ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan csak listán kerültem az Országgyűlésbe, ennek ellenére mégis igyekszem választókerületem, Dél- és Belső-Somogy érdekeit itt határozottan képviselni, és a problémákat, amelyekkel ott szembesülünk, elővezetni kormánypárti képviselőtársaim számára. Aprófalvas vidéken lakom, a körzet 77 települése közül 55-ben a lakosságszám nem éri el az ezer főt, úgyhogy talán nem csoda, hogy parlamenti pályafutásom első két kérdése is ezzel a tematikával volt kapcsolatos. Így az év vége, illetve a közelgő ciklus vége talán alkalmat kínál nekünk arra, hogy megmutassam, fölvillantsam azt, mi is volt az, amiről itt beszéltem, sajnos falra hányt borsó eredményességével.
Mi volt az első két kérdés? Azt firtattam, hogy miért tűri a kormány, hogy Dél-Somogy falvait külföldi érdekeltségű, profitéhes agrároligarchák pusztítsák, és mikor lesz már összefogás az élhető vidékért, a magyar megmaradásért, hogy a nyomorba fulladt, elöregedő települések helyett végre önfenntartó falvak, a munkanélküliség előli elvándorlás helyett pedig gyarapodó, szülőföldjén maradó lakosság jellemezhesse a magyar vidéket és így benne Dél-Somogyot is. „Süllyedő Atlantisz - Somogyország a neved?” című kérdésemben arra szerettem volna érdemi választ kapni, hogy miért nem tesznek semmit a nagyszámú és egyre csak pusztuló kistelepülési ingatlanállomány megmentéséért.
„Somogyország felszámolja magát, avagy Somogy megye népesedési katasztrófája” című, hétrészes felszólalássorozatomban a demográfiai vészharangot kongattam, hiszen térségünk országos átlagot is messze meghaladó elnéptelenedése fokozott segítségért kiált. „Lesz-e még valaha Barcs a Dráva fővárosa, avagy mit tesz a kormány Dél-Somogy rohamos pusztulásának megállítása érdekében?” - kérdeztem a rettenetes infrastrukturális elmaradásunk okán. S az „Élve eltemetve’ című napirend utánimban is a nagyszámú zsáktelepülés népességmegtartó erejének csekélységére, a világból való kirekesztettségérzetük jogosságára hívtam fel a döntéshozók figyelmét. S hasonló témája volt „A vidék Magyarországa élni akar, de mi lesz a mellékvonalakkal? Lassan kivéreztetik a szárnyvonalakat?”, továbbá „A kormány a harctéri sebészet logikáját követve menthetetlennek ítéli a térséget, lemondott a déli periféria infrastrukturális fejlesztéséről?” és a „Háttal a vasút felé? Avagy néhány mondat a Somogy megyei mellékvonalak sanyarú helyzetéről” című felszólalásaimnak, valamint „A kormány végleg leírta a Dél-Dunántúl déli részeit?”, illetve a „Miért vertek egy újabb szöget a Dél-Dunántúl déli perifériájának koporsójába?” című kérdéseimnek is.
A közbiztonság ügyét érintve azt is bátorkodtam megkérdezni, hogy hány áldozata lesz még a megyében az emberbőrbe bújt öregező sakáloknak, és az egyik, házról házra széthordott, utcáról utcára lebontott falu kapcsán arra is kíváncsi voltam, hogy miként alakulhatnak ki ellenséges törzsi területek, avagy no-go zónák hazai módra, miért adja fel a kormány a vidéki teleépülések egy részét. „Rekviem a halálra ítélt somogyi aprófalvakért”, aztán a „Pusztulás, dél-somogyi falujárás” című napirend után sorozatomban hatszor villantottam fel az itteni magyar rögvalóságot abból a célból, hogy a propagandára rácáfoló tények bemutatásával egy kis jóindulatú megértést csikarjak ki a kormánypárti nagyurak részéről ennek a jobb sorsra érdemes térségnek, amiből sajnos sem a hatalom, sem pedig a környék Döbrögijei részéről nem sok jut az itt élők számára, mint ahogyan azt az „Ami az állami földprivatizációs vitanapból kimaradt, avagy Koppány népéből puszták népe”, és a „Jelentés a gyarmatról” című összefoglalóimban vagy a hozzá köthető agrárcégek révén több ezer hektár dél-somogyi földet uraló olasz divatmágnásnak szóló felszólalásomban számokkal alátámasztva be is bizonyítottam.
(15.00)
Mert valahogyan mégiscsak meg kellene azt magyarázni, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért csinálnak saját hűbéreseikből vagy csókosaikból nagybirtokosokat, miközben a magyar vidék nagy részét cselédsorba taszítják.
Én és a Jobbik hiszünk a vidéki magyar emberekben, hiszek a dél-somogyi, a belső-somogyi emberekben. Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy tegyenek önök is így a kormánypárti padsorokban, és ne töröljék le ezt a jobb sorsra érdemes térséget a térképről, mert bizony az ott élő emberek úgy érzik magukat, mint akiről megfeledkezett a magyar kormány.
Várom válaszát, államtitkár úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
