DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásban pár olyan pontot, illetve pár olyan kérdést gyűjtöttem ki, ahol talán felmerülhet az, hogy egy kis magyarázatra szorul az indokoláson túl, hogy végül is mi a jogalkotó szándéka, és ezeket próbálom elmondani. Próbálok egyébként tartózkodni azoktól az akár más, politikai jellegű vagy politikai vitára okot adó körülményektől, amelyek egyébként jó lenne, ha elhangoznának, hiszen mindannyiunknak fontos terepe a Ház, hogy megvitassuk a közös ügyeinket, esetleg az egészségügyben a jelenlegi kormány politikai kritikáját vagy politikai ügyekben az egyes döntéseit firtassuk, vitassuk. De az a helyzet, hogy talán ez a törvényjavaslat nem ennek a terepe, ezt más politikai fórumokra kell hogy meghagyjuk.
Annyi pontosítást azonban majd mindenképpen tennék, ami itt Mesterházy Attila felszólalásával kapcsolatosan elhangzott. Képviselőtársunk azt mondta el, hogy lényegében a rákhalálozási statisztikák az 1990-es évek óta változatlanok, és ő úgy mondta, hogy körülbelül 33 ezer ember, 30 ezer ember halálozik el ebben a betegségben. Az a helyzet - és ezt nem a kormány védelmében mondom, hanem a statisztikai adatok helyretételével -, hogy igaza van, nem jók a számok, és nem jó a helyzet, azonban annál egy kicsivel jobb, mint amit mondott. Viszont az igaz, hogy 1990 óta Magyarország tudta a legkevésbé csökkenteni a rákhalálozás mutatószámait. Százezer lakosra vetítve a ráta 330-ról indult rendszerváltáskor. Egyébként ugyanitt indult el Csehország is, ugyanezekkel az adatokkal, és míg Magyarországnak érdemben nem sikerült ezt nagyon leszorítania, 280-ra, azaz 28 ezer főre sikerült leszorítania, ezzel szemben Csehországnak szintén a 330-as értékről 220-ra sikerül leszorítania a rákos halálozást.
Ez mutatja, hogy nem biztos, hogy jó úton járunk nemcsak diagnosztikában, hanem terápiás területen is. Magyarországnak talán az egyik legnagyobb elmaradása ebben van. Egyébként a rákos megbetegedések kiváltó okai a számtalan környezeti hatás, gyakorlatilag fel tudnánk 10-15 olyan hatást és olyan körülményt, indikátort sorolni, amellyel meg lehet határozni, hogy mi is a probléma; Magyarország mindenesetre vesztésre áll.
De hogy rátérjünk arra, és ez csak egy statisztikai pontosítás lett volna, hiszen nagyon fontos, hogy beszéljünk az ügyről. Most Legény Zsolt képviselőtársamhoz beszélek, aki Mesterházy képviselő úr képviseletében is talán itt van, de szívesen megismétlem máskor is. Fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, valóban egyébként aktuálpolitikailag is fontos, de mégsem ez alá a kérdéskör alá tartozik, attól függetlenül, hogy az ex tempore gyógyszerek, illetve készítmények kérdésével azért foglalkozik a törvényjavaslat, de mégsem ezen a szinten, hogy e mögött hatalmas nagy OECD-statisztikára vagy a magyar kormánynak az eddigi munkájára vagy a mindenkori kormányok munkájára alapozó vitát tudjunk folytatni, így hát inkább térjünk vissza magához a törvényjavaslathoz.
Összességében, amely pontokat fontos kiemelni, az rögtön az első, az EESZT-vel kapcsolatos praktikus igazítás, ami egy limitálást, egy szűkítést jelent, hogy ki és milyen módon tekinthet be és ezt adhatja tovább és milyen felhatalmazottsággal kezelheti azokat az adatokat, amelyek betegekhez tartoznak. Talán azért is szerencsés, hogy van most egy újabb szigorítás benne, mert banki szempontból is ötös biztonságúnak mondják magát a rendszert, bár azért itt tennék egy zárójelet, talán államtitkár úr nálam is jobban ért ezekhez; azért jó, hogy nem éppen csak egy tokent adtak az aláírókártyához.
Tehát a banki biztonságot azért sokfelől lehet szerintem támadni ebben a kérdésben, de egy biztos, ha van gyenge végpontja talán ennek a rendszernek, az pontosan a háziorvosok, illetve a háziorvosoknál az informatikai rendszerek biztonsága. Azt azért nagyon könnyen látjuk, hogy a háziorvos nemcsak a saját betegeinek az adataihoz fér hozzá, ha jól értem a rendszer működését, hanem bárkinek, akinek a tajszámát ismeri.
