DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új adóeljárási törvényekre egyrészt azért van szükség, mert a szubszidiárius jelleggel alkalmazott közigazgatási eljárási törvényt is felváltja egy új, ezért az általános jellegű rendelkezések a párhuzamosan tárgyalt adórendtartási törvénybe kerülnek. A speciális eljárási szabályok egy jelentős részét pedig a most tárgyalt, az adózás rendjéről szóló törvény fogja tartalmazni.
A változtatások másik fő oka azonban az, hogy az elmúlt nyolc évben évente-félévente olyan nagyságrendű módosításokat vitt be a regnáló kormány az adóeljárási kódexbe, de egyébként más adótörvényekbe is az egyszerűsítés jelszavával, ami a rengeteg alparagrafussal és hivatkozással valami elképesztően bonyolulttá és átláthatatlanná tette ezt a rendszert mind az adózók, mind pedig a szakemberek számára.
Ezeknek a módosításoknak volt ugyan pozitív hozadéka is akkor, amikor a gazdaság fehérítését szolgálták, például az EKÁER-rendszer bevezetése, illetőleg a kormány állandósult adóztatási változtatásainak is meg kellett teremteni az eljárási feltételeit. Ám a kiszámíthatatlan adórendszer miatt itthonról és külföldről is gyakran éri kritika a magyar kormányt, ami abszolút jogos. Nem tekinthető elfogadhatónak sem jogi, sem pedig más szempontból az egyénre szabott törvénykezés, ami sajnos most már a Fidesz kormányzás névjegyévé vált, amikor is jól meghatározott adózói csoportokat vagy éppen személyeket hoz folyamatosan kivételezett helyzetbe a kormányzat speciális kedvezmények kialakításával, speciális eljárásokkal vagy éppen közérdekű adatok adótitokká minősítésével.
Egyértelműen bebizonyosodott az elmúlt években, hogy a kormányzat kizárólag egy saját nemzeti tőkésosztályt épít, amiben csak és kizárólag a haveri körök és azok a szektorok a kedvezményezettek, amelyek a kormányzathoz közel állnak, és amelyet a kormányzat ural. Csak néhányat említve ebből a kedvezményezetti körből: Andy Vajna és kaszinói, Mészáros Lőrinc és más oligarchák sportvállalkozásai, multinacionális cégek. Ezt nevezik egyébként diszkriminációnak, amelynek tilalma az adóeljárási törvény egyik legfőbb alapelve volt, és lesz a jövőben is; papíron legalábbis, hiszen, mint tudjuk, az Orbán-kormány teljességgel leépítette maga körül az alkotmányos kontrollt, a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Ennek a megkülönböztető bánásmódnak a szelleme lengi körül a most tárgyalt törvény tervezetét is, erre próbálok rámutatni a következőkben. Először is nézzük a kockázatos adózók és megbízható adózók körét. Tavaly év elején vezették be ezt a rendszert, azzal a címszóval, hogy a jól viselkedő adózók a többiekhez képest különféle kedvezményekben részesüljenek. A mostani tervezet szerint esetükben az adóellenőrzést 180 nap alatt le kell zárni, 30, illetve 20 napra csökkenhet a kiutalási határidő, és a vonatkozó mulasztási vagy adóbírságok felével kell csak számolniuk, 12 hónapos részletfizetési kedvezmény mellett.
De miért ez a megkülönböztetés, államtitkár úr? Van-e igazi visszatartó ereje az eleve zavarosban halászó cégek számára? Miért terheli a kormány a jogintézmény bevezetéséhez kapcsolódó adminisztrációs többletterhekkel az adóhivatalt? Miért mond le az adóhivatal arról, hogy minden adózót megfelelő és megkülönböztetés nélküli alapossággal vizsgáljon? És miért mond le ilyen módon az adóhivatal potenciális többletbevételekről?
A kérdések megválaszolásához azt kell tudni, hogy kik is ezeknek a rendelkezéseknek az elsőrendű kedvezményezettjei. A válasz nem túl bonyolult, bár ezt nyilvánvalóan tagadni fogják: a multinacionális cégek, a Fideszhez köthető vállalkozói kör, illetve az állami közbeszerzések és uniós pályázatok rendszeres nyertesei. ,,A születésüknél fogva megbízható adózók” - ez a mondat ismerős lehet önöknek, akik ugyanúgy érinthetetlenek és ellenőrizhetetlenek voltak eddig, mint ahogy lesznek odáig, amíg egy LMP-kormány le nem váltja önöket.
