DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Asszony! Valóban, egy heves igazságügyi bizottsági vitán vagyunk túl, illetőleg az időkeret miatt, amit ott kifogásoltunk, tulajdonképpen csak a kérdéseket tudtuk feltenni, ami a Jobbik-frakciót illeti, tehát tulajdonképpen véleményeket még meg se tudtunk fogalmazni, de hála istennek, itt a plenáris ülésen nagyobb terünk van arra, hogy kifejtsük az aggályainkat. Ez azért is jó, mert ha máshol nem, akkor itt végig közvetítésre és videofelvételre is kerül az ülés, úgy a kérdések, mind az elhangzott válaszok. Természetesen a bizottsági ülésekről is kiváló jegyzőkönyv készül, de azért mégis egy videofelvételnek nagyobb lehet a hatása, és jobban ki tudja fejezni azokat az érzéseket, amiket az ember gondol, amikor egy ilyen beszámolót tárgyalunk.
A bizottsági ülésen tizenkét nagyon konkrét kérdést tudtunk feltenni az OBH elnök asszonyának. A jegyzőkönyv alapján is, tehát leellenőriztük a jegyzőkönyvben, öt kérdésre tudtunk beazonosítható választ kapni, de ezek sem voltak érdemiek. Ez már önmagában sem egy jó jel. Bár elnök asszony azt mondta, hogy minden panasz ajándék, akkor ez esetben sok ajándékot hoztunk ide az ellenzék részéről, mert egy-két konkrétumot ki fogunk emelni és el fogjuk mondani, de nagyon szeretnénk, hogy a konkrét kérdésekre valamilyen módon kapjunk konkrét válaszokat.
A politikai vélemény egy dolog, és azt nyilvánvalóan lehet így is, úgy is nézni, és természetesen az ellenzék mindig kritikusabb, de itt a 2016-os évvel kapcsolatosan felmerült egy-két konkrét jogszabálysértés lehetősége, és egy-két konkrét olyan eljárási, szabályzati jogszabálysértés, amikkel, úgy gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek és egyébként az Igazságügyi bizottságnak is foglalkoznia kellett volna, hiszen ezekre a kérdésekre a válaszokat meg kell adni, mert ha ezt ma nem tesszük meg, higgyék el, hogy ezek sokkal inkább napról napra egyre tornyosuló kérdésekként fenn fognak maradni.
Az Igazságügyi bizottság ülése azt is egyértelművé tette számomra, és elnök asszony válaszaiban is ez jelent meg, hogy egy darab fokmérő és egy darab igazodási pont volt, ez az ügyhátralék kezelése, ami egy fontos dolog, félreértés ne essék, de az ügyhátralék kezelésére tett, egyébként jó szándékú intézkedéseknek is törvényesnek kell lenniük. Szokták mondani, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Törvénytelenül vagy szabályellenesen, jogszabályellenesen ne csökkentsük az ügyhátralékot! Arról nem is beszélve, hogy önmagában csak az a szám, hogy mennyivel csökkent az ügyhátralék, még semmit nem mond el arról, hogy egyébként ezek az ítéletek törvényesek, igazságosak, jogszerűek voltak-e. Tehát ha holnap mindenkit elítélünk - a büntetőeljárásból kisarkítom a helyzetet -, akkor az ügyek megszűnnek, de nyilvánvalóan sok igazságtalan ítélet lesz eközött. Tehát mindenképp az ítéletek minőségére is helyezni kell a hangsúlyt.
Azt is elmondtam a bizottsági ülésen, hogy alapvető kérdés és alapvető felvetés ezeknél az ellenzék által, általunk is napirendre vett problémáknál, hogy ebben a helyzetben felmerül jogosan a kérdés, hogy ki őrzi az őrzőket, melyik az a szerv, amelyik meg tudja ítélni és meg is ítéli egy mindenkori OBH-elnök joggyakorlatát és a szabályok alkalmazását.
