalkozik azzal, hogy lehetőséget ad az értékesítésre. Kizárólag azoknak az ingatlanoknak az értékesítésére került és kerül sor, amelyek kiürültek - például elhalálozás miatt -, egyszerűen ott állnak üresen, és valóban egy működési többletköltséget, fenntartási és működési többletköltséget jelenthetnek, ezeket adhatja el az MNV. A törvénytervezet arról szól, hogy az eszközkezelő átadja az MNV-nek, az MNV pedig állami vagyonként odaadja vagyonkezelőnek például idősgondozásra vagy más egyéb ilyen közcélokra.
Tehát azért mondom ezeket, hogy a politikai indíttatású, esetenként kemény és nagyon igaztalan vagy igazságtalan mondatok parírozása helyett képviselőtársaim is lássák és az országban azok is, akik ezt a vitát, ennek az előterjesztésnek a parlamenti vitáját végighallgatják, hogy meggyőződésem, hogy az elmúlt 7 év nagyon kemény és az egész ország munkája által és az egész ország által produkált tevékenysége során még ilyen lehetőségek is megnyíltak, és nagyon jelentős összegeket fordított a kormány és annak intézményei a korábbról örökölt társadalmi igazságtalanságok, hátrányok, a feszültségek feloldására, a devizahitelesek lakhatásának biztosítására, annak megoldására.
Úgyhogy megköszönöm azokat a támogató nyilatkozatokat, amelyek a törvénytervezet mellett szóltak, és megköszönöm azokat a szakmai észrevételeket is, amelyek egyébként egy más politikai indíttatású, ellenzéki környezetben elhangzottak. Az elkövetkező bizottsági viták alapján, az esetleges módosító javaslatok benyújtása mellett ismételten kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek annak megtárgyalása után elfogadni. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
