DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan fontos törvény, hogy a címével ellentétben - bár a címében az állami vagyon szerepel, ami tényleg egy magasztos dolog, ha meg kell védeni - valójában lényegesen nagyobb tárgykört érint ez az előterjesztés, és ennek keretében 8 törvény módosítását tartalmazza.
A leglényegesebb változtatásokat szeretném elmondani. Nem akarok túlzottan bulvárízű lenni, de azért van ennek az egész előterjesztésnek egy kicsit ilyen aratásíze így a választás előtt fél évvel, hogy még be akarja takarítani a fideszes holdudvar, amit a pénzügyi területen lehet.
Az biztos, hogy a Magyar Fejlesztési Bank, összhangban a nevével, most rendesen odakerül a fejlesztési minisztériumhoz, és az MFB a jövőben még szélesebb körben vehet részt az állami vagyon kezelésében is, az uniós források elosztásának koordinációjában, és ez láthatóan az MFB hatáskörének az erősödését jelenti, tehát az eredeti statútumnak megfelelő, a nevében szereplő fejlesztési források allokációját, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor ez a Miniszterelnökségen történt többnyire.
A Magyar Fejlesztési Bank kiemelt nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos ingatlanok felújításának pénzügyi finanszírozásában is szerepet vállalhat a következőkben. Ez egy kicsit furcsa, hogy kiemelt nemzeti emlékhelyekkel, mert az, hogy a Magyar Nemzeti Bank előszeretettel vásárol közpénzből nagy értékű műalkotásokat, az már ismert a nagyközönség számára. Hogy ez mennyiben indokolt, és mennyire helyes az, hogy a közpénzt a Nemzeti Bank erre használja, és nem mondjuk, a devizakárosultak gondjainak az enyhítésére, az kevésbé érdekel, csak fölmerül a kérdés, hogy a kiemelt nemzeti emlékhelyek finanszírozásának a körében, mondjuk, a kastélyfelújítások is beletartozhatnak-e, mert a kastélyok egy bizonyos családi körben nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Nem mondom azt, hogy ez a királyi családi kör, mert még nem az, de hasonló a dolog. Különös, hogy ezt közpénzből ilyen törvény által garantált keretek között akarják megfinanszírozni.
A Magyar Fejlesztési Bank kedvét nem vették el a kockázatitőke-alapokkal kapcsolatos botrányok sem ezektől a tevékenységektől, eléggé ismert az úgynevezett Jeremie-akták, aminek a keretében nagyon furcsa pénzosztások láttak napvilágot. Tehát a Magyar Fejlesztési Bank még nagyobb szerepet fog kapni, vállalni a startup cégek támogatásában, ezúttal egy 50 milliárdos, majd egy 100 milliárdos keretösszeg erejéig. Ez egy nagyon fontos tevékenység a cégindítás, az innováció, a vállalati innováció serkentése területén; tényleg, ez ellentmond a munkaalapú társadalomnak, mert ez egy vállalkozásalapú, piacépítő elképzelés, úgyhogy nem tudom, a miniszterelnöki retorikával ezt hogy tudják összhangba hozni, tehát ez nem egy munkaalapú elképzelés, ez egy vállalkozásalapú pénzosztás, aminek persze helye van a tőkés piacgazdaságban, csak eddig önök ezt nem szerették, úgyhogy ez egy érdekes innováció a jogalkotás területén is.
A takarékszövetkezetek állami átalakítása, úgy néz ki, hogy a befejezéséhez közelít. Rögzítik, hogy kizárólag állami szervek szerezhetnek 15 százaléknál nagyobb résztulajdont a takarékokban, az MFB-t pedig az integrációs szervezet közgyűlésén a szavazatok 51 százaléka illeti meg. Ez az egész takarékszövetkezeti átalakítás a legpofátlanabb államosítás. Tehát amikor a miniszterelnök itt elkezd kommunistázni, Rákosit meg az államosítást emlegetni - ez számomra különösen érzékeny, mert a családunkat és az őseimet is érzékenyen érintette az államosítás -, akkor a takarékszövetkezeteket, ami valódi szövetkezeti tulajdon volt, kistulajdonosok vagyonát jelentette, ilyen pofátlanul, törvényi eszközökkel lenyúlni, államosítani, a rendelkezés jogát átvenni, ez egyszerűen skandalum.
