BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kíváncsian vártam, hogy ki lesz a Fidesz vezérszónoka, hiszen az előterjesztőn kívül más a Fidesz-padsorokban nem ül, és egyébként elég szomorúan állapítom meg, hogy elég kevesen vagyunk egy fontos adótörvény tárgyalásánál itt a tisztelt Házban. Ha jól látom, egy kezemen is meg tudom számolni, hogy államtitkár úrral együtt hány képviselő ül a teremben; és csodálkozom, hogy az ellenzéki pártok közül a Lehet Más a Politika sem tartotta fontosnak a részvételt. De akkor térjünk rá az érdemi észrevételekre, ha már nem tudtam megállni szó nélkül ezt az alacsony részvételt.
Tisztelt Ház! Úgy tűnik, a Fidesz elhatározta, hogy továbbmegy egy rossz úton. Egy rossz úton, hiszen eddigi politikájának és ezen belül adópolitikájának is az volt a lényege, hogy azoknak ad, akiknek egyébként is van, azoknak pedig nem, akiknek nincs, sőt azoktól - például a személyijövedelemadó-törvényben - el is vesz, akiknek kevesebb jut a jóból. El is vesz, hiszen emlékszünk rá, hogy több évvel ezelőtt, mikor az egykulcsos adóra tértünk át, akkor annak éppen az volt a lényege, hogy a legmagasabb jövedelműek terheit csökkentette, a legalacsonyabb jövedelműek terheit pedig felemelte, Európában példátlan mértékűre. Az Unióban nincs még egy tagország, ahol ennyit kellene fizetnie a munkaadónak és a munkavállalónak együttesen a minimálbér után, mint Magyarországon. Ez egész egyszerűen szégyen egy olyan országban, ahol a dolgozói szegénység terjedése az egyik legfontosabb társadalmi problémává vált, hiszen az itthon maradottak számára ez a szegénysort jelenti. De hát a magyar munkavállalók jelentős része a lábával szavazott erről az elképzelésről, és elment külföldre munkát keresni, hogy meg tudjon élni. De térjünk rá a társasági adóra, hiszen erről szól a törvényjavaslat; csak azért tartottam fontosnak kitérni a személyijövedelemadó-terhekre is, mert pontosan tükrözi ez a javaslat is a kormányzat, illetve a Fidesz-frakció hozzáállását.
Legutóbb, amikor a társasági adó mértékét csökkentették, akkor ugyanezt a logikát követték: egykulcsossá tették a társasági adót is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kisvállalkozók számára a társasági adó mérséklése 1 százalékpontos volt, míg a nagyvállalkozások, a multinacionális cégek számára ez az adócsökkentés valóban érdemi, 10 százalékpontos volt, hiszen 19-ről 9 százalékra csökkentették a nagyvállalkozói körben, a kisvállalkozói körben pedig 10-ről 9 százalék lett, tehát mindössze 1 százalékponttal csökkentették a társasági adót. Mi már akkor elmondtuk, hogy ez egy rossz irány, a multinacionális cégek egyébként is jelentős adókedvezményeket kapnak.
A multinacionális cégek és általában a nagyvállalkozások számíthatnak arra, hogy a kormány külön szerződésben állapodik meg velük, hiszen a partnerségi sorozat keretében egyik cég után a másikkal köt külön alkut a magyar kormány. Ellentétben ezzel a kisvállalkozások semmi jóra nem számíthatnak, az ő adójuk érdemben nem mérséklődik, pedig ez nagyon fontos lenne.
Persze önök mondhatják, hogy egy baloldali politikustól ez természetes, hogy a kisvállalkozókat védi a nagyvállalkozók érdekeivel szemben, hiszen hagyományos baloldali értékrend, szemben a konzervatív értékrenddel, hogy a sebezhetőt, az elesettet, a kevésbé erőset, a magát megvédeni nem tudót támogatja, szemben azokkal, akik érvényesíteni tudják érdekeiket hatalmi súlyuk, gazdasági súlyuk miatt. De nem csak erről van szó, hogy itt egy hagyományos, konzervatív értékrend, ami a gazdagokat támogatja, áll szemben egy baloldali értékrenddel, amely hagyományosan az alacsony jövedelműeket támogatja, legyen szó akár munkavállalókról, akár munkaadókról, például kisvállalkozásokról.
Itt arról is szó van, hogy önök egyszerűen nem veszik figyelembe az országnak azt az alapvető jellegzetességét, hogy miközben a kisvállalkozások lényegesen nehezebb helyzetben vannak, mint a multinacionális cégek, aközben a versenyszférában a foglalkoztatottak számát tekintve a legnagyobb munkaadónak számítanak. Önök az ország legnagyobb munkaadóinak, a kisvállalkozások százezreinek nem adnak érdemi adócsökkentéseket, miközben azoknak, akik a foglalkoztatottak kevesebb részét alkalmazzák, és egyébként is elég rendesen kistafírozta őket a kormány - a korábbi kormányok is egyébként, egy bizonyos mértékig a munkahelyteremtés érdekében erre szükség is van -, önök most úgy gondolják, hogy ezeket a kedvezményeket - most egy régióról beszélünk - kell tovább bővíteni ahelyett, hogy a kisvállalkozások helyzetét, pozícióját, gazdasági erejét, életképességét támogatnánk, erősítenénk.
Az önök javaslatával szemben az MSZP úgy gondolja, hogy egy olyan komplex adócsomagra lenne szükség ehelyett, amelyik sokkal inkább támogatná érdemben a munkahelyteremtést, mint az itt asztalon levő törvényjavaslat. A mi koncepciónk - nem először mondjuk el itt a tisztelt Házban - pontosan azt a célt szolgálja, hogy egy komplex személyi-jövedelemadó- és járulékcsökkentésre van szükség a kisvállalkozói körben annak érdekében, hogy a rájuk nehezedő adóprés alól valamennyire szabaduljanak. Úgy a munkavállaló esetében szükséges eltörölni a minimálbért terhelő, Európában legmagasabb adót, mint a kisvállalkozások érdekében a foglalkoztatások terheit az ő esetükben mérsékelni kellene, hiszen a kisvállalkozói kör foglalkoztatja a versenyszféra munkavállalóinak nagyjából a kétharmadát. Tehát a nemzet legnagyobb foglalkoztatóival járunk el kedvező (sic!) módon, ahelyett, hogy egyébként pontosan ők lennének egy olyan helyzetben, hogy a kormány figyelmét teljesen elkerülje az ő problémájuk, és a Fidesz figyelmét is.
Tisztelt Ház! Összegezve tehát: ahelyett, hogy további adókedvezményekkel javítanánk a nagyvállalkozások helyzetét, olyan érdemi, az MSZP által is szorgalmazott adócsökkentésekre lenne szükség az országban a gazdaság érdekében, a munkahelyteremtés érdekében, amely a kisvállalkozók terheit és a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók terheit mérsékli. Köszönöm szépen a figyelmet.