Tehát bármilyenfajta - és akkor csak egy nagyon egyszerű példát mondok - adatlopás kivitelezhető azon keresztül, hogy egyes háziorvosok biztonsági rését kihasználva valaki, ha nem is egy masszív adatlopással, tehát nem százezres számban visz el egy perc, két perc alatt adatokat, hanem kitartóan, hosszú távon, hosszabb idő alatt él vissza ezekkel az adatokkal. Nos, lehet, hogy egyébként ez a jogszabályi módosítás vagy limitálás talán egy kicsit egyszerűbbé teszi vagy egy kicsit védhetőbbé teszi az álláspontot.
Államtitkár úr, én nyilván nem értek annyira ehhez, a bizalom természetesen megvan az államtitkársággal, illetve az ÁEK-kel szemben, bár azt szokták mondani, hogy most már inkább a Belügyminisztériumnak kell ebben az esetben a felelősségét vagy a figyelmét felkelteni egy-egy ilyen kérdéssel, hiszen gyakorlatilag most már ő ennek a gazdája. De egy biztos, azért erőltetem és azért is mondom, hogy az EESZT-vel kapcsolatosan mindig fogalmazzunk világosan és járjuk körbe jól a témát, mert ezt egyszer lehet elrontani, a bizalmat, ami a lakosságban, ami a használókban megvan.
Ha rossz lábbal indulunk neki, ha rosszul kezdik el az elejét, és a kormány rosszul indul neki, akkor óriási bizonytalanság, óriási bizalmatlanság lesz, és mindazt a pozitív lehetőséget és kitörési lehetőséget, ami az EESZT-ben rejlik, egyszerre fogjuk lerontani, és utána nem fogjuk tudni helyrehozni ezeket a problémákat. Ezért is fontos, hogy az EESZT-vel foglalkozzunk. Kérem az államtitkár urat, hogy ezt ne politikai támadásként, ezt jobbító szándékú kritikai észrevételként vegyék, mert ezek a kritikai észrevételek nem a politikusok fejéből szökkennek ki, hanem a szakma szokta a politikusok elé hozni, akik vagy nem boldogulnak, vagy nem tudnak a kormánnyal valamilyen szinten kapcsolatot tartani, ezért megkeresik a saját formájukat arra, hogy elmondják a problémáikat, és ezek praktikusan innen érkeznek.
(12.00)
Ami a másik kritika, és ez egy régebbi kritika, szintén van ezzel kapcsolatosan átvezető rendelkezés, az a bürokráciacsökkentés és az egészségügyi háttérintézmények átvezetése. Most is lehet látni, ebben a salátatörvényben is megint benne vannak azok a kiigazító rendelkezések, amik a NEAK, OEP átszervezésével kapcsolatosak. Ez megint jól mutatja, hogy sikerült, illetve sikerül úgy hozzányúlni egy struktúrához, egyébként szerintem működőképes struktúrához, ami egy halom más jogszabályalkotási feladatot hoz, és teljesen feleslegesen terheli például az államtitkárság munkáját, teljesen feleslegesen terheli a NEAK munkáját, pláne úgy, hogy egyébként ott talán most már viszonylag kevesen dolgoznak, sokan sajnos elmentek a volt OEP-től. Tehát teljesen feleslegesen állunk itt, és sikerült létrehozni mindezek mellé egy olyan ÁEK-et, ahol talán most már alig van híja, hogy ezren dolgozzanak.
Nem biztos, hogy ez volt a helyes út, és nem biztos, hogy a bürokráciacsökkentésben a helyes útra lépett a kormány. Ennek ellenére a Jobbik egyébként ezen átalakítási javaslatok nagy részét támogatta, már amennyiben egyébként a mindenkori kormány szervezetalapítási jogába beleszólhat egy ellenzéki párt. De ez csak egyetlenegy kritikai észrevétel, hogy milyen helyzetet sikerült idehozni.
Azt nem tudom megítélni, hogy mennyire fontos és jó az orvosi igazolások visszamenőleges kiállítása, ebben lényegében hitelezem a bizalmat. Logikus természetesen, hogyha öt nap után rögtön egy orvosi bizottságot kell összehívni, egy komoly munkára és ennél magasabb szintű munkára alkotott grémiumot kell ilyen banális kérdésben összehívni, az természetesen egy működésképtelen vagy nehezen működő rendszert jelent. Tehát ha megoldás erre a jelenleg meglévő módosítás, hogy itt 30 napra visszamenőleg igazolhatóan, keresőképtelenséget igazoló kormányhivatali szakértő főorvos járjon el, akkor aláírjuk és ez természetesen támogatható. Ha ezt az élet szülte, akkor ám, legyen így. Ilyen visszajelzés nyilván nem érkezik az ellenzéki pártokhoz, de a kormány látja esetleg ezeket a problémákat, hogy hol lehet megoldani őket.
A másik állandó probléma, és megint találkozunk vele, a pszichiátriai ellátás kérdése. Ebben a jogszabályban is van egy olyan rész, ami az alapvető jogok biztosának jelentése és az általa felvetett kifogások miatt módosul. Szinte minden évben visszatérünk oda, hogy a pszichiátriai ellátásban mind az ellátási oldalon, mind a jogok gyakorlásában állandó kritikát, állandó problémát látunk.