Csak néhány momentum ahhoz, hogy valójában kiknek az érdekében biztosítják a kedvezményeket. A kedvezményeket már annak bevezetésekor is leginkább azok a multinacionális társaságok élvezték, amelyeket addig sem ellenőriztek túlzottan nagy szigorral, és amelyek az adóeljárások vonatkozásában is pozitív diszkriminációt élvezhettek. A megbízható adózói minősítéshez szükséges feltételek eleve jóval könnyebben teljesíthetőek a nagy adóteljesítményű vállalkozások számára, mint a kevésbé tőkeerős mikro- és kisvállalkozások számára. Ráadásul ez utóbbiak még maximális jóhiszeműséggel is csak jóval nehezebben tudnak kikecmeregni egy megbélyegzett helyzetből, mint például a kiemelt adózók.
Elképesztően szigorú és teljesen értelmetlen, mert kisebb adózók számára megfizethetetlen és az adott vállalkozások becsődölését vetíti előre a mulasztási bírságot kockázatos adózóknál az alapesetben kiszabhatóhoz képest 150 százalékra növelni, a késedelmi pótlékot pedig a jegybanki alapkamat ötszörösében megállapítani. Az adóbírság 200 százalékos felső határának intézménye sem működik, csak a behajthatatlan követeléseket növeli a NAV-nál.
Persze, ha valaki ebben a tárgykörben bírálni meri önöket, arra nyilvánvalóan azt mondják, hogy kisvállalkozás-ellenes, meg vállalkozásellenes, holott, mint látható, a fő kedvezményezetti kör az önök által preferált nagy adózói kört érinti. Véleményünk szerint viszont elsősorban nem a szankcionálásban és azok mértékében kellene leginkább otthon lenni, hanem talán az ellenőrzési tevékenység színvonalát kellene emelni, ahogy ezt előttem szóló képviselőtársam is kiemelte.
Nehéz persze ezt a kívánalmat teljesíteni, ha az adóhatóság első számú vezetője egy olyan megbízható adózó - bocsánat, politikust akartam mondani -, akinek a legkedveltebb elfoglaltsága az, hogy mindennapos országjárása keretében szalagokat gyűjt. Ugye, államtitkár úr? (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
A következő témakör a feltételes adómegállapítás. Ez az egyik legrejtettebb területe az adózásnak, amelynek a szabályozása az új eljárási törvény 164-173. §-aiban található. Ezekről az adózókról sehol nem találni konkrét adatokat, pedig jelentős összegű kedvezménnyel élhetnek az állami költségvetés terhére. Jellemzően szintén multik is a kedvezményezettek. A feltételes adómegállapítás röviden azt jelenti, hogy a multinacionális társaság megállapodik a kormánnyal, pontosabban, az NGM vezetőjével egy jövőbeni ügylet adózási vonzatáról vagy annak hiányáról, és ez a megállapodás évekig köti az adóztató államot, esetenként akkor is, ha jogszabályváltozás miatt már új feltételekkel kellene adóznia a multinak.
Annyit tudunk mindössze, hogy 2013-ban 93, 2014-ben pedig 86 feltételes adómegállapítás iránti kérelmet nyújtottak be az Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, és a LuxLeaks-botrány kapcsán 2015-től kezdődően az Európai Bizottság évenkénti adatszolgáltatásra kötelezte a tagállamokat. Magyarországon azonban ezek az adatok titkosak. Rendkívül meglepődtünk. Az LMP úgy gondolja, hogy ezeket az adatokat nyilvánosságra kell hozni, nyilvánossá kell tenni, ezért módosító indítványunkkal a törvényt egy új paragrafussal egészítenénk ki, amely rendszeres adatszolgáltatásra kötelezné a kormányt a feltételes adómegállapítások vonatkozásában.
