GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Legfőbb Ügyész Úr! Az első mondatom nem szólhat másról, csak arról, ami a Szocialista Párt politikusai részéről többedszer elhangzott, de meg kívánom erősíteni.
Megítélésünk szerint az ügyészek messze-messze döntő többsége tisztességesen végzi a törvényben előírt kötelezettségeit. A meghatározott feladatokat tisztességesen látják el. Szó esett arról is, hogy persze, úgy látjuk, hogy a tetején viszont óriási problémák, óriási gondok vannak: az általunk vélt, valószínűsített és sokak által megerősített, regnáló diktatúra kiszolgálóivá váltak önök. Igen, kiszolgálóivá vagy oszlopos pilléreivé, mindegy, hogy hogy fogalmazunk, gyakorlatilag erős bástyáivá. Sokan mondják azt ebben az országban - talán joggal is -, hogy a maffiamódszerekkel folytatott állami korrupció felett hunynak önök szemet. Azzal, hogy ha valamibe nem avatkoznak be, bár tudnak róla, óriási bűnöket követnek el. Nemcsak azzal, hogy ha nem annak tesznek eleget, ahogyan és amiképpen eleget kell tenni a dolgoknak, hanem azzal is, ha nem avatkoznak be.
Persze más a helyzet, mondjuk, az ellenzék soraiban lévő politikusokkal szemben, mint a kormánypárti politikusokkal szemben. Erre ezernyi példát lehet felsorakoztatni. Nincs itt már a képviselőtársam által említett Farkas Flórián a padsorokban, de emlékezzenek vissza a „Híd a munka világába” programra, ami, ha jól emlékszem a számokra, 1600 millió forintos nagyságrendet ölelt fel, és ennek a felhasználási mikéntjét is rengeteg orgánumon keresztül követhették. Majd utána tudjuk a folytatást, ami megint csak egy 1300 millió forintos nagyságrendű kormányzati szerepvállalással próbálta meg a meglévő problémákat a helyükre pakolni. Nem hiszem, nem gondolom, hogy ez így rendjén van.
Az sincs rendjén szerintem, hogy a fideszes érintettség tekintetében gyakorlatilag minden ügy vonatkozásában önök hírzárlatot rendelnek el. Ott nincs semmifajta kiszivárgás, ott nincs semmifajta, a kormánypárti propagandagépezetnek szóló kiszolgálás; nem, ott semmi ilyen nem történik. Persze, ha valamelyik ellenzéki politikust lehet megközelíteni, megérinteni, akkor ez rögtön alapjaiban változik meg, és a kormánypárti propaganda kiszolgálása, nem is azt mondom, hogy kiszivárogtatáson keresztül, hanem gyakorlatilag minden mást megelőzően megtörténik.
Itt van most a legutóbbi eset is, a volt miniszterelnök felesége később tudta meg a történetet, mint ahogy - meg valószínű a kihallgató is - a kormánypárti propagandagépezet kiszolgálói. Megítélésem szerint nincs ez így rendjén.
A másik oldalról az sincs rendjén, ahogyan már megfogalmazásra került, hogy a statisztikákban önök nagyon jók, ez kétségtelen, ezt látjuk mindenhol, nemcsak itt, az ügyészséget érintő ügyek tekintetében. Látjuk ezt a munka világát érintően, sok minden egyéb más vonatkozásában is. Nagyon jók, mert ha a váderedményesség kérdésköréről kell beszélni, akkor egy 0,2 százalékos mértékű növekedés - mondom, egy 0,2 százalékos mértékű növekedést - a főügyész olyan szintű eredményességként tünteti fel, ami persze eredményesség, 0,2 százalékos növekedés, mint ha csoda történt volna. Közben ezzel együtt, ezzel párhuzamosan, mondjuk, a regisztrált bűncselekmények számának több mint 3,8 százalékos növekedése, ami a 0,2 százaléknak több mint a tizenkilencszerese - tehát csak hogy világos és tiszta legyen a nagyságrend -, a tekintetben pedig úgy fogalmaz, hogy nem is úgy van az, mert ha nem számítanánk bele ezt meg azt, meg hogyha… Főügyész úr, úgy komolyan, úgy kell a statisztikához való viszonyulást megtenni, hogy valójában nem is kellett volna feltárni sem, számításba sem venni, és akkor nem is lenne bűncselekmény? Vagy az, hogy ez a tényhelyzet, az a tényhelyzet, hogy igenis 10 666 bűncselekménnyel több követődött el. Több mint 3,8 százalékkal több, mint a tavalyi esztendőben, 2015-ről 2016-ra.