Itt talán az egyetlenegy helyes megoldás lenne, és ez szintén jobbító szándékú kritika, hogy ideje lenne teljes egészében áttekinteni a pszichiátriai ellátás terápiás lehetőségeit, az intézményi lehetőségeit, megteremteni ennek a jogszabályi hátterét, és megteremteni mellé a kezelésekkel teljes egészében összefüggő és a jogrendszerbe, a jogok és a kötelezettségek rendszerébe illeszkedő szabályozásokat. Mert most azt látjuk, hogy ami egyébként az orvosoknál a saját kötelességük és felelősségük és a saját jogaik és kötelezettségeik, az sokszor összeütközésben van a betegek jogaival, illetve a betegeknek az alkotmányban, illetve más sarkalatos törvényekben biztosított jogai kiteljesedésével. Ezt valahol egységbe kellene hozni, hogy ne az legyen, hogy egy széttöredezett, teljesen particionált és egyébként sokszor rossz gyakorlatot megtestesítő pszichiátriai kezelés van, hanem legyen egy egységes, egy modern, egy tényleg hatékonyan üzemeltethető pszichiátriai ellátás, ahol nem az órákat, a napokat kell nézni, nem egymásnak kell felhatalmazásokat adni, hanem mindenkinek teljesen egyszerű és világos felhatalmazása van, kötelezettsége van és joga van.
Tehát egy kódexszerű hozzáállás kellene az egész pszichiátriai ellátáshoz, már csak azért is, mert egy dologban biztosak vagyunk: a pszichiátrián folyamatosan növekvő teher van, pontosan azért, mert egy halom határterület kezd bekerülni a pszichiátria és a pszichiátriai ellátás körébe. A pszichiátriai orvosok területén is nagy gondban vagyunk, mert gyakorlatilag nagyon kevés van belőlük, nagyon szerteágazó tevékenységet kellene végezniük. Általános, teljes tudást igénylő szakember talán nem is létezik, tehát le kell specializálódni ezekben a szakmákban is.
És ha azt látjuk, hogy a jogszabályi környezet kapcsán - pláne úgy, hogy kiemelt figyelemmel vannak a hatóságok a betegjogok érvényesülésére ezen a területen - ez a terület egy rossz jogszabályi környezetben vergődik, akkor semmi más nem lesz belőle, mint egy teljesen diszfunkcionális pszichiátriai ellátás, ami, én úgy gondolom, az egyik legrosszabb mutatóval rendelkezik Magyarországon, mert a pszichiátriai ellátás eredményei, a hozzáférhetőség európai szinten minden esetben talán nálunk a legrosszabb. Ha valahol, akkor ezen biztos javítani kell egy hatékony jogszabály-változtatással, és ez már nemcsak az államtitkárság felelőssége, hanem ez például az Igazságügyi Minisztérium felelőssége. Ezen lehetne javítani.
Ami pedig talán az utolsó olyan pont, amit, úgy érzem, az államtitkár úr is azért említett meg az OGYÉI jogköreivel kapcsolatosan, mert korábban heves kritikusai voltunk az OGYÉI jogkörszélesítésének, ami a perszekutórius, tehát a nyomozati cselekményi lehetőségeit jelentette, ezzel kapcsolatosan az álláspontunk nem változott, tehát továbbra is úgy látjuk, hogy vannak olyan hatóságok, amelyek ezeket a munkákat, ezeket a tevékenységeket ellenőrizni tudnák, mind a bírósági, mind pedig a bűnüldözési és nyomozati szerveknél erre megfelelő lehetőségek voltak.
Ettől függetlenül nem ez az akadálya, vagy egyáltalán nincs ilyen akadálya, hogy ezt a jogszabályt elfogadjuk. Az meg megfordult a fejemben, hogy egy általános politikai vitát csináljunk belőle, és beszéljünk a mostani törvényjavaslat okán akár az EESZT problémáiról, akár az elfuserált közbeszerzésekről az ÁEK-nél, ami aggodalommal tölti el az államtitkár urat, vagy akár tényleg a daganatos terápiáknál a terápia szűkülése miatt, de úgy gondolom, ez most nem az a fórum. Bár lenne rá lehetőség, hogy ezeket többször, szélesebb körben megvitassuk, de ezt most hagyjuk meg azoknak a politikai műfajoknak, amelyek minden hétfőn vagy a kora délutáni, vagy a késő délutáni órákban meg szoktak itt történni.
Úgy gondolom, hogy a kormány állandó kritikusaként, illetve egészségügyi politikájával egyet nem értőként ettől függetlenül ezt a törvényjavaslatot nagy valószínűséggel el tudjuk fogadni, hiszen olyan kiigazításokat tartalmaz, amik nagyobbrészt a lakosság mindennapi igényeiben merültek fel és azért szükséges kiigazítani, hogy az egészségügy még a jelenlegi állapotában is zökkenőmentesen vagy sokkal hatékonyabban tudjon működni. Úgyhogy köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
