DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A Nemzeti Földalapról szóló törvény és a világörökség összefüggése érdekes törvény-előterjesztést eredményezett. Azzal, hogy Magyarországon gondozzák a világörökség területeit, igazából semmi bajunk nincs. Ez egy támogatható, nagyon helyes törekvés. Az, hogy a világörökségről szóló 2011. évi törvény új szakasszal egészül ki, amelyben a világörökségi helyszínen található egyes ingatlanok tekintetében az állam elővásárlási joga kerül rögzítésre, ez valóban szolgálhatja ezeknek a területeknek a fokozott védelmét.
Ugyanakkor az elővásárlási jog nem érint minden világörökségi helyszínen található ingatlant, értelemszerűen kivételt képeznek ez alól a lakhatás céljára szolgáló épületek és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földek. E rendelkezések alapján tehát lehet olyan világörökségi helyszínen fekvő ingatlan is, amely tekintetében nem áll fenn az állam elővásárlási joga, tehát nem biztosítja azt a védelmet, amit ettől a jogtól, az elővásárlási jog biztosításától várni lehetne.
A törvényjavaslat felhatalmazást ad kormányrendeletben meghatározni az egyes részletes eljárási szabályokat is. Ez általában szokásos, hogy kormányrendelet határozná meg a jogalkotás úgymond megkönnyítése céljából, hogy az elővásárlási jogra vonatkozó nyilatkozattétel felhívására irányuló megkeresést hova és miképpen kell benyújtani, és hogy maga az elővásárlási jog ingatlannyilvántartásba való bevezetése iránt ki és hogyan kell hogy intézkedjen, ki jogosult erre, valamint ez a rendelet határozhatná meg az érintett ingatlanok pontos adatait is, mivel a törvény csak az egyes világörökségi helyszíneket rögzíti, és az azokon fekvő valamennyi ingatlant vagy azok adatait már nem tartalmazza.
Ez így magában jó is lenne, ha nem arra gondolhatna a nyájas olvasó, amit már tapasztalt itt a Fidesz-törvénykezés egyes elemeinél, hogy ezzel nemcsak a világörökséget akarják védeni, hanem a saját fideszes beavatkozási lehetőséget is megteremteni, hogy jó, megvédi az elővásárlási jog keretében az állam ezt a területet, kiveszi úgymond a szabadforgalmi területek közül, a szabadpiaci forgalomból, ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy mint állami tulajdon, a sajátos hasznosítási keretek között esetleg a piacitól eltérő, ne adj’ isten, csókosok irányába történő átcsoportosítása is lehetővé váljon. Ez az a rész, ami miatt ez meglehetősen aggályos.
Magyarország 1985 óta vesz részt az UNESCO-együttműködésben, a világörökségi együttműködésben. A ’85 most azért érdekes, mert az UNESCO-ból az Amerikai Egyesült Államok épp az idén vonul ki, tehát kicsit különös ennek a megítélése. Lehet, hogy csak pénzügyi okai vannak, hogy ők voltak a legnagyobb befizetők, de ezt követően fokozott figyelmet igényel, hogy a világörökségi együttműködés hogyan alakul a továbbiakat illetően. Ezek között ami már elfogadott, 1987-ben a Budapest a Duna-partokkal, a Budai Várnegyed és az Andrássy út, szintén 1987-ben Hollókő-Ófalu és környezete, mind a kettő kulturális jellegűek, 1995-ben természeti kategóriában az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai kerültek a világörökség körébe, 1996-ban az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete, de a kulturális kategóriában, 1999-ben a Hortobágyi Nemzeti Park, a puszta, érdekes módon ez is a kulturális kategóriában, hatodikként időrendben 2000-ben a pécsi ókeresztény kazamaták, temetők kulturális kategóriában, hetedikként 2001-ben a Fertő-tó és környéke mint kultúrtáj, és nyolcadikként 2002-ben a tokaji történelmi borvidék mint kultúrtáj.
Ezen túlmenően a Magyar Közlönyben megjelent legújabb rendelet szerint tíz helyszínt terjeszt elő a világörökségi lista várományosai közé Magyarország. Ezeket nem sorolnám fel teljes egészében, bár azért azt mutatja, hogy Magyarország mennyire gazdag a hányatott történelmünk ellenére kulturális örökségben, amelyek igenis védelemre méltóak, és kiemelt részei lehetnek a világörökségnek is. Csak címszavakban mondanám: a Római Birodalom határa, a Limes, Lechner Ödön építészeti alkotásai a szecesszió jegyében, Esztergom és Visegrád középkori magyar királyi központok, Balaton-felvidék kultúrtáj, Tihanyi-félsziget, Tapolcai-medence, Káli-medence, Hévízi-tó természetvédelmi területe, Balatonfüred műemlékvédelmi területe, Keszthely a Festetics-kastéllyal. Hasonlóképpen bekerült a várományosok közé a magyarországi tájházak hálózata, amely a sajátos népi építészet megőrzése szempontjából igen jelentős lenne, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, a Felső-Tisza-vidéki fa harangtornyok, a komáromi erődrendszer, a budai ter-mál-karszt-források barlangrendszere és az ipolytarnóci őslénylelőhely.
Teljesen érthetetlen ugyanakkor, hogy miért most kell a világörökségi törvényt módosítani. Amit elmondtam, abból látszik, hogy ez évről évre átgondolt folyamat, jól halad az örökség gondozása, bővítése. Nem nagyon érthető, hogy miért most kerül sor e törvény módosítására. A javaslatból nem lehet pontosan tudni, hogy mely ingatlanokról gondolkodnak, vagy mondjuk úgy, gondoskodnak, akarnak gondoskodni a törvény által, mert azt majd a kormányrendelet fogja kijelölni.
A Fidesz 2017-re teljesen megszüntette az önálló műemlékvédelmet, és bezárta a gyakorlati, valamint a tudományos műemléki munka alapját képező gyűjteményeket is, a tervtárat, a fotótárat, könyvtárat, irattárat, mindent. A szakmai megalapozottság biztosítására képes háttérintézmény megszüntetésével teljesen függő helyzetbe hozta a korábban már a helyi építésigazgatásba áthelyezett hatósági szakembereket is.
(11.40)
Vajon ez a fokozott védelem milyen valós forrásokkal bír, hogy szükség esetén ténylegesen gyakorolni lehessen az elővásárlási jogot? Az nem látható, hogy ez ténylegesen a valós védelmet, kulturális védelmet hogyan fogja növelni.
Mindezek alapján, ha ez a vitában kiderülne - eddig nem nagyon hallottunk ilyen érvet - akkor akár támogatható is lenne. Jelen formájában ott ez a nagy kérdőjel, hogy miért pont most ez a nagy buzgalom e tekintetben. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
