FUZIK JÁNOS,
FUZIK JÁNOS,
FUZIK JÁNOS, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Vážený pán predseda! Vážené Národné zhromaždenie, národnostní hovorcovia! Vážený pán štátny tajomník! Vo svojom materinskom slovenskom jazyku Vás pozdravujem v me-ne parlamentného Výboru pre národnosti v Maďarsku. My, národnostní hovorcovia sa mimo-riadne tešíme tomu, že po dvojročnej práci parlament dnes prerokuje náš návrh na novelu národ-nostného zákona a dúfame, že v tomto jesennom roko-vacom období ho aj prijme.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzetiségi Szószólótársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szlovák anyanyelvemen köszöntöttem önöket a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében. Mi, nemzetiségi szószólók valamennyien őszintén örülünk annak, hogy kétévnyi munkánk nyomán ma az Országgyűlés megtárgyalja a nemzetiségek jogairól szóló törvényhez benyújtott önálló módosító indítványunkat, és bízunk abban, hogy még az őszi ülésszak során el is fogadja azt.
Jövőre fogunk megemlékezni a rendszerváltozás utáni, újkori Magyarország első átfogó nemzetiségi jogszabálya, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény megszületésének 25. évfordulójáról. Ez a széles társadalmi előkészítéssel és konszenzussal megalkotott normaszöveg a hazai nemzetiségi politika új alapjait rakta le. Meghatározta a nemzetiségek, az akkori szóhasználat szerint nemzeti és etnikai kisebbségek fogalmát, 13 magyarországi nemzetiségi közösséget nevesített, amelyeket államalkotó tényezőknek nyilvánított. Garantálta az egyéni és közösségi nemzetiségi jogokat, a kulturális autonómia kiépítésének lehetőségét, s ennek legfőbb letéteményeseként a nemzetiségi önkormányzati rendszer megteremtését. A merőben új és kedvező folyamatok támogatására intézményi hátteret is teremtett az önálló nemzetiségi hivatal, kisebbségi ombudsman és a feladatokat finanszírozó közalapítvány létrehozásával.
Az élet és a gyakorlati alkalmazás természetesen a nemzetiségi törvényt is formálta. Első nagyobb szabású módosítására 12 év múlva, 2005-ben került sor, majd további 6 esztendő elteltével megszületett az elnevezésében is új, a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény. Ez a jogszabály van érvényben ma is, és ennek módosítására nyújtott be önálló indítványt az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága.
Bizottságunk tagjai jól ismerik a nemzetiségi törvényt, hiszen országgyűlési szószólókká történt megválasztásuk előtt országos nemzetiségi önkormányzati elnökökként vagy elnökhelyettesekként dolgoztak, így aztán napi olvasmányuk és kézikönyvük kellett hogy legyen ez a jogszabály. Ebből adódott azután, amikor 2014 tavaszán országgyűlési szószólók lettünk, és május végén megalakult a bizottságunk is, nyomban önálló bizottsági indítványt nyújtottunk be a nemzetiségek jogairól és a választási eljárásról szóló törvények módosításáról. Javaslataink az őszi nemzetiségi önkormányzati választások jobbítását szolgálták, és mai szemmel, tapasztalatainkkal szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez nekünk, akkori parlamenti zöldfülűeknek, a házszabálytól való eltéréssel, egy hónap leforgása alatt sikerült. Természetesen az Országgyűlés Hivatalának hathatós szakmai segítségével és a parlamenti frakciók konszenzusos politikai támogatásával.
Mint már említettem, a nemzetiségi törvény módosítására irányuló első, sikeres bizottsági javaslatunk csak a nemzetiségi önkormányzatok választásával kapcsolatos egyes paragrafusokat érintette. Ugyanakkor tudatában voltunk annak is, hogy ennek a rendkívüli szerteágazó jogszabálynak az oktatási és kulturális területet, a nemzetiségi önkormányzatok működését, a vagyonjogi és finanszírozási kérdéseket szabályozó rendelkezéseit is felül kell vizsgálnunk. Erre ösztönöztek bennünket az országos nemzetiségi önkormányzatainktól és azok érdekvédelmi szövetségétől kapott észrevételek és javaslatok is.
Az idő múlásával pedig nem lehetett nem észrevenni, hogy a nemzetiségi törvény már nem minden esetben van összhangban a társadalmunkban és a nemzetiségi területen megváltozott körülményekkel. Elöljáróban elegendő talán megemlíteni az ország köznevelési rendszerében, az iskolafenntartásban végrehajtott reformokat.