(13.00)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát akkor is elmondtam, amikor a takarékszövetkezeti törvényt hozták ide, hogy ez arcpirító, és hogyha azt nézzük, hogy a jogállamiságot, mondjuk, a német gazdasági kamara komolyan veszi, és ezek alapján nem javasolja német szakmai kisbefektetőknek, hogy Magyarországra jöjjenek, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a vagyonukkal, akkor meg lehet érteni őket. Az tehát, amit itt a takarékszövetkezetekkel önök műveltek, az a jogbiztonság teljes aláásása, a jogbiztonság semmibevétele. Lehet tehát itt ilyen szép célokat mondani, hogy ennyit nőtt, annyit nőtt, amannyit nőtt, tetszettek volna alapítani egy állami bankot, és akkor annak a növekedését be lehetne mutatni! De az, hogy valódi tulajdont elvesznek, államosítanak, az minden elképzelést, minden jogállami elképzelést felülmúl, ez nem más, mint jogeszközökkel történő rablás. Úgyhogy ez messzemenően elítélendő, és egyszer, hogyha majd történelemkönyvet olvasnak saját magukról, ez a legsötétebb, legszégyenletesebb oldalakon fog szerepelni, hogy hogyan vették el a takarékszövetkezetek kistulajdonosainak valódi vagyonát, valódi rendelkezési jogát a saját tulajdonuk felett.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő feladatköre tovább bővül az előterjesztés szerint, így az állami vagyont érintő kérdésekben egyre inkább megkerülhetetlen, általános feladatkörű kormányzati szervként fog majd eljárni, mindenféle széleskörű felhatalmazást szerezve. A Nemzeti Vagyonkezelő által működtetett elektronikus árverési rendszeren keresztül általánossá válnak az aukciók; végül is ez egy korszerű rendszer, az más kérdés, hogy ezek az aukciók milyen értékről történnek, és mekkora publicitást tudnak előzetesen kapni, mert azért ilyen léptékű árveréseknél a felkészülési idő nagyon lényeges, tehát nem mindenki tud százmilliókat leakasztani egy-egy aukcióra, különösen akkor nem, ha nem tudja előre, hogy mikor fog rá sor kerülni. Maga az elektronikus aukció tehát jó, a protekcionizmus nem jó.
Megkezdődik a Nemzeti Eszközkezelőnél lévő ingatlanok értékesítése is, lehetővé válik, hogy az eszközkezelőtől a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerülhessenek a lakóingatlanok. Ez azért egy nagyon érzékeny terület, mert itt azért családok lakhatásáról van szó, úgyhogy itt azért egy fokozott körültekintésre és szociális érzékenységre lenne szükség.
Szeretném megjegyezni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank az egyik legfontosabb kormányzati pénzintézetté kezdi kinőni magát, jól látható, hogy a takarékszövetkezeti integrációs rendszerben vezető szerepet tölt be, emellett az uniós források egyre nagyobb körét is az MFB kezeli. Ezek közé tartozik a már említett startup vállalatok indítását segíteni célzó Jeremie-alapok ügye is, amivel kapcsolatban az egyik már feltárt botrányos dologról azért szeretnék szólni a hozzászólásomban. Több oknyomozó újságíró, újságcikk is feldolgozta azt a botrányt, ami a Jeremie-alapok összesen több mint 127 milliárd forint befektethető vagyonnal rendelkező hányadát érintette, amiből 87 milliárd forint jött az EU-ból, tehát kockázatitőkealap-támogatásként, illetve magyar állami támogatásból.
