Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben a kormányzat rendre dicshimnuszokat zeng a magyarországi bérszínvonal nagyon lassú, szerintük mérhető felzárkózásáról, ha euróban mérjük a magyar keresetek alakulását, akkor sajnálatos módon azt tapasztaljuk, hogy még a régióbéli versenytársakétól is elmarad a magyar fizetések növekménye.
Bizony azt látjuk, hogy a Jobbik béruniós kezdeményezésének létjogosultsága erősebb, mint valaha, hiszen ha ezeket a béreket, fizetéseket akár csak forintban nézzük, és összetételüket vizsgáljuk, akkor is azt látjuk, hogy nagyon széles magyarországi társadalmi csoportok elképesztő nyomás alatt kell hogy küzdjenek azért a nagyon minimális kereseti szintért is, ami éppen hogy a megmaradást teszi lehetővé. Ha pedig a kormányzati dicshimnuszokkal szembeállítjuk azt a mintegy 600 ezer honfitársunkat, aki már elhagyni kényszerült ezt az országot, akkor bizony látszik, hogy egy álvalóságban él a kormány, és olyan álhírekkel, áladatokkal próbálja fertőzni a közvélekedést, amelyek egyértelműen torzítják a valóságról szóló képet.
A kis- és közepes vállalkozások adják a legtöbb munkahelyet Magyarországon, az ő problémáikra folyamatosan rezonálunk, jelenítünk meg programpontokat a helyzetük könnyítése érdekében, ugyanakkor nem lehet megfeledkezni egy igen széles rétegről, a multinacionális cégek dolgozóira gondolok. El kell mondjuk, a Jobbik nem tekint ellenségként a mul-ticégekre, még akkor sem, ha ezermilliárdos nagyságrendű adózatlan nyereségtömeget visznek ki ebből az országból minden évben. A Jobbik egyértelműen úgy látja, hogy a közteherviselés hatálya alá kell vonni őket tisztességes módon, tehát ugyanolyan versenyfeltételek vonatkozzanak minden hazai és külföldi szereplőre, adott esetben kicsire és nagyra is, de senki ne tudjon kitérni a közteherviselés alól, úgy, ahogy a Fidesz regnálása alatt ez sikerült az érintett multicégeknek.
Sikerült nekik, hiszen az általam nagyon nem tisztelt szociálliberális kormányzati időszakhoz képest is több dotációval jutalmazza ez a kormány az érintett multicégeket, legyen szó munkahelyteremtési támogatásokról, infrastrukturális beruházásokról vagy adókedvezményekről. És arra is emlékezhetünk, hogy miniszterelnöki szinten, Orbán Viktor szájából hangzott el, adott esetben Szaúd-Arábiában, ha emlékeim nem csalnak, hogy bizony a magyar munka törvénykönyve meglehetősen rugalmas, a bérszínvonal alacsony, tehát ennek ürügyén jöjjenek a befektetők Magyarországra.
Ugyanakkor a Jobbik elutasítja ezt a vérlázító indoklást. Nem lehet versenyhelyzeti előnyt kovácsolni abból, hogy a magyar emberek nem kapják meg a munkájuk ellenértékét sem, még azt a minimális összeget sem, ami adott esetben egy német vagy egy brit fizetéshez képest eltörpül. Azt is látjuk, hogy a kormányzat a pluszkedvezmények folyósítása mentén stratégiai szerződéseket nem a magyar kis- és közepes méretű vállalkozásokkal kötött, hanem pont az érintett multicégek tömegével. Információink szerint ennek egy jó részét titkosította, tit-ko-sít-tatta. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)
Viszont egyetlen áruló momentumban biztosak lehetünk a kormányzat tevékenységét illetően. Nem annyira vicces, államtitkár úr, mint ahogy ön gondolja, mert önök a stratégiai szerződéseikben egyetlen alkalommal sem kötötték ki a magyar munkabérek lassú felzárkóztatásának szándékát. Tehát kiszolgáltatták a magyar dolgozókat ezen cégeknek, és tulajdonképpen hagyták, hogy azt tegyék ezen magyar dolgozókkal, amit csak akarnak.
A Jobbik éppen ezért haladéktalannak tartja a stratégiai szerződések újratárgyalását, egyetlen nagyon fontos vezérfonal mentén, a bérek lassú, de biztos felzárkóztatását igenis ki kell kötni ezekben, hiszen ha bármely miniszter vagy államtitkár megvizsgálja az amúgy nagyon alacsony magyar termelékenységi növekményt, azt látja, hogy még attól is elmarad a magyar fizetések növekményének szintje. Tehát a Jobbik első lépcsőben azt akarja, hogy legalább amennyire a termelékenységünk lassan, alacsony mértékben, de nő, legalább annyira nőjenek a fizetések és a bérek Magyarországon. Hiszen ettől messze elmaradunk jelen pillanatban. Ennek árát a magyar családok, a magyar dolgozók fizetik meg.
Végeredménye pedig az az elképesztő kivándorlási spirál, aminek következtében már minden hatodik gyermek a jelenlegi határainkon kívül születik meg, ha a magyar gyermekek viszonylatában folytatjuk vizsgálatainkat. Legalább ekkora hangsúllyal kéne hogy latba essen a dolgozói képzés, hiszen az érintett multicégek 40-45 százaléka egyetlen forintot sem költ dolgozói kompetenciájának szélesítésére.
Ide kell értsük a közbeszerzések újragondolását, ahol az önök érájától eltekintve mi nem előre kiírt pályázatokat akarunk egy Jobbik-kormány győzelme esetén, egy Jobbik-kormány megalakulása esetén keresztülvinni, hanem egyértelműen azokat a magyar társaságokat akarjuk kedvezményezetti helyzetbe hozni, akik vagy nem érik el a 200 millió forintos bevételi szintet, vagy 10-20 fő alatti a munkavállalói létszámuk, de mindenképpen lenne helyük ebben a rendszerben.
Végül pedig a szakképzési rendszer átalakításával lassítani kell a kivándorlási spirált, és Magyarországon kell megfelelő klímát teremteni minden magyar dolgozó számára, aki itt kíván érvényesülni.
(11.40)
Ezen a területen elképesztő árulásokkal halmozott a kormányzat utóbbi évekbeli cselekvési sora. Éppen ezért adódik a kérdés, hajlandóak-e változtatni az eddigi önfeladó magatartáson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