(17.10)
Azért említettem csak elöljáróban az előző példát, mert mielőtt rátérnék a konkrét törvénymódosító javaslataink ismertetésére, néhány szót szeretnék ejteni a munkánk módszeréről is, hiszen nem akármilyen feladat volt ez, bizottságunk történetének talán legnagyobb vállalása és vállalkozása is; nemcsak azért, mert parlamenti ciklusunknak jószerint a felét, közel két esztendőt ölelt fel, hanem azért is, mert rendkívüli tapasztalatokkal szolgált.
Viszonylag hamar rá kellett döbbennünk például arra, hogy a szükségtől és az igényektől vezérelve talán túl sokat akartunk módosításra markolni ebből a, mint már említettem, rendkívül szerteágazó törvényből. Aztán a különféle nemzetiségi önkormányzati, szószólói célokat követve nehezen tudtunk lemondani egyes nem kellően kidolgozott vagy szakmailag nem támogatott elképzeléseinkről. Nem könnyítette a helyzetünket az a körülmény sem, hogy ebben a munkában tulajdonképpen nem volt parlamenti előképünk, hiszen a többi országgyűlési bizottságnak nem igazán gyakorlata, és bizonyára nem is feladata, hogy ilyen jellegű törvényjavaslatokat dolgozzon ki és nyújtson be. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága ilyen szempontból is sajátos helyzetben van, mivel a hazai nemzetiségek képviseletében jelenleg csak a bizottságunk kezdeményezhet törvényt.
A bizottság elnökeként ugyanakkor büszkén közölhetem önökkel, hogy leküzdöttük ezeket a nehézségeket. Az idén májusban benyújtott első, sikertelennek ígérkező módosító törvényjavaslatunkat visszavontuk. Újabb egyeztetéseket folytattunk a korábbi munkába bevont szaktárcákkal és hivatalokkal, aminek eredményeként október 10-i ülésünkön már egy letisztult, szakmailag támogatott törvényjavaslatot hagytunk jóvá, majd nyújtottunk be az Országgyűlésnek.
Mivel a folyamatos egyeztetéseknek nagy szerepe volt abban, hogy legnagyobb örömünkre a tisztelt Ház ma lefolytatja bizottsági önálló indítványunk általános vitáját, rendhagyó módon, de nem minden célzatosság nélkül, még a törvényjavaslatunk ismertetése előtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkánkat szakmailag támogatták, elsősorban a nemzetiségi területet felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériuma két szervezeti egységének, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságnak és az azt vezető, plenáris ülésünkön is jelen lévő Soltész Miklós államtitkár úrnak, valamint az EMMI köznevelési államtitkárságának, amely az oktatási ügyekben volt nagyon megbízható segítőnk. Köszönet illeti továbbá a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot, a Miniszterelnökséget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, a Nemzetgazdasági Minisztériumot, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, a Nemzeti Választási Irodát, az Országgyűlés Hivatala kodifikációs főosztályát, valamint az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága korábbi elnökét, Gulyás Gergely képviselő urat és munkatársait.
A kétévnyi közös munka után nem sajnáltam néhány percet erre a felsorolásra azért sem, hogy érzékeltessem, bizottsági módosító indítványunk mögé valóban komoly szakmai hátteret kellett és sikerült felsorakoztatnunk. Így aztán lehetőségünk nyílhatott arra, hogy javaslatot tegyünk a nemzetiségek jogairól szóló törvény egyes tartalmi és formai hiányosságainak kiküszöbölésére.
A jogszabály értelmező rendelkezéseiben pontosítottuk a nemzetiségi egyesület meghatározását, továbbá a törvény hatálya alá tartozó nemzetiségi civil szervezetek körét kibővítettük a nemzetiségi célra létrehozott alapítványokkal is, összhangban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvénnyel.
Felfigyeltünk arra is, hogy a hatályos nemzetiségi törvény csak a 16. §-ában használja a „nemzetiségi nyelv” kifejezés különböző változatait, három ízben is. A korábbi fejezetben, amelyben a nemzetiségek alapvető jogait taglalja a jogszabály, a nyelvhasználati jogok sorában anyanyelvről, valamely nemzetiség nyelvéről vagy a nemzetiség anyanyelvéről beszél. Ezért a kérdéses szakaszban is javasoljuk, hogy a nemzetiséghez tartozó személy a saját és gyermeke utónevét nem nemzetiségi nyelve, hanem nemzetiségének nyelve szabályai szerint anyakönyveztethesse, és ugyanígy szerepeltethesse a személyazonosító igazolványában is, a magyarországi nemzetiségek túlnyomó többségének anyanyelve ugyanis nem egy nemzetiségi nyelv, hanem anyaországaik nemzeti nyelve.
