SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt ha sportról van szó, akkor elhangzik mindig, és most is utalt már rá az előterjesztő, és egyébként is majd biztos hallhatjuk még többször, hogy az egészség megóvásával foglalkozunk, a jobb sporteredményeket segítjük elő, a fiatalok támogatása, hogy sportoljanak, sportolhassanak. Ezek mind-mind elhangzanak a sporttal kapcsolatban, csak éppen ez a törvényjavaslat is nem erről szól: ugye, itt a sportvállalkozásokat érintő egyes adózási tárgyú törvények módosításáról tárgyalunk jelen pillanatban.
Az adózás rendje, az adórendszer átláthatósága és egyértelműsége közvetlen összefüggésben van az adók beszedhetőségével, illetve az adózók adózási hajlandóságával. Mindezekre tekintettel, úgy gondolom, hogy felelős állami vezetőként vagy országgyűlési képviselőként különös gondot kell fordítanunk erre a területre.
A jelenlegi adórendszerünk szerteágazó és összetett, hiszen az adórendszerünkben számos egyéb szempont érvényesül, ami különadók és kedvezmények szövevényét eredményezi a szabályozásban. Ezen rendszerrel kapcsolatosan egyesek úgy fogalmaznak, hogy bonyolult, a gyakori változások miatt követhetetlen és összességében betarthatatlan. Az előző vitában is elég komoly vita volt az adórendszerrel kapcsolatban.
Ez utóbbi szélsőséges álláspontot egyébként jómagam nem teljesen osztom. Kicsit túlzónak tartom, de azt mindannyian leszögezhetjük, hogy a jelenlegi adórendszerben a kötelező adóbevallások mérete sokszorosan felülmúlja egy söralátét méretét, ha már Tállai András államtitkár úr az előbb a söralátéttel kapcsolatosan elmondta a véleményét. Tállai András államtitkár úr, aki e pozíciója mellett még a NAV vezetője is, és hogy a sporthoz is kapcsolódjon, a mezőkövesdi sportklubért is dolgozik elég sokat, ha jól tudom. Tehát nagyon nagy munkabírású, úgy is mondhatnám volt képviselőtársam szavaival, hogy egy szupermenként működik jelen pillanatban Magyarországon.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat újabb szabályokat, újabb kivételeket kíván bevezetni az amúgy sem egyszerű adórendszerünkben. Az adófizetési könnyítés tervezett kedvezményei pedig a sportvállalkozások, akiknek az adójogi definícióját szintén a törvényjavaslat igyekszik meghatározni.
Ha adóról és kedvezményezettekről beszélünk, akkor szükségszerűen kárvallottakról is kell beszélnünk, hiszen az adófizetési kötelezettség az adózók oldalán teher, az adóztatók oldalán viszont előny. A törvényjavaslat a helyi adófizetési kötelezettségen kíván jelentős mértékben enyhíteni, ami azt jelenti, hogy a sportvállalkozásnak helyt adó település nem jut hozzá a sportvállalkozás eredménye alapján őt megillető helyiadóbevételhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzataink többsége igen kevés forrásból kénytelen gazdálkodni, ezért minden adóforint, ami bármilyen okból, de nem folyik be hozzájuk, különösen fájó pont számukra. A sportvállalkozások olyan vállalkozások, amelyek a versenysportban tevékenykednek alapvetően, a haszonszerzés alapvetően a céljuk, a profit elérése a céljuk.
(12.20)
Ezek a vállalkozások ugyanolyan vállalkozások, mint bármely más profitorientált vállalkozás, függetlenül attól, hogy tevékenységük a sporttal, ezen belül elsősorban a versenysporttal kapcsolatos. A sport jelentőségével a Jobbik Magyarországért Mozgalom is és jómagam is tisztában vagyunk. Mi azt valljuk, hogy támogatni kell a sportot, támogatni is fogjuk a sportot, amikor kormányra kerülünk, csak nem egy ilyen rendszerben, mint ahogy ezt önök csinálják jelen pillanatban. A sporttámogatás egy fontos kérdés, de a sporttámogatásokat nagyon komolyan kellene ellenőrizni, hogy azok az adóforintok, amiket a sportra kívánunk fordítani, valóban a sporthoz jutnak-e el, és nagyon komolyan kellene meghatározni azokat a célokat, amelyekre mindannyiunk adóforintjait, a közpénzt elköltjük, még akkor is, ha önök nagyon sokszor próbálják tagadni, hogy ez közpénz lenne, mint ahogy mondjuk, a felcsúti stadion építésénél is Orbán Viktor miniszterelnök tagadta, hogy ez közpénz lenne. Azóta már több helyen megállapították, hogy akkor nem mondott igazat.