Jelen pillanatban csupán egy Országos Bírói Tanács van az OBH elnöke felett, akik viszont bizonyos mértékben függnek az OBH mindenkori elnökétől, hiszen az előrelépésük tőle függ - és láthatjuk, hogy az eredménytelenné nyilvánításokkal függhet is -, már a megválasztásuk is függhet tőle, ha itt a fegyelmi eljárásokra gondolunk, amit Bárándy Gergely is felvetett. Nem biztos, hogy a mindenkori OBH-elnök él vele, de élhet vele. Ami még ennél is problémásabb, ha a mindenkori OBH-elnök él ezekkel az eszközökkel, akkor gyakorlatilag nincs olyan szerv, amely ebben korlátozni tudná.
Nyilvánvalóan az OBT ezt csak részlegesen tudja megtenni vagy - hogy mondjam - nem biztos, hogy megteszi. Úgy tűnik, hogy az Igazságügyi bizottság nem jogosult megtenni a kormánypárti képviselőtársaink szerint, tehát ott egyedi ügyeket, jogsérelmeket jobb, ha nem is hozunk fel, ez volt az összvélekedés. Az Alkotmánybíróság meg részlegesen meg tudja tenni, amit most meg is tett, erre majd ki fogok térni. De alapvetően majdnem csak a külföldi fórumok maradnak, Strasbourg, illetve a luxembourgi uniós bíróság, de hát az már egy kellemetlen dolog, ha külföldi színtérre kell vinni ezeket a problémákat. Jobb lenne, hogyha a magyar jogrendszer ezeket tudná kezelni.
Elnök asszony elmondta, a válaszait nagyjából úgy tudnám összegezni, sajnos konkrét válaszokat a konkrét kérdésekre, amiket feltettem, nem nagyon kaptunk, viszont kétféle megközelítést láttunk. Egyrészről bizonyos dolgokra azt válaszolta elnök asszony, hogy nem az ő feladata, hogy egy-egy törvényszék konkrét gondjait megoldja, az ottani jogsértésekért nem ő felel. Ez jogilag nem teljesen van így, majd erre is ki fogok térni. De ha még ezt el is fogadnánk, akkor - és itt a jegyzőkönyvből tudom idézni - más esetben elnök asszony azokra a kérdésekre, hogy miért próbált belenyúlni a kinevezési eljárásokba, ott meg azt válaszolta, hogy azért, mert az ő felelőssége éppen az, hogy olyan törvényszéki elnökök, ítélőtáblai elnökök kerüljenek kinevezésre, akik képesek jogszerűen működtetni a bíróságot. Tehát én ezt azért egy kicsit ellentmondásosnak tartom. Egyik esetben nem a felelőssége; másik esetben, amikor azt firtatjuk, hogy esetleg túllépte a hatáskörét, akkor viszont azzal magyarázza, hogy azért, mert az ő felelőssége az egész bírósági rendszer jogszerűségének a biztosítása.
Azt a kérdést már nem is tudtuk feltenni a bizottsági ülésen, hogy mi van akkor, ha azok a vezetők, akiket ön megkérdőjelezhető módon tett oda, nem tartják be a jogszabályokat, az kinek a felelőssége. Egyébként a bírósági vezetőé és az öné is, de nyilvánvalóan valakinek felelősnek kell lenni a jogszabályok betartásáért. Nagyon fájó, ha ezek az ügyek pont egy bírói csúcsszerv esetében merülnek föl.
Képviselőtársaim ismerhetnek annyira, hogy én szeretek a tényekhez, konkrétumokhoz ragaszkodni, szeretem mellőzni és mindenképpen szeretném is mellőzni a személyeskedést. Ezért most is konkrét kérdésekkel készültem. Nem látom, hogy államtitkár úr merrefelé van, mert neki is fogok majd… - lesz egy-két olyan dolog, amit tőlük is meg tudnék kérdezni, de remélem, hogy visszaér. Nos, én elismételném, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre nem nagyon sikerült választ kapni a bizottsági ülésen, és komoly jogi aggályokat vetnek fel a működéssel kapcsolatosan.
