TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az adóigazgatási rendtartásról szóló és az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatokkal elérni kívánt cél az, hogy átlátható, közérthető és könnyen követhető szabályozási környezet kerüljön megteremtésre, valamint az adóhatóság szolgáltató jellege erősödjön. Megjelenik továbbá a javaslatokban az önkéntes jogkövetők intézményesített támogatása. Törekedtünk az eljárási határidők és a jogorvoslati rend felülvizsgálatával olyan eljárások kialakítására, amelyek észszerűen időn belül lezárhatóak. A törvényjavaslatokban továbbá célul tűztük ki, hogy az adózók adminisztrációs terhei csökkenjenek, és az adókötelezettségeik teljesítése könnyebbé váljon.
A jelenlegi kormányzati ciklus elején megfogalmazott célkitűzések egyike volt az ügyfélközpontú adóigazgatás kialakítása, amelynek több eleme, így az adózói minősítés, a személyijövedelemadó-bevallás tervezetének adóhatóság általi elkészítése, az adójogszabályoknak való megfeleltetést segítő, támogató eljárás már bevezetésre került. Ezt a folyamatot az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat és az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat zárja le, amelyhez szorosan kapcsolódik az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló külön törvényjavaslat is.
Az Országgyűlés előtt lévő, az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat nemzetközi összehasonlítás tekintetében is eleget tesz a rövid terjedelemre, az átláthatóságra, valamint a közérthetőségre vonatkozó követelménynek, hiszen rövidebb és átláthatóbb akár a lengyel, a cseh, a szlovák, a román vagy éppen a hazai adóigazgatási szabályozás eredeti mintájául szolgáló német adóigazgatási törvénynél.
Kiemelendő ugyanakkor, hogy az adózás rendjének megreformálása nemcsak az újraszabályozásban, hanem a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt érintő szervezeti megújulásban is megjelenik, amelynek keretét a NAV 2.0 program adja. A program kialakításában számos nemzetközi példát vettünk alapul, összegyűjtve a legjobb nemzetközi gyakorlatokat. A szolgáltató jelleg erősítéséhez mintául szolgál az észt és az egyesült királysági adóhatóság, az innovatív szervezetre jó példa a dán és az egyesült államokbeli adóhatóság, az aktív humán tőke, naprakész tudás biztosítása terén érdemes figyelemmel lenni az olasz, az osztrák és a finn gyakorlatra. Ehhez a szervezeti megújulási programhoz is igazodik, azzal egységben működik az adózás rendjének újraszabályozása, amely az előttünk lévő két törvényjavaslatban jelenik meg.
A jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló törvény újraszabályozása tekintetében fontos körülmény az is, hogy a 2018. január 1-jétől hatályba lépő általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálya alól kivett eljárásnak tekinti az adóigazgatási eljárást. Ezért az adóeljárás újraszabályozása keretében meg kell alkotni azt az általános eljárási törvényi szabályozó rendszert is, amely eddig nem az adóeljárás sajátja volt, hanem azt a háttérszabályként alkalmazandó, 2017. december 31-ével hatályát vesztő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény biztosította.
Ezt az általános eljárási szabályrendszert tartalmazza a másik adó-törvényjavaslat, az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat, figyelemmel az adóeljárás sajátosságaira. Meghatározza többek között az adózóra, az adóhatóságra vonatkozó rendelkezéseket, a kapcsolattartás szabályait, az adóhatósági döntésre, az ellenőrzésre és a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket.
(10.10)
A törvényjavaslat új alapelvek bevezetésére tesz javaslatot, amely a szakszerű és hatékony eljárás elve és a közérthetőség elve. A szakszerű és hatékony eljárás elve alapján az adóhatóságnak a szakszerűség, a hatékonyság és nem utolsósorban a költségtakarékosság érdekében úgy kell megszerveznie a tevékenységét, hogy miközben a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének maximálisan eleget tesz, eljárásait a lehető leggyorsabban lezárja, mégpedig oly módon, hogy az adózónak, az eljárás egyéb résztvevőjének és az adóhatóságnak a legkevesebb költséget okozza. Ezen alapelv valós követelményt támaszt az adóhatósággal szemben, amelynek való megfelelést az adóhatóságnak különböző szervezetfejlesztési eszközökkel biztosítania kell. Ez nemcsak az adózók, hanem az adóhatóság érdeke is, hiszen alapvető elvárás az adóztatással összefüggésben, hogy az adóhatósági működés minél hatékonyabb, költségvetési oldalról közelítve olcsóbb legyen.
