DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! November 25. a magyar labdarúgás napja, ezt ünnepeltük szombaton. Van mire emlékezni: a 6:3 hőseire és a régi időkre. A jelen azonban sajnos elég siralmas. Pedig a kormány százmilliárdokat költött el a látvány-csapatsportágak finanszírozására, nyilván főként a labdarúgásra, és ezen belül 330 milliárdot taokedvezmények keretében (Dr. Szél Bernadett a tibeti zászlót ismét a vállára terítve csatlakozik a termet elhagyó LMP-s képviselőkhöz.), tehát a társaságiadó-kedvezmény rendszerének keretében, amellyel kapcsolatban nagy volt a remény, hogy majd finanszírozza az utánpótlássportot, tényleg nemes célokat, azonban a társadalmi ítélet erről a rendszerről az elmúlt évek távlatában elég lesújtó. Először is azért, mert önök állandóan mindent megtettek azért, hogy titokban tartsák azt, hogy pontosan milyen célokra használták fel a kedvezményezettek, sportszervezetek ezeket a kedvezményeket. A Kúria döntése óta világos azonban, hogy ezek a pénzek, a taopénzek nem veszítették el a közpénzjellegüket, hála istennek. A taopénz tehát közpénz, meg is kellene tenni mindent itt az Országgyűlésben azért is, hogy megfelelő nyilvánosságot kapjanak ezek a kérdések.
A második probléma ezzel az, hogy az emberek azt érzik, egy szűk kör sakkozik ezekkel a forrásokkal, kihagyva az embereket abból, hogy egyáltalán kik és milyen célra használják fel ezeket a forrásokat. Magyarán: versenyellenes az, ami történik, elég világosan: a nagyobb fideszes fejesek kedvenc csapataihoz áramolnak ezek a források, nem lehet nem észrevenni. Lassan senki nem hiszi el, hogy a pályán dől el adott esetben, mondjuk, a labdarúgásban valami. Megjegyzem, hogy a politikájukkal is ugyanez a baj: nagyon úgy alakítják a körülményeket, ahogy önöknek kedvező.
Harmadrészt más társadalmi célokra, más fontos problémák megoldására szeretnének koncentrálni az emberek, én egyre-másra ezt hallom. Hogy mondjak két területet: az egészségügy siralmas állapotban van, hatalmasak a várólisták (Balla György: Pont feleakkora, mint nálatok!), a kórházi fertőzések elképesztő méreteket öltenek, és az eszközfejlesztés, illetve az épületek állapota is siralmas. Az oktatás tekintetében iskoláink, óvodáink, főleg az állami fenntartásban lévő iskolák és az önkormányzati fenntartású óvodák állapota hagy kívánnivalót maga után. Nagyon sok ilyen hírről van szó, és nagyon sok mindent a szülőknek kell finanszírozniuk, legutóbb hír volt például, hogy Miskolcon már a székeket is egy óvodában. Egyszóval, úgy gondolják az emberek, hogy ezeket a célokat fontosabb volna támogatni.
El kell tehát számolni a taorendszerrel, mi történt itt, mire fordítottak 330 milliárd közpénzt - most már a Kúria döntése óta egyértelmű -, és világos, transzparens viszonyokat kell tehát teremteni. Ezért néhány képviselőtársammal határozati javaslatot fogok benyújtani, ami arról szól, hogy szükséges áttekinteni a jogszabályi hátterét a társaságiadó-kedvezmények rendszerének. Az átláthatóságot, a nyomonkövethetőséget mindenekfelett biztosítani kell ebben a tekintetben, fontos tehát helyreállítani a közbizalmat.
Másrészt fontos innováció lenne, hogy odafigyeljünk az emberekre, odafigyeljünk a munkavállalókra ebben a tekintetben is, hiszen a nagyobb cégeknél beleszólást kellene biztosítani a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek, adott esetben, ahol van, az üzemi tanácsoknak abba, hogy az adókedvezmények kedvezményezettjei, támogatottjai kik legyenek. Ez a javaslat nem zárná ki például azt, hogy egy Felcsút környéki vállalkozás támogassa adott esetben a Felcsút csapatát, mégis, mondjuk úgy, hogy az emberek szimpátiája alapján döntenének nagyjából ezek a munkavállalói érdekképviseletek arról, hogy hova kerüljenek ezek a források. Nem fordulhatna elő az, ami például a támogatási rendszer üzemeltetésének első évében előfordult, hogy csak a Felcsút egyedül több forrást kapott taokedvezmény keretében, mint a labdarúgáson kívüli másik négy látvány-csapatsportág összesen. Tehát ezek az elképesztő torz viszonyok felszámolásra kerülhetnének.
Harmadrészt: határozottan azt követeljük, azt javasoljuk, hogy a kormány nyújtson be egy komplex javaslatot, amely lehetővé tenné az egészségügyi és oktatási célok finanszírozását is ilyen kedvezmények keretében, egyeztessen az Európai Bizottsággal, ebben a tekintetben folytasson inkább szabadságharcot, merthogy azt tudom mondani önnek, hogy azt a sok száz milliárd forintot, amelynek a felhasználása minimum kétes és felháborítja a társadalom túlnyomó többségét, azt az emberek jobb szívvel látnák egészségügyi és oktatási célok érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