A következő, a harmadik témakör: az Orbán-kormány legbotrányosabb adózási rendelkezései, kedvezményei a taotámogatási rendszerhez kapcsolódnak. Az egész konstrukciót a korrupció szelleme lengi körül, nem véletlen, hogy a kormány csak évekig tartó pereskedés után lesz hajlandó kiadni az adatokat egy civil szervezet kérelme alapján. Csak jelzésértékűen: ez az a támogatási forma, amelyben átláthatatlanul ömlik a közpénz többek között Mészáros Lőrinc, Tállai András államtitkár úr és Seszták Miklós fociklubjaihoz.
(11.10)
Éppen egy éve fogadtatta el a kormány az Országgyűléssel az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek egyrészt a taopénzek, másrészt éppen a feltételes adómegállapítás adatainak a titkosítását szolgálták. Ez határozottan ellenezhető volt már akkor is, hiszen az ominózus átlát-ha-tat-lansági rendelkezéseket a jelenleg tárgyalt törvény adótitokról szóló 127. §-a is tartalmazza. Éppen ezért az LMP kivenné a törvényből azokat a rendelkezéseket, amelyek ezeknek a közérdekű adatoknak a megismerését korlátozzák.
További módosító indítványokat is tervezünk az adótitok korlátlan alkalmazásának a megszüntetése érdekében, így javasoljuk, hogy közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat semmilyen módon ne minősülhessen adótitoknak. Továbbá célszerűnek tartjuk feloldani az adóhatóság titoktartási kötelezettségét állampolgári kezdeményezésre, az adópolitikáért felelős miniszter döntése alapján, közérdeklődésre számot tartó adatok tekintetében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném kérni, hogy támogassák majd az LMP módosító javaslatait, amelyek a közigazgatás és a kormányzás átlátható működésének a garanciális feltételeit szolgálnák a közérdekű adatok adótitokká minősítésének a megszüntetésével. Amennyiben a kormánypárti képviselők ezt nem támogatják, akkor ez egy újabb bizonyíték lesz arra, hogy eszük ágában sincsen átláthatóbbá tenni az adózás rendjét, hanem továbbra is a nemzeti tőkésosztály kiépítésén fognak és akarnának dolgozni.
Most szeretnék áttérni az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényre. Államtitkár úr, fontosnak tartom, hogy éppen az önök megfogalmazásával próbáljam meg jellemezni azt, ami a kormányzati magatartást vezérli az új adóeljárási törvények megalkotásánál, de leginkább egyébként annak kommunikációjánál. Idéznék tehát egy rövid gondolatsort az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény indokolásának preambulumából. ,,Egyszerűsödik az ellenőrzési struktúra, a korábbi hét ellenőrzési típussal szemben a törvényjavaslat csak két ellenőrzésfajtát nevesít: a jogkövetési vizsgálatot és az adóellenőrzést.”
Csakhogy ez egy nagy félrevezetés. Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény 90. és 91. §-aiból ugyanis világosan kitűnik az, hogy továbbra is hét ellenőrzési típus elrendelésére van mód. Ezek nélkül össze is omlana a rendszer. Mindössze annyi történt, hogy ezeket az ellenőrzési fajtákat két csoportba sorolták; így lett kettő a valójában hétből. Ez egyébként jól rávilágít az önök kormányzási, államigazgatási, kommunikációs és manipulációs stílusára és működésére: az eredményeket felmutatni ott, ahol valójában szó nincs ilyesmiről, látszatkormányzást folytatni érdemi, tartalmi lépések helyett.
De menjünk csak tovább ezen a vonalon! Önök azt mondják, hogy a lehetőségekhez mérten rövid, átlátható, közérthető és könnyen követhető szabályozási környezet megteremtése volt a céljuk. Fájdalom, hogy ebből csak a ,,lehetőségekhez mérten" az, ami megvalósult. Semmivel nem lett könnyebb az élete az adózóknak vagy az adózási szakembereknek, de legfőképpen az adóhivatali ügyintézőknek, s egyáltalán nem csökkentek a bürokratikus terhek.