Az adózók érdekeit szem előtt tartó szabályként fogalmazza meg a javaslat, hogy a közérthetőség elve alapján az adóigazgatási eljárásban az adózókkal való kapcsolattartás nyelvezetének egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie. A közérthetőség elvének hangsúlyozása azt a célt szolgálja, hogy az adóigazgatási eljárásokban az adóhatóság a lehetőségekhez mérten egyszerű, nem adószakértők számára is értelmezhető nyelvezet alkalmazására törekedjen az adózókkal való kapcsolattartás során. Ennek az alapelvnek kiemelt szerepe van abban, hogy az adózók olyan tájékoztatást kapjanak, amely ténylegesen elősegíti adókötelezettségeik teljesítését. A közérthetőség alapelve következtében nem elegendő, hogy az adóhatóság a hatályos jogszabályi kötelezettségeket ismerteti az adózóval, hanem azt közérthetően kell megtennie.
A törvényjavaslat szerint egyszerűsödik az ellenőrzési struktúra. A hatályos szabályozás hét különböző ellenőrzési típust szabályoz, mely a gyakorlati tapasztalatok alapján az adózók számára nehezen átlátható és értelmezhető; az ellenőrzéssel érintett sok esetben - a kapott tájékoztatások ellenére - nem tudja, hogy az ellenőrzés pontosan mire irányul és milyen következménnyel járhat. A törvényjavaslat ezért lényegesen csökkenti az ellenőrzéstípusok számát, és csak két ellenőrzésfajtát nevesít. Ezek a jogkövetési vizsgálat és az adóellenőrzés.
A jogkövetési vizsgálat keretében az adóhatóság ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adminisztratív adókötelezettségeinek, adatokat gyűjthet, vizsgálhatja a gazdasági események valódiságát. Az adóellenőrzés során az adóhatóság az adózó adómegállapítási, -bevallási kötelezettségének teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vizsgálja, vagyis ez az a jól beazonosítható ellenőrzéstípus, amikor az adóhatóság érdemben azt vizsgálja, hogy a kötelezett a törvényi előírásoknak megfelelően állapította-e meg az adóalapját, illetve adóját. Amennyiben nem, az adózó terhére vagy éppen javára adókülönbözetet állapít meg, adott esetben szankciót szab ki.
A törvényjavaslat meghatározza az adóellenőrzés maximált határidejét, amely szerint az adóellenőrzés időtartama egyetlen esetben sem haladhatja meg a 365 napot. Alapvető érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy az esetenként egyébként rendkívül összetett, sokszereplős konstrukciókat vizsgáló adóellenőrzések is belátható időn belül lezáródjanak, megszüntetve azt a függő helyzetet - részben akár jogi vagy az adott adózó gazdálkodása szempontjából -, amit egy adóellenőrzés jelenthet. A cégbejegyzésre nem kötelezett adózók tekintetében megmarad a hatályos törvény szerinti 180 napos maximális ellenőrzési határidő, amely csak abban az esetben léphető túl, ha az adózó az ellenőrzést akadályozza. Ugyanakkor az alap ellenőrzési határidők változatlanok, azaz a jogkövetési vizsgálat határideje 30 nap, az adóellenőrzés határideje 90 nap, míg a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében és központosított ellenőrzés esetében 120 nap.
Az ellenőrzések elhúzódásának megakadályozása érdekében továbbá megszűnik az ellenőrzési-határidő-nyugvási ok, így a törvényjavaslat szerint nem fog szünetelni az ellenőrzési határidő például a kapcsolódó vizsgálat és a külföldi megkeresés időtartama alatt. Az ellenőrzési határidő meghosszabbítására csak indokolt esetben nyílik majd lehetőség, amely azonban annak meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a maximális ellenőrzési határidőt, azaz a 365 napot.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat módosítja a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket is. A hatályos szabályoknak megfelelően fennmarad a fellebbezés lehetősége az adóhatóság határozatai, végzései ellen. Lényeges változás azonban, hogy a fellebbezésben, illetve a fellebbezés alapján induló eljárásban a törvényjavaslat szerint nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékot előadni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása ellenére sem terjesztette elő. Ezen rendelkezés bevezetését az indokolja, hogy az ellenőrzések mielőbbi lezárásában az adózók sok esetben - alapvetően akkor, amikor szabályszegésükkel egyébként pontosan tisztában vannak - ellenérdekeltek.
Tudják, hogy minél jobban elhúzzák az eljárást, minél később terjesztenek elő érdemi bizonyítékokat, annál több az esély a vizsgált adómegállapítási időszak elévülésére, amikor az adóhatóság már nem tehet megállapítást. Ennek elérése érdekében ezért sokszor már csak a bírósági eljárásban terjeszt elő az adózó olyan bizonyítékot, amely már az ellenőrzési eljárás során is rendelkezésére állt, viszont annak későbbi benyújtása következtében a bíróság az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja, azaz az adóhatóságnak meg kell ismételnie az ellenőrzést. Ez kiemelten sok pluszmunkát jelent az adóhatóságnak, adott esetben az ismételten eljárni köteles bíróságnak, és nem utolsósorban sérti a költségvetési bevételi érdekeket.