Felmerült, és azt hiszem, hogy ez egy nagyon súlyos kérdés, gondolok itt az ügyelosztási rendre, hogy a Kúria esetében pont a fideszes képviselők voltak azok, akik rákérdeztek erre Darák elnök úrnál, és nagy fontosságot tulajdonítottak neki. Ez így is van egyébként, nagy fontossága van az ügyelosztási rendnek és a törvényes bíróhoz való joghoz. Úgy tűnik, hogy 2016-ban a bíróságok tömegesen szegték meg az ügyelosztási rendek elfogadására vonatkozó szabályokat, tehát az ország nagy részében kialakult egy olyan helyzet, hogy a törvényes bíróhoz való jog egészen egyszerűen nem érvényesült.
Ezt egyébként én felvetettem a bizottsági ülésen is. Elnök asszony erre is azt mondta, hogy őt felelősség nem terheli, lévén, hogy az adott bírósági vezetők azok, akiknek ezt meg kell hoznia. De az ön felelőssége meg, hogy ezeket a vezetőket ellenőrizze, már ami a törvényszéki és ítélőtáblai elnököket illeti. Nyilván a járásbíróságok esetében ez nem az ön közvetlen felelőssége. De azt kell mondjam, hogy információim szerint 2016-ban számos olyan bírósági elnök is megsértette az ügyelosztási rend elfogadására és nyilvánosságra hozatalára való kötelezettségét, akik egyébként az ön ellenőrzési körébe tartoznak.
(12.10)
Ez azért is különösen kellemetlen - és nagyon örülök, hogy államtitkár úr visszajött; ügyelosztási rendről beszélünk és annak a törvényességéről -, mert ha igaz az, márpedig ezeket a felvetéseket elnök asszony nem cáfolta - itt még megteheti -, hogy ezek az ügyelosztási rendek nem készültek el, például a Szegedi Törvényszék esetében február 8-án, az odatartozó járásbíróságok esetében augusztus 30-án, a Miskolci Törvényszék esetében VI. hó 6. napján került elfogadásra és kihirdetésre, ha ezek igazak, most nem szeretném tovább sorolni a rendelkezésre álló tényeket, akkor például azok a migránsperek, amelyekkel kapcsolatosan elnök asszony a helytállást említette, ez igaz is, csak ha ez mind meg fog borulni a törvényes bíróhoz való jog miatt, akkor azért valakinek a felelősséget el kell vinnie. Elnök asszony, én azt gondolom, ha ez így lesz, akkor ön felé a kormány és a miniszterelnök részéről is biztos meg fog fogalmazódni néhány kérdés, lévén, hogy az EU Petíciós Bizottságánál tart ez az ügy, hogyha hinni lehet a híreknek, pont a Szegedi Törvényszék működésével kapcsolatosan. Elképzelhetik, hogy ha sérül akár a migránsperekben és a többi perben is a törvényes bíróhoz való jog, akkor meg kell semmisíteni ezeket a döntéseket, újra kell tárgyalni ezeket a döntéseket. Ez egyébként országos szinten akár több százezer pert is érinthet. Azt hiszem, egy ilyen kérdéssel illik foglalkozni az Országgyűlésben, és legalább azt mondani, hogy ezek a tények, amelyeket az ellenzék elsorolt, nem igazak, és valami jogi magyarázatot adni.
Egyébként, ha jól tudom, elnök asszonynak az ügyelosztási renddel kapcsolatosan 2016 nyarán felhívták közérdekű bejelentéssel, panasszal a figyelmét, hogy gond van az ügyelosztási rendekkel. Nyilván már akkor, 2016 közepén a felelősséget lehetett volna megállapítani, illetve korrigálni már nehezen, mert ami már nem került az év elején elfogadásra megfelelő módon, és nem működött, ott a korrekció nehéz, illetve benne van a megsemmisítés lehetősége, de legalább azokat a bírói vezetőket megkérdezni, ha vétettek benne, akkor meg felelősségre vonni, akik ebben érintettek voltak. Egyébként, ha jól emlékszem, a Szegedi Törvényszék elnökét a bizottsági meghallgatásra is magával hozta elnök asszony. Ez alapján nem úgy tűnik, hogy ez a dolog ki lenne beszélve, vagy ha ki van beszélve, akkor kérem, konkrét válaszokat adjon, annál is inkább, mert azok a pletykák vannak a bírósági rendszeren belül, hogy ugyanezt a hölgyet szánja a Fővárosi Törvényszék élére január 5-étől. Így van, nem így van, nyilván ki fog derülni, január 5-e gyorsan el fog jönni, csak hát azt gondolom, ezeket a kérdéseket tisztázni kellene.