A szakértői elemzések szerint négy-öt befektetési alap fektetett csak be szabályosan, piaci alapon, profi módon valódi, jó növekedési potenciállal bíró cégekbe, a többi húsz gründolt Jeremie-pénzt kiosztó cég viszont vagy nem is igazán csinált semmit, vagy döbbenetesen rosszul, erősen mutyigyanús módon használta fel a nagyrészt uniós, illetve kormányzati pénzt.
Nemhogy olyan sikervállalatokat hoztak volna létre, mint amit a Prezi vagy a LogMeIn jelent, ilyenek nem jöttek létre, hanem zömében nemes egyszerűséggel inkább csak kicsoportosították a pénzt a befektetési alaptól, én nem akarom azt mondani, hogy kilopták, mert ez már egy büntetőjogi kategória lenne (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), de az újságírók ezt írták róla (Z. Kárpát Dániel: Őrség!), hogy erősen lopikálásgyanús a Jeremie-pénzek nagy részének a kiosztása. (Z. Kárpát Dániel: Őrség!)
Ezt a programot akarja most újabb milliárdokkal folytatni a kormány, és a Magyar Fejlesztési Bankot is bevonni ebbe, ami azért megítélésem szerint nagyobb körültekintést igényelne; nem a lopás, mert azt, én úgy gondolom, jó lenne mellőzni (Hollik István közbeszól. - Mesterházy Attila: Farkas Flóriánról beszélsz, vagy Mengyiről?!), hanem az, hogy valódi piaci módszerekkel tárják fel azokat a cégeket, amelyeket kockázatitőke-támogatásban érdemes (Mesterházy Attila: …Mészáros, Garancsi…! - Az elnök csenget.) részesíteni. Én tehát nem akarom kisebbíteni a Jeremie-tőkealapok jelentőségét a magyar piaci folyamatokban, pusztán azt szeretném javasolni, hogy valódi, érdemi portfóliókat támogassanak, és a gondos gazda hozzáállásával kezeljék ezeket az uniós pénzeket, mert az uniós pénz is közpénz.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy a Fejlesztési Minisztériumot vezető miniszter a miniszteri kinevezése előtt állítólag azt kérte a miniszterelnöktől, hogy csak bankok ne tartozzanak a minisztériuma alá, merthogy ez az ő korábbi tapasztalataival nem áll összhangban. Na most, úgy néz ki, hogy három év alatt ez a nézet megváltozott, és a pénzügyekhez is tapasztalatot szerzett a Fejlesztési Minisztérium, ami nagyon helyes.
A Gazdasági bizottság ülésén a Nemzeti Eszközkezelő vezetője beszámolót tartott, arról számolt be, hogy az első adósok számára a lakásaik visszavásárlására nyitva álló határidő, a hat év a legelső érintettek esetében most kezd lejárni, ezért felpörögtek a visszavásárlások. Én nagyon szeretném azt hinni, hogy ebben segítséget fog nyújtani a kormány, hiszen ha lejár a hat év, utána az adós a visszavásárlási jogát elveszíti, így komoly hátrányba kerülhet. A javaslatból kitűnik, hogy ebben az esetben a lakása a Fejlesztési Minisztérium körébe tartozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerül, ami nem biztos, hogy az addigi érintettnek a lakhatását fogja biztosítani.
Úgy gondolom tehát, hogy ez az előterjesztés tipikusan a fideszes erőpolitika hibáira világít rá, és nagyon fontosnak tartanám, hogy azok a gazdasági, gazdaságpolitikai garanciák, amelyeknek a hiányára utaltam, azok érvényesüljenek. Én azt javasolnám, hogy vonják ezt vissza, és átdolgozás után ezekkel a garanciákkal együtt hozzák ide a parlament elé. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Dr. Legény Zsolt: Úgy van! - Taps az MSZP soraiban.)