A másodfokú adóhatósági eljárás hatékonyságát szolgálja, hogy bővül a felettes szerv intézkedési lehetősége az elsőfokú döntés felülvizsgálata körében. A törvényjavaslat szerint ha a fellebbezés alapján eljáró másodfokú adóhatóságnak a döntéshozatalhoz nem áll elég adat a rendelkezésére, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, akkor nem kell feltétlenül megsemmisítenie a felülvizsgált határozatot és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra utasítania, hanem lehetősége lesz arra, hogy a felettes szerv a tényállás kiegészítése érdekében maga intézkedjen. Ennek keretében pedig az első fokon eljárt adóhatóságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja anélkül, hogy az egész eljárás újrakezdődne.
Ezen új jogosítvány birtokában a másodfokú adóhatóság képes az általa feltárt tényállásbeli hiányosságokat saját eljárásában pótolni, ami a bírósági felülvizsgálatok számának csökkenését is eredményezi majd.
Jelenleg rendkívüli jogorvoslati lehetőségként bármely adóügyben benyújtható felügyeleti intézkedés iránti kérelem az adóhatósághoz az elévülési időn belül bármikor, ugyanazon ügyben akár többször is. Annak érdekében, hogy az eljárások mielőbb végérvényesen lezáruljanak, a törvényjavaslat szűkíti a felügyeleti intézkedés iránti kérelmek benyújtási lehetőségét mind tárgyában, mind idejében. Felügyeleti intézkedés iránti kérelem ugyanazon határozat, illetve végzés ellen csak egy alkalommal, a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtható be.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a XXI. század kihívásainak eleget téve és megfelelve a közigazgatás egészére, így az adóigazgatásra is vonatkozó elektronikus ügyintézésről szóló törvény rendelkezéseinek, jelentősen módosítja az adózó és az adóhatóság közötti kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat. Bár az adóeljárásokban már most is kiemelten nagy szerepe van az elektronikus ügyintézésnek - elegendő az elektronikus bevallásokra vagy az e-szja rendszerére gondolni -, a hatályos szabályozás alapján csak a törvényben nevesített adóügyekben van lehetőség az elektronikus ügyintézésre. A törvényjavaslat az elektronikus ügyintézésről szóló törvénnyel összhangban teljes körűvé teszi az elektronikus ügyintézés lehetőségét, fenntartva egyébként a jelenleg is elektronikus bevallásra, adatszolgáltatásra kötelezettek körét.
(10.20)
A természetes személyek számára lehetőségként biztosított lesz, hogy az adóhatósággal elektronikus úton kommunikáljanak, de esetükben az adóhatósággal való kapcsolattartás tekintetében más kapcsolattartási mód - így például a postai út - is igénybe vehető.
Az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatban a képviselet igénybevételének lehetősége biztosítja az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy számára, hogy ha nem kíván vagy nem tud személyesen eljárni, akkor képviselőt vegyen igénybe. Az adóigazgatási eljárásokban a meghatalmazáson alapuló képviselet állandó vagy eseti képviselet lehet. A korábbi szabályozáshoz képest a törvényjavaslat az eseti meghatalmazás tekintetében, néhány kötelező szakmai képviselettel járó ügy kivételével, megszünteti a képviselővel szemben támasztott szakmai követelményeket, megkönnyíti ezzel az adózók számára a képviselő útján történő eljárást.
A törvényjavaslat taxatíve felsorolja, hogy jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt állandó meghatalmazással ki képviselhet. Az állandó meghatalmazással eljárók tekintetében továbbra is meghatározza a törvényjavaslat azt a szakmai kört, akik jogosultak képviseletet ellátni.
Tisztelt Képviselők! Az általános adóeljárási szabályokat tartalmazó adóigazgatási rendtartás mellett és azzal együtt tárgyalja a tisztelt Ház az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot. E törvényjavaslat tartalmazza az egyes eljárási típusú adókötelezettségek szabályait, úgymint bejelentkezés, adóazonosítószám-megállapítás, adóregisztrációs eljárás, adómegállapítási módok, adóbevallási, adófizetési szabályok, kötelezettségteljesítési határidők, adatszolgáltatási előírások. Emellett a törvényjavaslat tartalmazza az adóhatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályokat csakúgy, mint a jogszabálysértések esetén az adóigazgatási eljárásában kiszabható szankciókat.
Az adóeljárás újraszabályozása során egyik kiemelt célkitűzés a szolgáltató adóhatóság és az ügyfélközpontú adóhatósági szolgáltatások megteremtése. Az adóhatóság a hatályos szabályozás alapján is számos szolgáltatást nyújt az adózók részére, ezek szabályai új elemekkel kiegészülve egy külön részben jelennek meg a törvényjavaslatban.