Aztán további kérdések, amelyekre nem kaptunk választ. Hogy lehet az, hogy két ítélkezési tevékenységet végző bíró is 2016-ban feltételezhetően törvényellenesen végzett az Országos Bírósági Hivatalban tevékenységet, igazgatási tevékenységet. Erre nem nagyon kaptunk elnök asszonytól választ.
Aztán arra sem kaptunk választ, hogy kiadta-e már sajtóérdeklődésre azokra a közérdekű igénylésekre a válaszokat, amelyek az új Be.-vel és az eperekkel kapcsolatos szakértői munkavégzésekre vonatkoznak. Amik megjelentek számok, eléggé túlzónak mondhatók.
A kinevezési gyakorlat körében felvetettem azt is, hogy nagyon furcsa és egy konkrét ügy, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsába egy olyan bíró kerülhetett kinevezésre, aki alkalmassági igazolással nem rendelkezett a pályázati határidő lejártáig, utolsó helyen végzett, tehát volt előtte két alkalmasabbnak ítélt bíró, visszavonta a pályázatát, és egyetlen volt a pályázók közül, aki soha nem végzett katonai ítélkező tevékenységet.
Aztán, ahogy említettem, a Fővárosi Törvényszék pályázata: hogy lehet az, hogy ön is határidőn belül, megszegve a jogszabályokat, írta ki, 90 napon belül írta ki ezt a pályázatot? Erre is vártam volna a választ.
Aztán a Fővárosi Ítélőtábla pályázatával kapcsolatosan 2016-ban kétszer eredménytelenné nyilvánította ezt a pályázatot is, majd mit ad isten, az ön korábbi helyettese, akit megbízott, Ribai Csilláról van szó, először megbízott bíróként odatette, és utána érdekes módon már sikerült őt kinevezni.
De egyébként - ahogy elmondtam ezt is - ez az eredménytelenné nyilvánító gyakorlat most már nem csak a bírósági vezetők tekintetében áll fenn. Ez az, ami számomra 2016-ot egy kicsit kiemelte a többi év gyakorlatából, hogy most már - ahogy mondtam - a Katonai Tanácsnál is, illetve más ügyekben is láthattuk, az egyes bírói álláshelyekért is lenyúlnak, nem csak vezetői pályázatokért. Így lehetett az, hogy egyébként az elhíresült Vasvári Csaba-ügy, aki egyébként pert is indított ön ellen, ő csak egy sima ítélőtáblai helyre pályázott, nem vezetőnek pályázott, kétszer megnyerte a kiírt pályázatot, harmadszorra második lett; akkor rögtön ki is nevezték azt, aki az első helyen végzett. Erre még egyébként vissza fogok térni, de teljesen egyértelmű ebben az esetben is, hogy felmerül a jogszabálysértés.
Aztán felvetettük azt a sajtóban is megjelent összeférhetetlenségi kérdést, ha jogász képviselőtársaim belegondolnak, a kérdés az volt - megjelent a médiában is -, hogy hogyan lehet, hogy egy OBT-tag - sajtóban megjelent történetekről beszélünk, egyébként pont a Szegedi Törvényszék elnökéről, Tárkány-Szűcs Babettről beszélünk -, Gerber Tamás, aki OBT-tag, élettársa lehet a Szegedi Törvényszék elnökének, miközben az összeférhetetlenségi szabályok ezt megtiltják. Ezek úgy szólnak, hogy aki hozzátartozói kapcsolatban áll törvényszék elnökével, nem választható az OBT tagjává. Ez egy teljesen egyértelmű kérdés. Ha nincs rá válasz, akkor azt kell feltételeznünk, hogy így van, márpedig ha így van, akkor egy jogszabálysértő, törvénysértő állapot áll fenn.
