Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megszólalnom, hiszen hölgy szólt előttem, és meg kell adnom, és meg is szeretném adni neki a tiszteletet, tehát nehogy sértésnek vegye, amit mondok, de a Soros-tervet idehozni legalább annyira alpári, mint amikor az MSZP képviselője stigmatizál és fasisztázik egy olyan vitában, amely a legnagyobb katasztrófánkról szól.
Képviselő Asszony! Eddig Magyarországon az utóbbi tíz évben egyedül önök telepítettek be idegeneket Magyarországra, senki más. Hát önök, az önök itt ülő barátai adtak el letelepedési kötvényt idegeneknek. Nekem ne mondja azt, hogy az a migráns nem olyan migráns, mert van jó migráns meg rossz migráns! Önök a családtagokkal együtt tízezres nagyságrendben adtak el letelepedési jogot Magyarországon idegeneknek. Ha már idehozza ezt, akkor vállalja annak a következményeit, hogy esetleg visszacsapások fogják érni.
De én nem ezekről szeretnék elsősorban beszélni, mert teljesen jogosan ekézte az MSZP-s gazdaságpolitikát, vagy MSZP-SZDSZ-est annak idején, egyetértek vele, bár hozzáteszem, a minimálbér egy jó darabig adómentes volt, amit aztán önök megszüntettek, s az adójóváírás kivezetésével is nagyon nehéz helyzetbe hozták azokat a családokat, amely körben egyébként a legtöbb gyermek születik Magyarországon. S még az MSZP-nek az általam sok szempontból hazaárulónak minősített gazdaságpolitikai ciklusai során sem volt 27 százalékos az általános forgalmi adó Magyarországon. Tehát önök azért egy nagyon sajátos versenyfutásba kezdtek azt illetően, hogy ki roppantsa meg jobban a magyar családokat.
S ahogy a Bokros-csomag lenyomata látszik a korfán is, tehát annak az egy-két évnek a lenyomata tökéletesen látszik, hogy utána mennyivel kevesebb gyermek született, hát azt kell mondjam, hogy most sem látszik az az éles növekmény, amiről beszélni tetszett, hiszen volt egy utolsó, végre növekedést mutató év, aztán az azt követő év tizenkét hónapjából tízet vizsgálva mind a tízben csökkent az élve születések száma az előző kiugróbb időszakhoz képest. Én nagyon szeretném, ha igaz lenne az, amit a Fidesz képviselői mondanak a folyamatos lassú emelkedésről, én ezt támogatom. Én a kormány minden lépését támogatom, ami efelé vezet, csak a statisztikai adatok jelen pillanatban nem ezt mutatják.
Szóba került itt még a munkanélküliség is. Hát, a munkanélküliség mitől csökkent az utóbbi években? Attól, hogy a magyar gazdaság hiper üzemmódban pörgött, és annyi aktív munkahely jött létre a piacon? A helyzet az, hogy három ponton tetszettek hamisítani a statisztikát, egyrészt beleszámolták a diákmunkásokat is az aktív munkavállalók körébe ugyanolyan súllyal, mint bárki mást a munkaerőpiacon, beleszámoltak olyan közmunkásokat is, akik adott esetben hetente csak egy órát dolgoznak, hiszen ez a statisztikai mérés alsó határa, a heti egy óra, így szól jelen pillanatban az a szabály, amely megállapítja, hogy ezt a statisztikai sort hogy kell összeállítani, harmadsorban pedig külföldön dolgozó honfitársaink egy részét is ideszámolták. Persze, hogy alacsonyabb a munkanélküliség, ha százezrek kimenekülnek külföldre munkahelyet keresni és nem itt keresik a munkahelyet. Hát persze, hogy nem itt jelennek meg a munkanélküliségi statisztikában! Ez pofonegyszerű! Ha még 2 millióan kivándorolnak, akkor még alacsonyabb lesz a munkanélküliség.