Annak ellenére, hogy mi támogatni szeretnénk a sportot, az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen pontja számunkra vállalhatatlan, mivel azt a rossz tendenciát erősíti, amely a magyar sportban az elmúlt években jól megfigyelhető. Az amatőr sport, a szabadidősport gyakorlatilag szabad szemmel alig látható forrásokhoz jut, csupán a központi költségvetésből ahhoz képest, amilyen összegekkel a központi kormányzat támogatni igyekszik a számára kedves versenysportokat, illetve az ebben részt vevő különböző szereplőket.
A magyar sportéletben megfigyelhető ellentmondásos jelenségek csak tovább erősödnének a javaslat elfogadásával, a profi sport és azok, akik ebből üzletet remélnek, tovább erősödnek, ezzel szemben az amatőr sport, amelynek a társadalmi és egészségügyi hatásai messze túlmutatnak a profi sporton, továbbra is versenyhátrányban marad, sőt ez a hátránya fokozódik.
A szabadidősportnál és az amatőr sportnál sokkal nagyobb lenne az az egészségmegóvásra irányuló törekvés, amit önök annyiszor emlegetnek, az a prevenció, az a preventív jelleg, amivel mindenképpen foglalkoznunk kell, és amely az egészségügynek egy nagy segítség lenne, de önök az amatőr sportot, a szabadidősportot kevésbé támogatják, sokkal-sokkal kevésbé támogatják, mint a profi sportot. A helyi adó szempontjából tehát a javaslat támogatása szakmai szempontból nem elfogadható, különös tekintettel arra, hogy a helyi adó mértéke az egyes vállalkozások esetében messze eltörpül az egyéb adóterhek mellett. A helyi adókedvezmény biztosítása mérhető és kimutatható forráskiesés az érintett önkormányzatok számára.
A javaslat további, adózást könnyítő részei ugyanabban a szellemiségben íródtak, mint a helyiadó-kedvezménnyel kapcsolatos ötlet. Hasonlóan a korábbiakhoz, ezen részek sem elfogadhatók számunkra a fenti okok miatt. A profi sport olyan mértékű állami támogatása és kedvezményekben részesítése, mint ahogyan az most Magyarországon megfigyelhető, mindenkiben felébreszti az elvárást a megfelelő eredmények iránt. Sajnos, az eredményeink, amik ugyan önmagukban elvitathatatlanok, messze alulmúlják azt a mennyiségű erőforrást, amit a kormányzat anyagiakban, kedvezményekben és emberi erőforrásokban a különféle sportágakba irányít. Alapvetően a modellel van probléma. Hét év kormányzása és pénzköltése után mérleget kéne készíteni, és szembe kellene nézni a valósággal. A sport jelenlegi formában történő támogatása, finanszírozása nem hozza meg a kívánt és joggal elvárható eredményeket.
Gondoljanak csak bele, hiszen most is a labdarúgás kiemelten kapna ebből a kedvezményből, nézzük már meg a labdarúgással kapcsolatos elmúlt évi eredményeket. Persze, lehet itt most jönni a szerencsés és egyébként mindenkiben nagy reményeket ébresztő Európa-bajnoki szereplésünkkel, de azt nézzük meg, hogy a sportklubjaink meddig jutottak a nemzetközi kupákban, ha azt nézzük meg, hogy az Európa-bajnokság után milyen eredményeket értünk el a vb-selejtezők során, ha azt nézzük meg, hogy hol tart ma a magyar labdarúgás az európai összevetésben vagy akárcsak a kelet-európai összevetésben, akkor már úgy gondolom, hogy nem igazán lehetünk büszkék.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem történik meg ez a számvetés, vajon mi okozza azt, hogy a kormányzat struccpolitikát követve nem néz szembe saját hibáival. Vajon kinek használ ez a helyzet? A kérdések ugyan költőinek tűnnek, de különösen az utolsóra sokan tudjuk és még többen sejtik a választ, hiszen önöknek elsődlegesen nem a sport és a sporteredmények, az egészség megóvása, a fiatalok sporthoz jutásának a segítése számít, a sportot a jelenlegi kormányzat egyszerű pénzmosodának használja, és politikai kifizetőhellyé silányítja. A politika benyomulása a legkülönfélébb sportágakba és szervezetekbe már nemcsak egyszerűen káros, hanem egyenesen romboló hatású.