A szolgáltatások egy része az adókötelezettségek teljesítésében kíván segítséget nyújtani - így például az ügyfél-tájékoztató és ügyintéző rendszer működtetése, az adatlekérdezés biztosítása -, más része a piac biztonságát hivatott szolgálni, a gazdasági élet szereplőiről nyújtott adatok közzétételével, megismerhetőségének biztosításával. Ez utóbbi körbe sorolhatóan jelenik meg új elemként a törvényjavaslatban a megbízható adózók közzététele. Az állami adó- és vámhatóság 2016. január 1-jétől minősíti törvényben előírt feltételek vizsgálata alapján negyedévente a cégbejegyzésre kötelezett adózókat és az áfaregisztrált adóalanyokat, amely minősítetti kör a törvényjavaslat szerint kibővül a csoportos adóalanyokkal.
A megbízható adózói minőség a feltételeknek való megfelelőséget bizonyítja, egyfajta pozitív logó, amely a piaci szereplők számára is informatív tartalommal bír. A megbízható adózói minőség jelenleg nem nyilvános adat, azonban a törvényjavaslat bárki számára megismerhetővé tenné, ami segítheti a gazdasági tevékenységet folytató adózók könnyebb tájékozódását partnereikről.
2018. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság mentorként fogja támogatni az újdonsült gazdasági szereplőket annak érdekében, hogy a kezdő vállalkozások megfelelő tájékoztatást kapjanak ahhoz, hogy eligazodjanak az adózás útvesztőiben. Az adóhatóság személyes kapcsolatfelvételt kezdeményez, ingyenes tájékoztatást nyújt az adókötelezettségekről és az azok teljesítését segítő információk elérhetőségéről. Lényeges elem ugyanakkor, hogy a mento-rá-lás-ban történő részvétel önkéntes.
A jogkövetkezmények felülvizsgálata célkitűzése volt a szankciórendszer - különösen a mulasz-tási-bírság-szabályozás - átláthatóbbá tétele. A kizárólag időhúzás miatt benyújtott fellebbezések számának csökkentése érdekében bevezetésre kerül a feltételes adóbírság intézménye, amely szerint ha az adózó az utólagos adómegállapításról hozott elsőfokú határozat elleni fellebbezési jogáról lemond, és esedékességig a határozatban előírt adókülönbözetet megfizeti, mentesül a kiszabott adóbírság 50 százalékának megfizetése alól.
A mulasztási bírság tekintetében általános bírságszabály került az adózás rendjéről szóló törvénybe az adókötelezettségeket illetően, amely mellett csak a speciális tényállásokhoz kapcsolódnak különös mulasztásibírság-szabályok. Ilyen például a feketefoglalkoztatás, a számla-, nyugtakibocsátási kötelezettség megsértése és az online pénztárgéppel kapcsolatos szabályok megsértése.
Speciális mentesülési szabályt is tartalmaz a javaslat, amely szerint az adózó terhére szankció nem állapítható meg, ha az adózó az adóhatóság honlapján erre a célra létrehozott felületen közzétett tájékoztatójában meghatározottak szerint járt el. Ezt a rendelkezést a 2018. január 1-jétől, az adóhatóság honlapján erre a célra létrehozott felületen közzétett tájékoztatók tekintetében lehet alkalmazni.
A törvényjavaslat szerint 2018. január 1-jétől megszűnik a fokozott adóhatósági felügyelet. Az átmeneti szabályok szerint a 2018. január 1-jén folyamatban lévő fokozott adóhatósági felügyeleti eljárásokat az állami adó- és vámhatóságnak meg kell szüntetnie, illetve a 2018. január 1-jén fennálló fokozott adóhatósági felügyeletet az állami adó- és vámhatóság határozat kiadása nélkül, hivatalból megszünteti.
Az adószám-felfüggesztés jogintézménye is kivezetésre kerül 2018. január 1-jével, azaz a folyamatban lévő eljárásokat meg kell szüntetni, és a törvény hatálybalépése időpontjában fennálló adószám-felfüggesztést határozat kiadása nélkül a NAV a törvény hatálybalépésének időpontjában hivatalból megszünteti.
A 2017 szeptemberében megjelent World Economic Forum globális versenyképességi ranglistáján Magyarország kilenc helyezést lépve előre, jelenleg a 60. helyen áll, amely ranglistán való további előrelépéshez remélhetőleg ezen törvényjavaslatok is érdemben hozzájárulnak azáltal, hogy javítják a hazai adózási környezetet nemzetközi összehasonlításban is.
Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő törvényjavaslatok elfogadása szükséges ahhoz, hogy az adóhatóság megfelelően szabályozott jogi keretek között tudja ellátni jelenlegi és jövőbeni feladatait. Ezért kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