Tehát ne induljunk már ki ilyen elképesztő gazdaságpolitikai 1.0-s tévedésekből, mert ezzel nem egy jó bizonyítványt állítanak ki magukról, hanem bizony azt a nem is egyébként tévképzetet erősítik meg, hogy bizonyos alapvető folyamatokat egyszerűen nem látnak át. Valóban az a cél, hogy otthonhoz jussanak magyar emberek, de továbbra sem kaptunk arra választ, hogy miért a saját tulajdonú otthon a legerősebb otthon, egy bérlemény, egy bérlakás miért nem lehet olyan otthon, ahova gyermeket vállalnak magyar emberek. Jelen pillanatban sokszor azért marad el a gyermekvállalás, mert a szülőkkel kényszerből együtt élnek magyar fiatalok, nem tudnak leválni, nem tudják próbálgatni magukat, elkezdeni egy saját életet adott esetben egy bérlakásban, ami aztán, ha kölcsönös megelégedettség adódik, akkor a saját tulajdonukká is válhat. Tessék megnézni az osztrák rendszert, a német rendszert, ennek bőven vannak nagyon olcsón átvehető elemei olyan multiplikátor hatásokkal, amelyek visszapörgetik a költségvetésbe két cikluson belül az idepörgetett milliárdokat. Tehát bőven lennének lehetőségek.
Az áfacsökkentés tekintetében az alapvető élelmiszereket illetően nem akarok inkorrekt lenni és nem mondom azt, hogy semmilyen változás nem történt, csak azt mondom, ha megvizsgáljuk egy átlagos érintett család fogyasztói kosarát, még mindig nem hiszem, hogy a 10 százalékot eléri az a termékkör, amire ezt kiterjesztették, és mivel nem egészítették ki ezt az egészet egy olyan monitoringrendszerrel, amely figyeli, vizsgálja, hogy a kereskedők valós piaci folyamatok alapján nyelik-e le a különbözetet, vagy csak azért, mert úgy gondolják, hogy ők ezt megtehetik következmények nélkül, így nem tudott árcsökkenésbe átcsapni az áfacsökkentés.
Azt is látjuk, hogy persze a termékenységi ráta növekménye üdvös dolog. Én magam ennek nagyon örülök - bár vannak kétségeim, hiszen Európában hol találunk 2,1,-2,2-t? Sőt, Olaszországban bizonyos, súlyosan baloldali többségű tartományokban 1,0 alá csökkent a termékenységi ráta, tehát családonként egy gyermek átlagosan nem jön világra. Tehát ez Európa kihalásának jövőképe. Nagyon remélem, hogy nem efelé mozdul el a kontinens. De azt is kell látni, hogy hiába emelkedik a ráta, ha a bázis közben folyamatosan szűkül. Ha a gyermeket vállalni képesek száma folyamatosan szűkül, akkor az ő köreikben nagyon dicséretes, ha nő a hajlandóság, de ezt alá is kéne támasztani megfelelő motivátorokkal. És még így sem fog a reprodukáláshoz szükséges élve születések száma létrejönni.
(11.00)
Tehát nagyon-nagyon súlyos problémát vett a nyakába az, aki ezt meg akarja oldani. Itt az előbb sutymorogtam, hogy ha mindenki jól csinálja a dolgát, pártok fölötti döntések születnek, kormányok kitartanak emellett, attól függetlenül, hogy éppen milyen a színezet, akkor is 30 évünkbe fog kerülni, hogy megállítsuk a zuhanást - jó esetben. Ennyire súlyos a helyzet. Éppen ezért, ha nem Fidesz-kormány lenne, én egy más színezetű kormányt, sőt egy Jobbik-kormányt is óva intenék attól, hogy dicshimnuszokat zengjen, mert itt senki nem állíthat ki jeles bizonyítványt addig, amíg ezt a zuhanást nem sikerült megállítani.
És még egyszer mondom, az élve születések száma tekintetében a vizsgált utolsó időszakban tíz hónapból tízben csökkentek a számok. Ez elképesztő önmérsékletre kellene intsen bennünket. Most kellene hogy eljöjjön az a pont, hogy pártoktól függetlenül összeálljon egy szakértői bizottság, megfogalmazza az ajánlásokat, amiket 20-30 éven keresztül mindenki betart, kezdve a családpolitikától, az otthonteremtésen át, Alaptörvényben rögzíteni az egész csomagot, és figyelni arra, hogy a gazdasági lábai is adottak legyenek. Ez lenne most a feladatunk.
Úgy érzem, hogy egy apró lépést megteszünk ezzel a javaslattal, de ha a hasonló, stigmákkal teli viták folytatódnak, akkor úgy érzem, utódaink teljes joggal fogják majd feltenni a kérdést: ezt csináltátok ti a parlamentben, amikor még meg lehetett volna oldani ezt az egészet? Köszönöm.
