GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt a törvénytervezet tárgyalásába belemegyünk, az előtt azért három olyan törvényhez kapcsolódó mondatot mondani kell, ami az elmúlt nyolc évet, az elmúlt nyolc évet jellemzi.
Az egyik, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a rombolásról szól, a rombolásról, államtitkár úr, hiszen ön is tudja nagyon jól, hogy az, amit csináltak a szakképzés, felnőttképzés tekintetében - de majd mondok konkrét, kézzelfogható példákat is a felnőttképzés vonatkozásában, hálózatok megszüntetésével kapcsolatosan, sok minden egyéb mást. A centralizáció vonatkozásában mindent, ami helyben jobban működik és eredményesebben, önök azt is központosítják, és az érdemi egyeztetések tekintetében úgy fogalmazhatnék helyesen, hogy az érdemi egyeztetés nélkülözése jellemzi az önök tevékenységét mind szakmai, mind érdekképviseleti vonatkozásban.
Ennek a törvénytervezetnek a hatálybalépésével kapcsolatosan úgy fogalmaznak, hogy lépcsőzetességet fognak követni: 2018. január 1-jével, 2018 nyarával, hetedik hó 1-jével és 2019. január 1-jével kívánják hatályba léptetni a törvénytervezet bizonyos passzusait.
(15.00)
Célként azt fogalmazzák meg, hogy a szakképzés rugalmasságának a fejlesztése egy igen fontos dolog. Nekem erről rögtön az jutott az eszembe, amikor a munka törvénykönyve kapcsán a rugalmasságról és a biztonságról beszéltek, aztán a rugalmasság meg is valósult a munkaadók javát szolgáló módon, a biztonság része pedig a munkavállalókat illetően elveszítődött, az a falhoz szorult. A szakképzés rugalmasságának a fejlesztése vonatkozásában azért szeretném ugyanúgy a biztonság kérdését felvetni, amely a szakképzésben részt vevő alanyok sokaságát érinti, tehát ezt is érdemes lenne szem előtt tartani.
Nyilván minden, a gazdaság működése tekintetében fontos elem és szerep az, hogy a gazdaság igényei a lehető leginkább ki tudjanak elégülni, minél hamarabb ki lehessen szolgálni jó értelemben vetten a munkavállalók azon körével a gazdasági igényeket, amelyek megmutatkoznak. De rögtön szeretném itt hozzátenni azt is, hogy persze nem csak a per pillanat igényeihez kell igazodni. A képzés, az állami keretek között zajló képzés soha nem szólhat csak arról, hogy a per pillanat igényeihez illesztett vágyakat vagy éppen vágyaktól függetlenül megjelenő igények kielégítését tartsuk szem előtt. A képzés hosszú távon is behatárolja az életminőséget, és ha nem is behatárolja, talán jobb az, hogy megadja a lehetőségét annak, hogy az emberek adott esetben előrelépő, szteppelgető, fejlődő életminőséggel tarkítva vagy épp kialakítva éljék a mindennapjaikat.
A gyakorlati képzés lehetőségeinek a fontosságáról szól ez a törvénytervezet is, én ezt nem vitatom el. Nem vitatom el, sőt szükségesnek és fontosnak tartom a valós munkaerőpiaci körülmények közötti gyakorlati képzések fontosságát, de rögtön hozzáteszem, hogy egy adott tudásszint elsajátításához, szakmai értelmű elsajátításához a közismereti tárgyak ismerete nélkül nagyon nehéz eljutni. Nagyon nehéz akár a fizika, akár a matematika, akár bármilyen más olyan közismereti tantárgy tudásbéli elsajátítása nélkül jó szakemberré válni, amelyet a piac jó szívvel fogad - nagyon nehéz.
Éppen ebből kifolyólag itt most is szeretném hangsúlyozni a közismereti tantárgyak fontosságát. De azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az alapképzés vonatkozásában is változásokat kellene eszközölni, mert hiába próbálnak önök a szakképzés, a felnőttképzés tekintetében különféle intézkedéseket foganatosítani, ha az alapképzés vonatkozásában megint csak rombolnak -, PISA-eredmények támasztják azt alá, amit mondok -, akkor nyilvánvaló, hogy a szakképzés tekintetében sem fognak tudni eredményeket elérni. Már nem sokat kell görcsölni ebben az öt hónapban ennek okán, de a következő időszakra gondolva, amikor majd segíthetik ennek a munkának a kialakulását, akkor érdemes lesz együtt gondolkodni. (Cseresnyés Péterhez:) Igen, államtitkár úr, kaján mosolyát az arcán szívesen veszem, de azt szeretném mondani önnek: igen, az együttműködés mikéntjének a kialakítása igenis a Parlament falai között is és a társadalomban is egy elengedhetetlen folyamat.