Megkérdeztem azt is elnök asszonytól, megint konkrét kérdés, hogy amikor az Országos Bírói Tanács a hírek szerint kétszer visszadobta a beszámolóját, nem tudom ennek a részletes körülményeit, talán a kinevezési gyakorlatáról szóló beszámolóját, ennek mik a körülményei, és ez miért történhetett meg. Erről is szívesen hallhattunk volna.
A bírók körében az sem a függetlenséget erősítette, amikor arról szóltak a hírek, hogy a fővárosi bíráktól elvárják azt, hogy minden hónapban 10 ítéletet hozzanak. Így könnyű csökkenteni az ügyhátralékot. Erre meg is jegyezte a cikkben egy ügyvédkolléga, hogy jó lesz egy olyan bírónál tárgyalni folyó hó 26-án, aki még csak 8 ítéletet hozott, és mondjuk, egy bizonyítási indítványt terjeszteni sok eséllyel megtehető valószínűleg. Ezeket mindenképpen tisztázni kell.
Most már ilyen fehérnemű-viselési szabályzatokra és ilyenekre ki sem térek, mert ez már sajnos tényszerű, de ez a bulvármédiát is bejárta. Azt kell mondjam, valószínűleg nem erre kellene szabályzatokat hozni.
Azt viszont szeretném még kifejteni, hogy itt nem csak arról van szó - mert Bárándy Gergely elmondta, hogy él, nem él a jogkörével -, hogy ne éljen a jogkörével. Szerintem nincs ilyen jogköre elnök asszonynak. Nincs olyan jogköre, hogy munkaszervezési indokokra hivatkozással, ha azok nem állnak fenn valójában, akkor eredménytelenné nyilvánítson egy pályázatot. A gond nem az, hogy a jogkörökkel való élésről vagy nem élésről vitatkozunk, hanem hogy ilyen formában létezik-e ez a jogkör.
Egyébként teljesen egyértelmű volt az alkotmánybírósági határozat - javaslom mindenkinek elolvasásra -, amely annak idején, 2013-ban mulasztásos alkotmánysértést állapított meg. Pont az volt az alkotmánybírósági határozat lényege, hogy megfelelően szabályozni kell, hogy milyen indokok alapján lehet eredménytelenné nyilvánítani pályázatokat, fogódzkodót kell nyújtani a törvénynek arra, hogy a Kúria elnöke és az OBH elnöke hogyan indokolják meg, milyen módon kell hogy megindokolják ezeket a pályázatokat, illetve az eredménytelenné nyilvánítást, ráadásul az érintett pályázók számára is ki kell hogy derüljön, hogy az ő pályázatuk miért nem volt eredményes, minek nem felelt meg. Ha elnök asszony csak annyit ír bele ezekbe a pályázatokba, hogy munkaszervezési indok miatt nem indokolt már a betöltése, akkor ezek szerint nem felel meg annak az alkotmánybírósági határozatnak, amely elvárná azt, hogy ennél részletesebb legyen az indoklás.
(12.20)
Itt azt kellene leírni, hogy mi az a konkrét munkaszervezési indok, amely alapján nem indokolt az álláshely betöltése. Egyébként még a miniszteri indokolás is, amit ehhez beterjesztettek, és a mulasztásos alkotmánysértést próbálta orvosolni, teljesen egyértelművé tette, hogy ennek meg kell történnie. De mit látunk? Azt, hogy nincs indoklás, de a Vasvári-ügyben kétszer megtörtént az, hogy elnök asszony munkaszervezési indokra hivatkozott, és utána gyakorlatilag ugyanarra az álláshelyre kiírta a pályázatot. Ez nem törvényes véleményem szerint, mert amikor ön kiírta ezeket a pályázatokat, akkor elismerte azt, hogy az a munkaszervezési indok, amit korábban említett, nem valós. Ön nálam sokkal jobban tudja, mert munkajogi bíró volt nagyon sokáig, és munkajogi bírósági vezető is, hogy ha egy magáncég ilyen indokokra hivatkozik, mondjuk, átszervezésre, de kiderül, hogy az nem indokolt, akkor ezért el szokta a munkaügyi bíróság kaszálni. Tehát amit magáncégeknél nem engedünk meg, azt ne engedjük meg a bíróságok működésénél sem! A törvény egyébként nem is engedi meg.
