Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most a napirend utánik sorában is szóba került Magyarország katasztrofális demográfiai helyzete, és bár a statisztikai hibahatáron belüli pozitív elmozdulást én szerencsére tapasztalok, elismerésemet szeretném a szakmának kifejezni - nem a kormánynak elsősorban, mielőtt az államtitkár úr a csoportdinamikát félreérti, hanem a szakmának - a tekintetben, hogy megfelelő szakmai ajánlásokat adtak, hogy merre lenne érdemes, mondjuk, a családtámogatási rendszert bővíteni, és a Jobbik kormányra kerülve a családi adókedvezmények rendszerét természetesen megtartaná, mert ami jó, ahhoz nem akarunk hozzányúlni.
Viszont, hogy egy hiányosságra rögtön rávilágítsak, a kormányzat otthonteremtési programjának elszabotálása odavezetett, hogy magyar fiatalok és középkorúak tömegei - tehát, államtitkár úr, több százezer embert értsen ide - érzik úgy, hogy Magyarországon a jelenlegi fizetési színvonalon lehetetlen félretenni egy önálló ingatlanra. Értem én, hogy a CSOK tekintetében megpróbáltak a felső középosztálytól fölfelé kedvezni bizonyos társadalmi szegmensnek, de azt látni kell, hogy a tipikus, átlagos sorban élő magyar ember számára az önálló otthon megszerzése ma vágyálom, és nagyon sokan, tízezrek, de lehet, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy 100-200 ezer ember amiatt választotta a külföldön történő munkavállalást, mert itthon képtelen önálló otthonhoz hozzájutni önerőből, családi háttértámogatás nélkül.
Amikor a különböző termékenységi mutatók minimális javulásáról beszélnek, én örömömnek szeretnék hangot adni, tehát amikor az 1,23 felmegy 1,45-re, ne vitassuk el, hogy ennek örülni kell, csak azt hagyják ki a képviselőtársak a felvezetésből, hogy az a bázis, ami a szülőképes nők számát illeti, elképesztően szűkül a Ratkó-unokák korosodásával párhuzamosan. És ha bármelyik egyetemen beülnek, nem is kell egy demográfiaórára, de egy teljesen 1.0-s képzésre, ott is szembesülni fognak azzal, hogy bár arányaiban az érintett családok tekintetében a gyermekvállalási hajlandóság minimális mértékben növekedett, annyival csökken az ilyen családok száma mennyiségileg, annyival alacsonyabb a házasságkötések száma, és sajnálatos módon az élve születések száma is annyira visszaesett, akár csak az 1990-es szinthez képest, hogy Magyarországon a demográfiai tél tulajdonképpen tényként kezelendő a következő 30 évben.
Tehát nem azt mondhatjuk, hogy közeleg a tél, azt mondhatjuk, hogy a közepe felé tartunk, és ha nagyon jól csináljuk a dolgunkat, akkor egy 30 éves cselekvési tervvel kormányok fölött álló módon lehet ebből kikeveredni.
Nyilvánvaló módon a „Meddig még?” című napirend utáni sorozat elsősorban a devizahitelesek kálváriájáról szól, de kapcsolódik ez a terület ide. Kapcsolódik ide, hiszen a kormányzat nem vesz tudomást arról, hogy megint csak alsó hangon több tízezer ember amiatt kényszerült külföldre, mert az itteni fizetési színvonalból a kormányzat elbarmolt rendezési csomagját követően nem képes a hiteltörlesztési kötelezettségének eleget tenni, és adott esetben a Benelux államokban az egyik vágóhídon keresett bérből fizeti az itteni bankhitelét a mai napig, a kilábalás reménye nélkül.
Most, amikor a kilakoltatási moratórium beállt, a héten a jobbikosok még mindig kaptak vészjelzéseket azt illetően, hogy végrehajtók próbálkoznak, bizonyos végrehajtási eljárások folyamatban vannak, adott esetben birtokbaadásoktól is tartanak, az árverésektől nem különben, tehát látható, hogy ez az átmeneti problémakitolás az egész rendszert nem állította le.
Tehát amiért én ma ezt a felszólalási lehetőséget elsősorban kértem, az az, hogy egyrészt álljanak szóba a devizahitel-károsult civilekkel, ahogy a Jobbik Vona Gábor részvételével megtette mindezt a devizahiteles kerekasztalnál, és aztán hallgassák meg az ő hangjukat, amit én itt artikulálok, idehozom az üzenetüket. A hitelkárosult civilszervezeti vezetők álláspontja egyértelmű: a kilakoltatási moratórium nem elég, ezt egy olyan végrehajtási moratóriummal kell kiegészíteni, amely a devizahitelesnek mondott ügyekben, tehát az idesorolandó csokorban megállítja a birtokbaadásokat, az árveréseket egészen addig, amíg ez a kormány vállalásához méltó módon nem rendezi ezt az egész problémakört, vagy a választások után felállítandó Jobbik-kormánynak nem lesz meg a lehetősége arra, hogy rendezze ugyanezt önök helyett.
Hét éve húzódik ez az egész problémakör, és azt látjuk, hogy továbbra is 140 ezer fölötti szerződést, mögöttük álló családtagokat, szerződéses partnereket fenyeget a kilakoltatás réme, akár az országgyűlési választások után, a hiteleket nem forintosították felvételkori árfolyamon, a kifosztó mechanizmus működik.
(15.20)
Kérdésünk, kérésünk, igényünk, követelésünk tehát egyértelmű: mutasson bátorságot ez a kormányzat, nézzen szembe a devizahiteles rendezési kötelezettségével! És ha ezt megteszi, állítom önnek, hogy a kivándorlási spirál is lassulni fog, és még demográfiai pozitív vetületei is lesznek mindennek. Addig is ugyanakkor marad a demográfiai tél. Amíg ez a kormányzat nem mutat bátorságot, addig azt láthatjuk, hogy bebetonozza a szituációt, és majd csak egy következő, egy Jobbik-kormány indulhat el a pozitív folyamatok irányába. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