(16.20)
Igen, ez 19-szer több, mint amennyi a váderedményesség tekintetében történt növekedéssel párosult. Nem ez a korrekt megközelítés? Szóval, azt gondolom, hogy abban az esetben, ha van pluszos eltérés ahhoz képest, ami volt a korábbi időszakban, akkor dicshimnuszt zengenek erről; abban az esetben, ha ennek közel a hússzorosa mértékű növekedés következett be a regisztrált bűncselekmények egyik évről másik évre történő növekedését érintően, akkor pedig az a válasz erre, hogy nem is kellett volna ezt így számításba venni, mert ez meghatározott zalai bűncselekmények körét érintő, és ezt ki kellett volna venni belőle, és akkor Gelencsér képviselőtársam pedig megpróbálja ezt megerősítve elmagyarázni, hogy ha ezt levettük volna ebből… Nem is kellett volna talán számításba se venni, ugye? Szóval, lehet itt hülyének nézni a másikat, lehet itt egy egész országot butítani a tekintetben, hogy nem a valóságról beszélnek, de van ennek értelme? Nem a konkrét, tényszerű visszaigazolást érdemes megtenni? Nem azt érdemes megtenni, hogy ennek alapján feltárjuk a konkrét helyzetet, megnézzük azt, hogy milyen beavatkozásokat kell tenni annak érdekében, hogy mondjuk, a következő esztendőben, 2016-ról 2017-re vagy 2017-ről 2018-ra a regisztrált bűncselekmények számának a növekedése ne további növekedést jelentsen, hanem egy csökkenési trendet írjon? Nem az intézkedési tervek foganatosítására kellene sort keríteni? Nem a prevenció eszköztárát kellene bővíteni, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy…? Szóval, én azt gondolom, hogy sokkal inkább ebbe az irányba kellene elmenni.
De hogy egy picit más irányba is haladjunk - persze még ehhez hozzáillesztetten azért azt a két gondolatot nem kívánom kihagyni, hogy keveset hallottam a főügyészt arról beszélni ma itt a pulpituson, hogy a gazdasági bűncselekmények egyik évről másik évre történő ugrásszerű növekedése vagy annak a későbbiekben történő meggátolása, megfékezése érdekében mit kívánnak tenni. Tudja, ami egyik évről 7200-ról több mint 31 ezerre növekedett. Tehát nem 10 százalékkal, nem 3,8 százalékkal, nem 0,2 százalékkal, kezdjem innen, nem 3,8 százalékkal, nem 10 százalékkal, nem megduplázódott - megtöbbszöröződött. Szóval, azt gondolom, hogy ezekre az ügyekre érdemes lenne fókuszálni. És ha ezekre az ügyekre akarunk fókuszálni, akkor a beszámolónak nem csak ilyen típusú, statisztikai elemzéseket - ha szabad ezt annak nevezni - kellene magában hordoznia. De nézzük a konkrét ügyeket egy kicsit!
A Magyar Nemzeti Bank közpénzköltése: miért találja rendben a Polt Péter vezette főügyészség ezeket a történeteket? Miért? Hogyan találhatja rendben? Nekem ezzel kapcsolatban óriási dilemmáim vannak, hogy az, ami zajlik mindenki szeme előtt ebben az országban, az, ami a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak juttatott források, feltőkésítések tekintetében megjelent, ha jól emlékszem, több mint 260 milliárd, 260 ezermillió forintnyi közpénz idézőjelbe tett közpénztelenítése vagy arra való kísérlet, vagy épp a jegyzőkönyvi manipulálások kérdéskörének az ügye nem kívánta volna meg, hogy ezekben az ügyekben eljárjanak? Vagy másik példát említve, ma már itt elhangzott a képviselőtársaim részéről: a Nemzeti Választási Iroda kopaszügyi kérdései tekintetében nem kellett volna a főügyészségnek valamilyenfajta lépéseket foganatosítani? Vagy az, ami több ezer embert érintett, 2015-ös ügy, az ESZOSZ - biztos emlékszik a főügyész úr erre a történetre - keretei között zajlott; nem kellett volna ezekben az ügyekben hatásosabb lépéseket foganatosítani? Vagy a Pharaon tartózkodási engedélyével kapcsolatos történet - miközben nemzetközi körözés alatt állt ez az ember - úgy halt el, mintha nem is lett volna. Tehát ezek az ügyek mind-mind olyan súlyúak meggyőződésünk szerint, és a politikában bizony olyan felületekre vezetnek, amelyeket egyesek nagyon intenzíven gátoltak, hogy ide el se lehessen jutni, és úgy látjuk, hogy a főügyészség meg ebben kellő partnerként állt rendelkezésre - ezek vezetnek azoknak a gondolatoknak a felvetéséhez, hogy az értékítéletünk szerinti regnáló diktatúra kiszolgálása zajlik, legalábbis a főügyészség tetején, tisztelet a kivételnek, ha van ilyen ebben a körben.
