Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hoz bennünket könnyű helyzetbe a kormányzat akkor, amikor egymás után sorjáz elénk vagy salátatörvényeket, vagy egymással abszolút össze nem illő javaslatokat, javaslatcsomagokat.
És valóban, ahogy a választások közelednek, a kormányzat hozzáállásáról megint csak a Trónok harca jut eszünkbe, abból is a Greyjoy-ház jelmondata, mintha a kormány is azt mondaná, hogy „mi nem vetünk”. Önök csak aratni akarnak, és megint számos területen az látszik, hogy le akarják aratni a magyar nemzetgazdaság által termelt jószágok minél nagyobb hányadát, és erre enged következtetni az, hogy ezen törvényjavaslat legvérlázítóbb része tekintetében még a legnagyobb bajban lévő magyar emberek, a devizahitel-károsultak helyzetét is veszélybe sodorják. Ennek kifejtése természetesen későbbre marad, de egyértelműen megállapíthatjuk, hogy megint csak vannak itt azért jó szándékú irányok, elképzelések, ahogy a korábbiakban is, ezeket viszont életveszélyes dolgokkal keverik.
Nem kívánom mind a nyolc módosítandó törvényjavaslatot végigmazsolázni, hiszen ezt már megtették többen előttem, és tökéletesen látszik, hogy a Fidesz-KDNP erőből ezt a csomagot megpróbálja átnyomni. Azt is látnunk kell, hogy itt még a tárgyi tévedések kijavítása előtt is azért vezérszónoki szinten olyan kiszólások, utalások történtek, amikor mondjuk, a német vállalatok magyarországi érdekeltségeiről beszélnek, ezt szegezik egymással szembe, hogy az ember egészen elképed, hogy mennyire másfajta kép él a magyar gazdasági életről kormányoldalon és ellenzéki oldalon.
És az említett Audi esetében is el lehet mondani, hogy persze, fontos magyarországi szereplőről van szó, csak amikor Hollik képviselőtársam az Audi példáját hozza fel, akkor elfelejti azt megvizsgálni, hogy az érintett cég anyaországában bevételének több mint 8 százalékát fordítja humán erőforrásra, bérezésre, egyebekre, Magyarországon ez az arány pedig 3 százalék alatti. Tehát egy olyan elképesztő kifosztó mechanizmus működik európai színtéren is, ami egyébként megadja a mi béruniós kezdeményezésünknek a szükségességét, filozófiai alapját is, hiszen nagyon nehezen képzelhető el, hogy ez a kifosztott munkaerőtömeg, amely Magyarországon van, évtizedeken keresztül ezeknek a multicégeknek a sikeres, jól képzett, elégedett, boldog bedolgozója legyen, és ez nem is lehet cél. Nyilvánvaló módon a magyar prosperitás lehet a cél.
Na, pont a magyar prosperitással ellenkező irányba ható tünetek jönnek ki ebből a törvényjavaslatból, mert amikor azt látjuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében újabb változtatásokat foganatosítana a kormány, fogalmaz meg ilyen változtatási szándékokat, pontosan egy válságcirkulációt kíván továbbvinni, ahelyett, hogy megoldaná ezt, meg is mondom, hogyan. Mondjuk, elérné azt, hogy a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében - tisztességes költségvetési támogatás mellett - ne tudja a kereskedelmi bank nagyon-nagyon sok esetben megakadályozni azt, hogy az érintett károsult lakását átvegye az eszközkezelő, ahelyett elindul abba az irányba, hogy kinyit egy újabb kaput a károsultak amúgy is elvett lakásának az elidegenítése előtt, tehát az előtt, hogy a későbbiekben majd dobra verjék ezt az ingatlan vagyont, és még a jelenlegi bérlői jogviszonyhoz képest is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerüljön az érintett családok egy része.