Azért is érdekes a Vasvári-ügy, mert erről nem is nyilatkozott elnök asszony. Nagyon érdekes volt, hogy egy ön ellen megindított perben azzal érvelt az újságíróknak, hogy bíró a folyamatban lévő ügyben nem nyilatkozhat. Hát olyan ügyről, ami előtte van bíróként folyamatban, és nem ott, ahol ő az egyik peres fél! Ez egy teljesen más pozíciót jelent. Ráadásul úgy tudom - s kérem, erre is reagáljon, elnök asszony -, hogy a két keresetből, amelyek közül az egyiket, talán a közigazgatási keresetet önhöz nyújtotta be Vasvári Csaba, azt még talán nem is továbbította a bírósághoz, vagy határidőben nem továbbította a bírósághoz. Úgy gondolom, hogy a törvényi határidők mindenkire, tehát önre is kell hogy vonatkozzanak. S megint felmerül, hogy ki őrzi az őrzőket; ha így történt valójában, akkor ki mondhatja ki a jogsértést. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezt bárki meg tudná tenni.
Aztán mondtam már a két bírót, akit központi igazgatási feladatok ellátásával bízott meg, az OBH-n dolgoztak, s közben ítélkező tevékenységet végeztek. Azért arra is kíváncsi lennék, hogy ha valaki arra fog hivatkozni, hogy az általuk hozott ítéleteket egy jogállamban, mivel kizáró rendelkezések alatt álló bírók hozták, hatályon kívül kell helyezni, akkor ki lesz ezért a felelős, mert a felelősséget valakinek illene elvinnie.
Aztán kérdeztük, de erre sem kaptunk választ, hogy az úgynevezett Hunnia-ügyben - de ez alapvető kérdés, nem az ügy a fontos - amikor a bíró lemondott, még nem volt leírt ítélet. Ezt hogy lehet utólag pótolni? Lehet ezt visszadátumozni? Gondolom, nem. Más bíró nem írhatja alá, mert akkor újra kellene tárgyalni az ügyet. Akkor elnök asszony szintén arra hivatkozott, hogy minden üggyel nem tud foglalkozni.
De milyen érdekes, információim szerint, aki Kenéz korábbi bírónőnek, akinek le kellett volna írnia, a szakmai főnöke volt, azt pont ön nevezte ki úgy, hogy a Fővárosi Törvényszék összbírói értekezlete állítólag nem támogatta az ő kinevezését. Tehát látjuk, hogy most már azok a bírósági vezetők követik el ezeket a hibákat, akiket ön nevezett ki, sokszor eltérve a bírói tanácsok és az összbírói értekezletek véleményétől.
Bárándy képviselőtársunk említette, hogy mai alkotmánybírósági határozat, hogy az integritási szabályzat számos pontja törvénysértő. Jó lett volna, hogy amikor ezt jeleztük, mert jeleztük mi is elnök asszonynak tavasszal is, emlékszem, sőt talán már tavaly is, hogy az integritási szabályzattal gondok vannak, de konkrét válaszokat nem nagyon kaptunk. Az Alkotmánybíróság megállapította, ami szerintem azért eléggé sokat mond, hogy a vizsgált rendelkezések a jogorvoslathoz való jogot és a bírói függetlenséget sértik. Szerintem ezek elég komoly megállapítások, még úgy is, ha egyébként a különvéleményeket nézve sokkal nagyobb részben is meg lehetett volna ezt semmisíteni. Egyébként kezembe akadt a Magyar Bírói Egyesület állásfoglalása. Már 2015 decemberében aggályaikat fejezték ki az integritási szabályzattal kapcsolatosan. Tehát már a bevezetés előtt elmondták, hogy gond van vele. És egyébként a Magyar Bírói Egyesület nem a legnemesebb kritika hangján szokott szólni, s akkor diplomatikusan fogalmaztam; hogyha már ők azt mondják valamire, hogy ejnye-bejnye, akkor annak már nagyon törvénysértőnek kell lennie.