A dualitás kérdésköre: a dualitás megerősítése, a munkahelyi képzés megerősítése. Nézze, hét és fél év van a hátunk mögött az önök kormányzásából fakadóan, és azt tapasztaljuk, hogy ilyen pillanatnyi fellángolások voltak a Fidesz-kormány részéről, de kézzelfogható eredmények igazából nem születtek. Most is bizonyos intézkedéseket foganatosítani kívánnak. Mondok példát: ilyen az, amikor egy adott gyakorlati helyen oktathatók számának a maximalizálását meg kívánják tenni. Van ennek praktikus oka, lehet ennek praktikus oka, de elsődlegesen nem az a lényeg, hogy egy adott szakképző helyen 15 vagy 50 diák, hallgató, tanuló válhat oktathatóvá, hanem az, hogy ezek a szakképző helyek minden vonatkozásban a munkaerőpiaci igényhez illesztett elvárásokkal karöltve megfeleljenek annak a feltételrendszernek, aminek meg kell felelni. Nem formailag kell a megfelelőség kérdéskörét biztosítani, hanem tartalmilag, kézzelfogható módon.
Ágazati készségi tanácsokat hívnak életre, itt a gazdaság szereplőinek a képzési tartalom elsajátításának kialakításában való részvételét kívánják erősíteni. Nincs gondom azzal, ha ilyenfajta tanácsok vagy bármilyen szervezetek hívódnak életre, de azt mindenképpen szeretném mondani, hogy a képzés tartalmának vagy éppen a képzés működése ellentmondásainak a feloldásában vagy a képzés tartalma módosításában való részvétel meghatározása szükségszerű feltétel csak, de annak a kézzelfogható megvalósítása elengedhetetlen is.
Nyilvánvaló, hogy az ágazati szereplőknek, szerepvállalóknak a nagyobb szerep biztosítása valamilyen értelemben, mértékben segítheti azt, hogy a munkaerőpiachoz illesztett igények kielégülése jobban meg tudjon történni. Az igények maximális alapulvétele egy helyes törekvés, az ágazatokban szükséges készségek átadásának a módja és sok minden egyéb más is megítélésem szerint is támogató. De az összehangolást itt azért érdemes lenne szorosabbá tenni, mondjuk, a vállalatok keretei között zajló képzés és az iskolai oktatás rendszere keretei között zajló képzések viszonyrendszerében.
Még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkaerőpiaci igények megjelenítése a szakképzésben egy fontos dolog, de az én értékítéletem szerint ezen túl kell nyúlni, tehát nemcsak a munkaerőpiaci igények megjelenítése, hanem a munkaerőpiaci igények várható jövőbeni megjelenítése kell hogy elsődlegesen szem előtt legyen, és olyan értelemben, hogy mivel 2017-et írunk, ezért az talán nem elvitatható, hogy egy szélesebb körű ismeretre van szükség a boldoguláshoz, a jobb lét megteremtéséhez mindenki számára, és ehhez, mondjuk, egy 20-30 órás képzésnek nevezett, 2-3 napos típusú ismeretelsajátítás nem biztos, hogy feltétlen módon elegendőnek mondható.
Amikor azt mondtam az első mondataim között, hogy érdemi egyeztetések nélkül végezték a munkásságukat, ez volt jellemző az elmúlt 7-8 esztendőben, ez sok mindenre igaz. Most itt, ebben az esetben is azt tudom mondani, hogy a konzultációk… - Pölöskei Gáborné az érdekvédőkkel, szakervezeti vezetőkkel, bizonyos felületeken még azt is mondhatom, hogy találkozott, de érdemi konzultációnak ezt nem lehet nevezni. A közlés nem egyeztetés. Tehát az, hogy valamit önök akarnak, gondolnak a világról és eszerint kívánnak lépni, az nem azt jelenti, hogy mindenkinek a véleményével egybevág, a mások véleményének a meg nem ismerése meg azt jelenti, hogy önök nem kívánnak egyeztetni, nem kívánnak semmi olyan folyamatban részt venni, amely a folyamat építését szolgálná.