Ha a társadalomban a sportoló vagy a sportszakember jelző olyan szinten összeforr a mutyizó és korrupt jelzőkkel, úgy, ahogyan ezen jelzők mára egybeforrtak a fideszes jelzővel, akkor a sporttól való elfordulás és a sport társadalmi elutasítása lesz a reakció. Ez a következmény senki számára nem lehet kívánatos, hiszen azt kell mondanunk, hogy az elmúlt hét évben az a sportpolitika, amit önök folytattak, az a sporttámogatási rendszer, amit önök folytattak, azoknak a visszásságai, az, hogy az emberek azt látják, hogy önök különböző luxusberuházásokra költik az adófizetők forintjait és ezeket a luxusberuházásokat utána kihasználatlanul hagyják, olyan rendelkezéseket hoznak, hogy 20 ezres stadionokat építenek, meg kis faluban építenek stadionokat, arra viszont nem fordítanak semmilyen figyelmet, sőt inkább gátolják, hogy a nézők és a szurkolók megtöltsék ezeket a stadionokat, és ragaszkodnak hozzá azért, mert a pártigazgatójuk így gondolja, az, hogy ezek a stadionok, ezek a sportlétesítmények az üzemeltetés szempontjából nem átgondoltan lettek megépítve, nem gondoltak arra, hogy egy beruházás során az üzemeltetést ki fogja végezni adott esetben…
Lehet ezen nevetni, Tállai államtitkár úr, csak, tudja, az a probléma, hogy önök egy sikeres úszó-világbajnokság… (Tállai András közbeszól.) Nyomjon gombot, én nagyon szívesen vitatkozom önökkel, sőt azt is szeretném kérni akár az előterjesztőtől, akár öntől, hogy nyomjanak gombot, és ne csak a végszóban, amikor már nem lehet válaszolni, válaszoljanak ezekre a kérdésekre, hanem kezdjünk el vitatkozni, és akkor magyarázza meg nekem adott esetben, hogy egy sikeres úszó-világbajnokságnál, ahol fölépítettek egy egyébként nagyon szép arénát, ennél az arénánál miért nem vették figyelembe, hogy ki lesz az üzemeltető. A mai napig nincs megoldva az üzemeltetés kérdése! Mindenki tudja, aki foglalkozott már sportberuházásokkal, hogy egy sportberuházásnál úgy kell kalkulálni, hogy általában egy beruházásnak a 30 százalékát maga a kivitelezés, a 70 százalékát pedig az üzemeltetés fogja kitenni.
Önök csak a 70 százalékkal nem foglalkoztak! Becsapták sorban az embereket ezeknél a sportberuházásoknál, még azokat is, akik támogatták, folyamatosan túlszámláztak, még a mai napig is megjelennek különféle számlák és hasonlók, nem hiszem, hogy a magyar adófizetőknek ez tetszene. Nem hiszem, hogy az lenne a jó ma Magyarországon, hogy túlárazott sportlétesítményeket kívánnak építeni, és folyamatosan építenek ilyen sportlétesítményeket, olyan helyzetben, amikor akár az egészségügy, akár az oktatás olyan helyzetben van, amilyen helyzetben van.
Nem hiszem, hogy az lenne a megfelelő a magyar adófizetőknek, hogy az ő forintjaikat ezekre a luxusberuházásokra költsék akkor, amikor mondjuk, a devizahitelesek problémáját önök nem tudták megoldani, és folyamatosan lakoltatnak ki ma Magyarországon családokat.
Államtitkár úr, ezek komoly problémák, ezekkel kellene foglalkozni. S még egyszer mondom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja és támogatni is fogja kormányon is a sportot, csak sokkal észszerűbben, és mi nem pénzkifizető helyként fogunk a sportra tekinteni, nem azt kívánjuk erősíteni, hogy különböző sportegyesületek és sportági szakszövetségek élére politikusok kerüljenek azért, hogy oda pénzt hozzanak, hanem ezt meg kívánjuk majd szüntetni, mert az véleményünk szerint összeférhetetlen, hogy egy politikus sportvezetőként tevékenykedjen, mert ez is egy korrupciós tevékenységre ad lehetőséget, és mi a korrupciót meg fogjuk szüntetni Magyarországon, el fogjuk számoltatni a bűnösöket, azokat is egyébként, akik a sporttal kapcsolatosan adófizetői pénzeket tulajdonítottak el. Meglátjuk majd akkor, hogy milyen esetek fognak kiderülni.
Még egyszer arra kérem önöket, hogy nyomjanak gombot, és válaszoljanak most a feltett kérdésekre, védjék meg az álláspontjukat, hogy tudjunk vitatkozni, mert az véleményem szerint nem vita, hogy mi elmondjuk a véleményünket, önök pedig majd a zárszóban, amikor már nem lesz lehetőségünk válaszolni, felállnak és elmondják, hogy önök ezt mennyire jól csinálják. Egyébként még valószínűleg hozzá fogok szólni a vitához, amennyiben ehhez önök is partnerek lesznek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