Az a baj, főügyész úr, hogy olyan ügyek feltárása vagy feltáratlansága okoz problémát, nem nekem, nem nekünk, az egész országnak, az országban az eseményeket követő és gondolkodó emberek sokaságának, amelyekre önök nemhogy válaszolni nem akarnak, hanem igazából el akarják megítélésünk szerint tussolni ezeket a történeteket.
Vagy mondhatnék egy másik dolgot, ami a 2014-es választásokhoz kapcsolódik. Emlékszik rá, amikor a kamupártok ügyében ezernyi felszólalást tettek az ellenzéki pártok padsoraiban lévő képviselők, hogy miért nem jó az, miért kellene intézkedéseket foganatosítani e tekintetben - ezzel kapcsolatban sem azt az utat járta adott esetben a Legfőbb Ügyészség, amit járhatott volna és amit járnia kellett volna megítélésünk szerint. De hogy ne maradjon ki a sorból, ha már példákat említek, az azeri kenőpénzek ügyével kapcsolatos, már a nagyságrendre nem is emlékszem, de óriási pénzek kérdésköre, ami bizonyos értelmű szinkronitást ad, vagy annak a lehetőségét veti fel például az azeri baltás gyilkos szabadon engedésével, kiadatásával kapcsolatosan. Ezekben az ügyekben miért nem mélyednek el, miért nem mennek tovább, miért nem kívánják tisztázni a történetek hogyanképpeni alakulását? Vélem, hogy miért nem, vélem: azért, mert az ügyek feltárása tekintetében olyan következtetések alakulnának ki, amelyek súlyos bélyeget nyomnának, gyakorlatilag a mai kormánypártok egyes szereplőihez, adott esetben a kormánypártok vezető szereplőihez vezetne vagy azokhoz közelítenének ezek a következtetések.
Szóval, az a baj, hogy ha egyik oldalról minden eszközt megragadnak az esetleges bűnelkövetéssel szemben, az rendben van, hogy a bűnelkövetéssel szemben fellépnek, de ha az esetlegesség kategóriája fennáll, és ez nem a kormánypártokhoz kötődő, hanem ellenzéki politikusokhoz, akkor önök ezt úgy tekintik, mint ha az esetlegesség tényszerűség lenne, a másik esetben meg már lassan azt az állítást is meg lehet fogalmazni, hogy ha tényszerűség van, akkor azokban az ügyekben sem kívánnak lépéseket foganatosítani. A konkrét ügyeken túl még lehetne másokat is sorakoztatni, de azért egy dologra még szeretném felhívni a figyelmét, legfőbb ügyész úr, mondjuk, a korrupció vonatkozásában: hogy a fenébe van az, hogy néhány esztendő leforgása alatt, 2014-ről 2016-ra, 2017-re odáig jutunk el, hogy egy korrupciós világrangsorban, a világon lévő országok tekintetében a 47. helyről az 57. helyre süllyed Magyarország? Hogy a fenébe van az, hogy az EU-28-ak vonatkozásában ebben a rangsorban ma Magyarország a 28-ból a 24-25. helyen van? Ez is egy romló tendencia, ezt is ismeri a legfőbb ügyész úr, a 24-25. helyen van, holtversenyben Romániával. És hogy a fenébe van az, hogy olyan ügyek tekintetében, amiről például Harangozó Tamás beszélt itt a Parlament falai között, a kecskeméti KSE ügyében, vagy éppen a 8000 tonnányi gázolajnak az ügyét érintően, ezekben az ügyekben nincs, legalábbis ismereteink szerint nincs semmifajta mozgás, és persze a kormánypárti propagandagépezet kiszolgálása sem történik meg ezek tekintetében? Úgyhogy olybá tűnik, mintha ezeket az ügyeket a szőnyeg alá kívánnák söpörni.
Összességében az én alapvető problémám az, hogy nem egyenszilárdságú az, ahogyan működik megítélésem szerint a rendszer, és ez óriási probléma. Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