Bárándy Gergely képviselőtársam említette, ezért nem részletezném újra, hogy a fegyelmi gyakorlattal hogy lehet visszaélni. Hogy így van vagy nem így van, de a sajtóhírek alapján valóban felmerült, hogy a Budapest Környéki Törvényszék elnöke, Hilbert Edit lehet, hogy azért nem tud az OBT-tagság megszerzéséért elindulni, mert ellene fegyelmi eljárás indul. Ez egy róka fogta csuka. Ha ő nem fogadja el a döntést, akkor fegyelmi eljárás indul ellene, és nem indulhat el, később tisztázhatja magát - hát, így járt. Ha viszont elfogadja, hogy hibázott, akkor meg esetleg el kell ismernie egy olyan helyzetet, amit egyébként nem tenne.
S végül még egy dolog, elnök asszony. Azt gondolom, hogy amikor éveken keresztül megfogalmaztuk ezeket a kritikákat, a maximális jó szándék vezérelt minket, s tényleg próbáltuk elérni, hogy elnök asszony is lássa, hogy az ön feladata törvényileg nem az, hogy egyesével kiválassza, ki lesz bírósági vezető, illetve bíró, hanem hogy az eljárás törvényességét garantálja. Ez az ön feladata. Ez nemcsak filozófiai különbség a gondolkodásunk között, hanem az Alkotmánybíróság a 2013-as és a ma reggel nyilvánosságra hozott döntésében is ezt határozta meg. Ez egy fontos jogállami garancia.
S azt is el kell mondjam, amit a munkaszervezési okoknál, az eredménytelenné nyilvánításnál elmondtam, hogy ha ezek a kérdések nem kerülnek kibeszélésre, és tényszerű, jogilag minősíthető válaszokat nem kapunk, akkor a bíróságok tovább fognak menni az amortizáció útján, ami a függetlenséget illeti. Higgye el, ez önnek sem jó, elnök asszony. Bár most úgy tűnik, hogy nincs olyan fórum, amelyik ellenőrizze, úgy tűnik, hogy az Országgyűlés soha nem fogja a beszámolóját leszavazni, úgy tűnik, hogy nincs olyan fórum, amelyik bármit is megállapíthatna, de azt azért szeretném elmondani, hogy ha elnök asszonynak lejárt a megbízatása, vagy Polt Péternek lejár a megbízatása - mert Polt Péternek is le fog járni egyszer a megbízatása -, vagy ad absurdum egy másik összetételű Országgyűlés, hangsúlyozom szimplán politikamentesen, csak az itt általam is elmondott jogi érveket fókuszba állítva megvizsgálja ezt a gyakorlatot, és egy függetlenül működő rendszerbe rakjuk, s elnök asszony a szívére teszi a kezét, akkor biztos vagyok benne, hogy rá fog jönni, hogy ez a gyakorlat nem felel meg a jogszabályoknak.
Most nem szeretnék idecitálni tényállásokat, de ha igazak ezek a felvetett kritikák, márpedig azt várjuk, hogy elnök asszony ezekre válaszoljon, akkor ez nagyon könnyen a hivatali visszaélés tényállása is lehetne. Nem biztos, hogy ezt egyszer meg fogják állapítani, de ha egy független testület ezt kivizsgálná, akkor azt gondolom, hogy akár ez a tényállás is megállhatna. Az nem tesz jót senkinek, hogy ilyen dolgokról kell beszélni, azt szeretnénk, ha a bíróságok esetében őszinte vitát folytathatnánk, őszinte válaszokat kapnánk, és a törvényeknek megfelelő döntések születhetnének. Mindenkinek, a független magyar bíróságnak és szerintem a kormánynak és a Fidesz-KDNP-többségnek is az lenne az érdeke, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzuk. Mert higgyék el, azzal, hogy ezek a szakmai viták folynak, senki nem nyer, a magyar demokrácia legfőképpen nem nyer, és a jövőben a jelentést hozzá véve nem lenne egy jó üzenet, ha a bíróságok környékére is beköltözne az a hangulat, hogy itt esetleg törvénysértő lépések és eljárások történhetnek.
(12.30)
Arra kérem elnök asszonyt, hogy ezeket a folyamatokat közösen gátoljuk meg. Mi minden segítséget megadunk ehhez, ha látunk fogadókészséget, akkor természetesen lehet is ebből valami. Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