Mi is a helyzet ma, ha egy kicsit beletekintünk? Államtitkár úr, bármit is mond, folyamatosan csökken a szakképzésben tanulók száma. Egyre több a hiányszakma vagy a hiányszakmát érintően azoknak a száma, akik a magyar munkaerőpiacon nem tudnak megjelenni, mert nincsenek. Gondoljon bele csak az építőiparhoz illesztetten: az ácsoktól… - de ne a tetejétől induljunk, induljunk a kőművesektől kezdve akár a vasbetonszerelőkön keresztül az ácsokig, hogy elérjünk a ház tetejéig. Keresleti vagy kínálati oldalon van ma megjelenés? Nyilván a keresleti oldalon van és nem a kínálati oldalon. Nem tudtak előbbrelépni e vonatkozásban az elmúlt 7-8 év alatt.
Szakgimnáziumi rendszert hívtak életre, el sem gondolkodtak azon, hogy érdemes netán a technikusi rendszer vonatkozásában gondolkodni. Amit mondtam: egy szélesebb körű ismeret megléte mindig módot és lehetőséget ad a jobb boldogulás érdekében.
(15.10)
2010 óta képtelen megteremteni a kormányzat a keresetvezérelt - önök által mondott szavakat használok - felnőttképzést. Centralizáció van; centralizáció van már példaként a részszakképesítések törvénybe történő iktatásán keresztül is.
Nézze, a kevés ismeret, a kevés tudás a munkaerőpiacon való jelenlétet korlátozza. Igen, korlátozza, mert csak időszakos jelleggel ad módot és lehetőséget arra, hogy az ember munkafeladatok ellátását végezhesse el. Nem akarok negatív értelmű megfogalmazásokat tenni, de ma, 2017-ben, ugye, azzal egyetértünk, államtitkár úr, hogy nem tanoncképzésre van szükség, és nem arra, hogy a tanoncok rövid ideig tartó, időszakos jellegű foglalkoztatást tudjanak csak vállalni és betölteni, majd utána jöhetnek az új tanoncok, cseresorozat kialakítására lehessen sort keríteni e tekintetben.
Én azt gondolom - még egyszer hangsúlyozva -, hogy a szakképzést megelőző alapképzés meghosszabbítása egy fontos dolog lenne. Mondtam, a PISA-eredmények ezt alátámasztják. Egyébként a lengyelek megcsinálták azt, amit most mondtam az alapképzés tekintetében, és érdekes módon a PISA-eredmények is kézzelfoghatóan jobb visszaigazolást tesznek.
Sokszor hivatkoznak a német duális képzési rendszerre, és hogy a magyar folyamatoknak is ebbe az irányba kell menni. Igen, csak van egy óriási különbség, ez pedig az, hogy német duális rendszerben a szakképzés, a szakképesítés, a szakismeret elsajátítása előtt és a képesítések megszerzését megelőzően a megszerzett közismereti jellegű tudás közötti különbség óriási, és szeretném jelezni, államtitkár úr, nem a mi javunkra, nem.
Még két gondolat a végére. A felnőttképzés tekintetében nem jó az, ha a betanított képzés tömegszerűségét próbáljuk erősíteni, a 30 óra alatti maximális képzési idővel párosuló folyamatokat. S az sem jó szerintem, ha az OKJ-n kívüli képzések modulzáró vizsgája beleszámíthatóvá válik a szakképzés komplex szakmai vizsgájába. Ilyen értelemben nem is kellene az egyiknek léteznie, mert ha az egyik irányba puhítani akarnak a 30 órás képzések vonatkozásában, a másik irányban akkor az OKJ-s képzések követelményrendszerét kellene szem előtt tartani.
Ami a felnőttképzés tekintetében még óriási probléma: önök évtizedeken keresztül jól működő rendszereket zúztak szét. Gondoljon csak bele az rkk-k rendszerébe, a regionális átképzőközpontok rendszerébe; gondoljon csak bele abba, hogy megsemmisítették ezt az intézményhálózatot, majd tavaly nyáron, ha jól emlékszem, még a Türr István Képző és Kutató Intézetet is likvidálták.
Szóval, egy szó mint száz: rombolás, centralizáció, érdemi érdekegyeztetések nélküli folyamatok zajlanak az önök vezérletével. Azt gondolom, ez így nem helyénvaló. Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)