Érezhető az akarásukon, hogy megpróbálták letisztázni a szabályozást, csoportosítani az egymással összefüggő témaköröket, de a nagy akarásnak - több mint egy éve folyik ezeknek a törvényeknek az előkészítése ugyanis -, úgy tűnik, ismét nyögés lett a vége. A korábbi, egyetlen adókódex helyett - ugyanazon szabályozási környezetben, ugyanazon témakörökkel - legalább három fog létrejönni. A végrehajtásit még csak ezután fogja tárgyalni az Országgyűlés, ráadásul temérdek további kormányrendeletbe is átvisznek további, eleve törvényi felhatalmazást igénylő, nagyon fontos részterületeket.
Egy több száz paragrafussal megnövelt, többfelé szétszórt eljárási rendet mi semmiképpen nem neveznénk rövidnek, pláne nem könnyen követhetőnek. Idetartozik az is, hogy már 2010-ben azt az ígéretet kaptuk önöktől, hogy jelentősen egyszerűsíteni fogják az adórendszert. A söralátétes hazugságra még mindenki emlékszik, itt a Ház előtt is most többször előkerült. Kevesebb adófajtát is ígértek önök. Ehelyett pedig itt állunk az elmúlt nyolc évük vége felé rengeteg önök által bevezetett új adónemmel, egy bonyolult és átláthatatlan adórendszerrel a hátunkban. Ez az önök egyik fájdalmas öröksége.
De nézzük csak tovább az önök látványkonyháját! Az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 365 napot, önök ezt állítják büszkén. Ez megint csak úgy igaz, ahogyan a kevesebb ellenőrzési fajta. A felülellenőrzés intézményének alkalmazásával ugyanis további egy évvel is kitolódhat az ellenőrzési határidő, példának okáért akkor, ha a külföldi adóhatóság megkeresésre adott válasza nem érkezett meg a 365. napig. Korábban az ilyen típusú eljárási cselekményekkel meghosszabbodhatott az eljárási határidő. Most nem, egy év után le kell zárni az ellenőrzést, hogy aztán majd a válasz vagy valamilyen új tény beérkezésekor újrainduljon a verkli.
Ez megint csak egy látszatkönnyítés, amit ideig-óráig kifelé el lehet adni, azonban az újrakezdéssel valójában csak egy újabb terhet raktunk az ügyintézők és az ügyfelek, azaz az adózóknak a vállára. De persze nem is önmagában a határidők hosszával van a baj, hanem sokkal inkább az adóhivatali működéssel. Kontraszelektált, politikailag befolyásolt, óriási mértékű fluktuációs potenciállal rendelkező, agyonbürokratizált működési rendben nehéz is hatékonysági elvárásokat megfogalmazni. Éppen ezért nem értjük, hogy miért nem nyúltak hozzá a törvény 95. §-ában szabályozott határidő-hosszabbítási rendszerhez.
Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője egyszer, adóellenőrzés esetében legfeljebb 90 napig meghosszabbíthatja. Na most, ebben az esetben nagyon jól látható, hogy az indoklás vonatkozásában szinte nincs megkötés. Vagyis amiatt kér hosszabbítást az ügyintéző, amiért csak akar. A gyakorlatban ez egyébként automatizmusként működik, minden adóellenőr eleve számol a plusz 90 nappal. Emögött általában nem kényelmesség, hanem túlterheltség - működési, kapacitásbeli probléma -, illetve az ügyek bonyolultsága áll.
A hosszabbításról viszont végzést kell hozni, a kérelmet indokolni kell, úgyhogy ez egy teljesen felesleges pluszteher a hivatalon, éppen ezért az adóellenőrzés alaphatáridejét nyugodtan meg lehetne állapítani 180 napban is. Akkor persze azon is el kellene gondolkodni, hogy a maradék két hosszabbítás milyen szintekre kerüljön; szerintünk mindegyik eggyel lejjebb.
A jogkövetési vizsgálatok 30 napos hosszabbításánál is nagyjából ugyanez a harci helyzet a gyakorlatban. Ez viszont olyan komplex átgondolását igényelné a határidő-hosszabbításoknak, ami az egész újratervezését igényelné, még a törvény elfogadása előtt. (Az elnök csenget.) Különben majd megint jönnek a mindenki által utált salátatörvény-csomagok. Köszönöm szépen.