Elmondhatjuk tehát, hogy miközben az eszközkezelő, bár megoldásnak nem tekintem azt, hogy emberektől elveszik az ingatlanához fűződő tulajdonjogát, aztán bérlőként határozatlan ideig visszabérelhetik mindezt, de ez is átmenetileg levegőt nyújthatna még több magyar ember számára. Hozzánk számtalan olyan megkeresés, észrevétel érkezik, amely egyértelműen kiemeli, hogy az érintett károsult csatlakozna, az eszközkezelő szerződést kötne vele, de a bank egy páros egyenes lábas becsúszással tulajdonképpen megakadályozza ezt a folyamatot. Ez ellen pedig jogorvoslati lehetőség tisztességes mederben jelen pillanatban nincsen. Ez a kormányzat elmulasztotta a fellebbezés lehetőségét kidolgozni, jogszabályba foglalni ebben az esetben. Tehát akinél az eszközkezelő tekintetében a kereskedelmi bank azt mondja, hogy nem segíthetnek a károsultakon, azon nem is segítenek, tehát a kereskedelmi bank szava erősebb Magyarország Kormányának szavánál jelen pillanatban, ami fenntarthatatlan.
A kormányzat pedig most hova jutott? Oda, hogy észlelte, hogy lejárnak a visszavásárlási határidők az eszközkezelős konstrukció tekintetében. Itt egy hatéves ablakperiódust határoztak meg. Az volt a kormányzat előfeltevése, hogy ezalatt majd a károsultak egy részének fizetőképessége helyreáll, tudják rendezni a vagyoni viszonyaikat, tehát vissza tudják vásárolni nyomott áron a saját ingatlanukat.
Itt a nyomott ár is viszonylagos, hiszen Magyarország is nyomott áron jutott ehhez az ingatlantömeghez, hiszen a kereskedelmi bankok sok esetben boldogok voltak, ha az általuk indokolatlanul követelt pénztömeg, mondjuk, 30 százalékához hozzájutottak, de el kell hogy mondjuk, ezen 6 év alatt tömegesen nem állt helyre a fizetőképessége senkinek. Tehát ezek a szerencsétlen, kisemmizett emberek jellemzően és rendszerszinten nem tudják visszavásárolni a saját ingatlanukat. Amúgy is értelmetlen, hogy 6 éves ablak szerepel. Tehát miért pont 6 évig áll fenn az a lehetőség, hogy valaki visszaszerezze azt, ami az övé, és amit máig vitatott körülmények között vettek el tőle? Jelen esetben, ha megoldatlan ez a probléma, a kormánytól minimum elvárható lenne az, hogy ezt a 6 évet kitolja legalább 10-14-re, legalább esélyt teremtve egy következő kabinet számára, hogy megoldja ezt a problémát, vagy segítsen ezeknek az embereknek, hogy vissza tudjanak térni az eredeti élethelyzetükbe.
Ugyanakkor nem ez jelentkezik. A kormány most két jelenséggel szembesült. Az egyik, hogy elkezdenek ezek a hatéves ablakperiódusok lejárni, a károsultak pedig nem tudják visszavásárolni az ingatlanukat. A másik oldalról pedig a kormány azzal is szembesült, hogy elképesztően drága ennek az ingatlantömegnek a fenntartása, hiszen itt a tulajdonos már nem az, aki most már a bérlő, nem a magyar károsult, a magyar állampolgár a tulajdonos. Márpedig a meghibásodott műszaki egységek cseréje, adott esetben egy nyílászárócsere is lehet, és sok esetben bizony a tulajdonos feladata. Tehát a magyar államra ró ez egyre nagyobb fenntartási költségeket. Nyilván ezért is örülnek sok esetben, ha a kereskedelmi bank elkaszálja az eszközkezelővel való szerződés lehetőségét, hiszen a fenntartási költségek volumene ezáltal nem növekszik tovább.
Tehát ezen két folyamat mentén mit csinál Magyarország Kormánya? Most másfajta kezelésbe, más vagyonkezelésbe próbálja venni a megüresedett ingatlanokat, amely folyamatot én egy esetben tudnék elfogadni, egyetlenegy esetben: ha a megüresedett ingatlanok devizahitel-károsultak, tehát más, további devizahitel-károsultak helyzetét tudnák megkönnyíteni azáltal, hogy ők költözhetnének ezekbe, de akkor sem tartom az ingatlanok ilyen típusú elidegenítését semmilyen szinten megoldásnak és elfogadhatónak.