A hatályos nemzetiségi törvény ugyancsak a nyelvhasználat vonatkozásában tesz utalást a nemzetiségek országgyűlési jelenlétére, azt is csak egyetlen esetben, az 5. § (3) bekezdésében. Bizottságunk fontosnak tartja a „nemzetiségi képviselő”, a „nemzetiségi szószóló” és a „nemzetiségeket képviselő bizottság” fogalmának bevezetését a nemzetiségek jogairól szóló törvénybe, összhangban az Országgyűlésről szóló törvénnyel. Az új IV/A. fejezet rendelkezéseket tartalmaz a magyarországi nemzetiségeknek az Alaptörvényben garantált részvételéről az Országgyűlés munkájában, továbbá a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószóló, valamint az országos nemzetiségi önkormányzat együttműködéséről.
A módosító javaslat a nemzeti és a nemzetiségi köznevelési rendszerben bevezetett jogszabályi változtatásokat is megjeleníti a nemzetiségi törvényben. A különböző nemzetiségi nevelési-oktatási formák pontosítása összhangban áll a 17/2013. (III. 1.) számú EMMI-rendeletben kiadott nemzetiségi irányelvekkel. Az időközben módosított nemzeti köznevelésről szóló törvény részletesen szabályozza a kiegészítő nemzetiségi oktatás megszervezésének feltételeit. Ennek lehetőségét a törvényjavaslat az illetékes területi és települési nemzetiségi önkormányzatokra is ki kívánja terjeszteni abban az esetben, ha erre az adott nemzetiség országos testülete nem vállalkozik.
A nemzeti köznevelési rendszer reformja következtében az országos nemzetiségi önkormányzatok mellett intézményfenntartókként megjelentek a települési nemzetiségi önkormányzatok is, amelyek esetenként már jóval több nemzetiségi iskolát és óvodát tartanak fenn, mint az országos testületek. Az intézmények fenntartói jogának átadói sem csupán a települési önkormányzatok, ahogyan erről a hatályos törvény rendelkezik, az iskolák átadása esetén megjelent az állami intézményfenntartó. A törvénymódosító javaslat ezt a folyamatot kiterjesztő hatályú rendelkezésekkel követi.
Ezek egyike értelmében a települési nemzetiségi önkormányzatok, az országos testületekhez hasonlóan, olyan köznevelési intézmények fenntartói jogát is átvehetik, ahol már nemcsak minden gyermek, illetve tanuló vesz részt nemzetiségi nevelésben vagy nevelés-oktatásban, hanem ehhez elegendő a gyermekek vagy tanulók 75 százaléka is. Új előírás továbbá, hogy ebben az esetben az intézményi szervezetek mellett ki kell kérni az illetékes területi nemzetiségi önkormányzat véleményét is.
A törvényjavaslat a nemzetiségi köznevelési intézményt fenntartó nemzetiségi önkormányzat részére ugyanúgy vagyonkezelői jogot kíván biztosítani a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyonra, ahogyan ez az állami intézményfenntartó esetében jelenleg is fennáll.
Gyakorlati tapasztalataink alapján szükségessé vált átmeneti rendelkezés beiktatása azokra az esetekre, amikor a fenntartói jognak a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerinti átadása már a jelen módosítás hatálybalépése előtt akár 10-15 évvel korábban megtörtént.
(17.20)
Ez esetben a törvényjavaslat szerint a korábban megkötött ingyenes használatbavételi megállapodás megszűnik és a fenntartói jogot átadó helyi önkormányzat legkésőbb a törvénymódosítást követő 6 hónapon belül köteles a fenntartói jogot gyakorló nemzetiségi önkormányzattal a köznevelési feladat ellátásához kapcsolódó ingó és ingatlan vagyonhoz vagyonkezelési szerződést kötni. A nemzetiségi kulturális intézmény fenntartói jogának átvétele esetén az átvevő nemzetiségi önkormányzatot hasonló módon megilletné a feladat ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyon vagyonkezelői joga.
Egy újabb fejezetet nyitva a bizottsági törvénymódosító indítványunkban, a nemzetiségi önkormányzatok működésével, választásával és finanszírozásával kapcsolatos javaslatainkra szeretnék rátérni. Természetesen ebben a kérdéskörben - saját tapasztalatainkon túlmenően - az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének észrevételeire is támaszkodtunk. Ezek alapján javasoljuk - a helyi nemzetiségi önkormányzatokhoz hasonlóan - az országos testületek kötelező közfeladatait is nevesíteni a törvényben. A hiányuk ugyanis eddig számos adminisztratív és finanszírozási problémát okozott az országos testületeknek.
Az összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálatánál törekedtünk az egyes tisztségek jogszabályi harmonizálására, kizártuk például a felsorolásból a közigazgatási rendszerben már nem szereplő körjegyzői titulust. Nemzetiségi önkormányzataink és képviselőink szempontjából viszont sokkal lényegesebb annak a korlátozásnak a megszüntetése, amely szerint egy nemzetiségi jelölt legfeljebb két nemzetiségi önkormányzati szinten lehet képviselő, illetve tisztségviselő. Javasoljuk a korábbi, mindhárom szintet megengedő gyakorlat visszaállítását.
Az országos nemzetiségi önkormányzatok hivatalvezetőjének kinevezésével kapcsolatos rendelkezések esetében megszüntetnénk a jogszabályszerkesztési kettőződési hiányosságokat. Egyértelműbbé tennénk továbbá a pályáztatási folyamat lebonyolítását és a hivatalvezető végzettségére vonatkozó követelményeket.
Azokon a településeken, ahol a választások kitűzésének napján a nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok száma legalább 100 fő, a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők számát javasoljuk a jelenlegi 4 helyett a korábbi 5 főre emelni. A módosítást számos negatív tapasztalat és a testület biztonságosabb működésének igénye indokolja.
Az Állami Számvevőszék számos jelentésében feltárt problémák csökkentésének érdekében, amelyek a települési önkormányzatok és a helyi nemzetiségi önkormányzatok együttműködésében jelentkeznek, javasoljuk a helyi nemzetiségi önkormányzat székhelyén ingyenesen biztosítandó helyiség óraszámának kétszeresére, havi 32 órára való emelését, továbbá a települési önkormányzat adatszolgáltatási és belső ellenőrzési feladatainak nevesítését.
A Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai iránymutatása alapján a nemzetiségi önkormányzatok esetében javasoljuk a „feladatfinanszírozási rendszer” fogalmának elhagyását. Az intézményi működtetők körében, a pénzügyi jogi szabályozással összhangban a „normatív hozzájárulás” helyett a „költségvetési hozzájárulás” fogalmát vezetjük be.
Mivel az intézményfenntartási hajlandósággal nagymértékben megnövekedtek a nemzetiségi önkormányzatok feladatai, törvénymódosító indítványunk javaslatot tesz arra, milyen megnövekedett mértékben lehet emelni a helyi nemzetiségi önkormányzat elnökének és az országos testület elnökhelyettesének tiszteletdíját, illetve az országos önkormányzat elnökének illetményét. Mindezt a testület természetesen a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatályban maradó 109. § (1) bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzat költségvetése terhére, a nemzetiségi közfeladat-ellátás veszélyeztetése nélkül teheti meg.
A Magyarországi nemzetiségek bizottságának törvénymódosító javaslata a nemzetiségek jogairól szóló törvény mintegy 170 paragrafusából 30 szakaszt kíván módosítani. Mint előterjesztői beszédem első részében jeleztem, az egyeztetési folyamat során néhány elképzelésünket fel kellett adnunk, amelyek további átgondolásra és kidolgozásra várnak. Egyes szaktárcák a korrektúrázott észrevételeikben is rámutattak olyan törvényi szakaszokra, amelyeket a mi bizottságunk ugyan nem nyitott meg, de a jövőben foglalkozni kellene velük.
Maradt tehát teendő bőségesen, mégis úgy véljük, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága partnereivel és szakmai támogatóival együtt olyan törvénymódosító javaslatot tett le a tisztelt Ház asztalára, amely 25 éves nemzetiségi törvényünket hatékonyabbá és korszerűbbé, nemzetiségeink törekvéseit és önkormányzataik működését pedig eredményesebbé teheti. Ebbéli meggyőződésünkben kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását és törvényjavaslatunk elfogadását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Ďakujem za pozornosť. (Taps.)