Azt látjuk, hogy amikor a vagyonkezelés során az itt fekvő paragrafusok alapján tulajdonképpen újfajta jogosultságok keletkeznek, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy a vagyonkezelő az állami vagyont elsődlegesen bérleti szerződés alapján bérbeadással hasznosítja - ez lenne az eszközkezelő alaptevékenysége, alapfunkciója -, másodsorban kezdeményezheti a vagyonkezelésben levő lakóingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba adását. Ez már egy vitatottabb terület, hiszen az önkormányzati tulajdonnal utána lényegében bármi megtörténhet. Ismerve az önkormányzatok kivéreztetett anyagi helyzetét és kisemmizett mivoltát, itt igen nagy a veszélye annak, hogy tömegesen fognak ingatlanok kikerülni ebből a körből.
Harmadsorban viszont a c) pont mentén az szerepel, hogy a lakóingatlant elidegenítheti. Tehát a kormányzat kinyit egy olyan ablakot, amelynek értelmében az önhibájukon kívül bajba került devizahitel-károsultaktól először elvették az ingatlant az eszközkezelő által, mindezt segítségként előadva. Ezek a szerencsétlen emberek visszabérelhették a saját ingatlanjukat. Hat éven keresztül lett volna lehetőségük visszavásárolni mindezt, de nem állt helyre a fizetőképességük, hiszen Magyarország Kormánya cserben hagyta őket. Ahogy pedig letelik a 6 év, a vagyonkezelési szabályok módosításával lehetségessé válik ezen emberek ingatlantömegének elidegenítése, akár az után, hogy ők már életüket vesztették, külföldre vándoroltak, üressé vált az ingatlan, akár a későbbiekben egyszerű szabálymódosítások révén akkor is lehetővé válik mindez, ha még benne élnek a saját ingatlanukban, saját eredeti tulajdonukban ezek az emberek.
Tehát életveszélyes kapukat nyitogat a kormányzat. Óva intem önöket ettől, hiszen látniuk kellene azt, hogy a valóság terében mi zajlik. Az zajlik, hogy a kilakoltatási moratóriumot meg tetszettek hirdetni. Én örültem ennek az előrébb hozatalának, és annak is örülök, hogy a választásokig mindez kitart.
(13.30)
De ez az alapproblémát nem szünteti meg. Tegnap pont Balatonfüreden tettek ki az ingatlanából egy idős asszonyt a rokonságával együtt, és bizony, amikor a háromból két családtag ott ült a délutáni-esti órákban egyedül a pályaudvaron, és nem tudták, hogy merre induljanak, mert belátható távolságon belül rokonságuk nem volt, vélhetően nem azt gondolták, amit a kormányzat hangoztat, miszerint megmentették a devizahiteleseket. Éppen ezért az a kérésem, hogy szembesüljenek a rögvalósággal, holnap reggel is lesz egyébként egy ingatlankiürítési kísérlet, a kilakoltatási moratórium alatt, ugyanis önök megállapítottak olyan kivételeket, amelyek értelmében egy árverést követően még ilyenkor is van lehetőség hasonló cselekmény foganatosítására. A holnapi alkalommal egy ’56-os hős és rokonsága az érintett.
Tehát szeretném figyelmeztetni önöket, hogy ez a folyamat nem intézhető el annyival, hogy moratóriumot hirdetnek, a probléma itt van velünk, fennáll, és ahelyett, hogy az eszközkezelő tekintetében, bár értem én, hogy bizonyos szempontból kényszerek alatt állnak, de mégis életveszélyes kapukat nyitogatnának ki, én arra biztatnám önöket, hogy hallgassanak ránk és oldjuk meg ezt a problémakört végre. Én tudom, hogy hosszú távon ez csak a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosításával oldható meg, amit mi szeretnénk, és azt is tudom, hogy ez a törvényjavaslat nem kimondottan erről szól, de - az általános vita kereteit nem túlfeszítve - ki kell hogy hangsúlyozzam: amit itt a Nemzeti Eszközkezelő kapcsán készülnek elkövetni, tovább súlyosbítja a helyzetet, semmiféle megoldás felé nem nyit ki további utakat. Éppen ezért most, az adventi időszak előtt szeretném azt, ha megfelelő belátás tanúsításával végre a megoldásról is esne szó, hiszen a politikai konfliktusokat vélhető módon nemcsak a választópolgárok, de a károsultak is nagyon unják. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
