IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnézést, elnök úr. Szeretném felhívni valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy ez a probléma, és elhangzott itt valamelyik képviselőtársamtól, hogy ezt nyugodtan, mérsékelten kell megoldani, nem szabad érzelmeket belevinni, nem szabad, hogy elragadja az embereket a szenvedély; bizony ezek az emberek, akik ebben érintettek, évek óta érintettek, nagyon nehezen tudják nagyon sok esetben ezeket a dolgokat véka alá rejteni, de természetesen ezzel nem a házszabályra vonatkozó kitételre hivatkoznék.
Tehát a 2. pontot ismételném: a forintszerződések alapján a fogyasztónak csak a szerződéses tőkeösszeget kell visszafizetnie a pénzintézet számára. 3. A szerződéses tőkeösszegen felül a pénzintézet más jogcímen pénzösszegeket nem követelhet az adóstól. 4. Fogyasztói devizaszerződés alapján bírósági végrehajtást az adós ellen vezetni nem lehet. 5. Devizaadósok ellen megindult valamennyi végrehajtás a jelen törvénnyel megszűnik. 6. A szerződések nem-teljesítése miatti végrehajtások útján már elvesztett vagyontárgyak a fogyasztók részére visszajuttatandók, illetve annak lehetetlensége esetén méltányos kárpótlásra tarthatnak igényt.
Amennyiben az Országgyűlés részéről a devizahitelszerződésekkel érintett emberek helyzetében a ténylegesen valós rendezés elmarad, úgy a magyar családok tönkretételének és széthullásának folyamata folytatódik, és további öngyilkosságok sora következhet be.
Egy levelet szeretnék fölolvasni önöknek, Balogh Tímea levelét, aki a minap írta nekünk: „A Fidesz-KDNP, úgy látom, már letett a devizahitelesek megmentéséről, ők már csak a migránsokkal és az EU-val foglalkoznak, velünk már nem. Szépen kérem, a vitanapon erőltessék az elsétálási jog bevezetését a devizahitel-árverezetteknek. A magam részéről az árverezés után még 22 millió forint tartozást mutattak ki, ami becstelen és kifizethetetlen. Az egész fiatalságom és gyermekszülési kedvem ráment erre a devizacirkuszra. Orbán Viktor október 23-án a Terror Háza előtt azt mondta, hogy elvettek mindent, ami volt és mindent, ami lehetett volna. Ő ’56-ra gondolt, ám arra nem gondolt, hogy most is ugyanez van, mindent elvisz a végrehajtó, a jövőnket is. Kérem szépen, ezt emlegessék fel neki.” Ezúton tettem ezt meg itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt.
A következő percekben a biztosított devizahitelekről szeretnék beszélni, mert azt gondolom, ez sem olyan, ami kihagyható.
(17.30)
Még tavaly a Bankcsapda érdekvédelmi szervezet képviselőjének, Falus Zsoltnak az UniCredit Bank elleni végrehajtási pere kapcsán értesülhettünk arról, hogy a devizahitelek mögött esetenként olyan biztosítási szerződések állnak, amelyek a hitelek bedőlése esetén megtérítették a banknak a keletkező veszteséget. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú jogviszonyokat elvileg tartalmaznia kellene a devizahitelszerződéseknek is, ilyen kitételnek nyoma sincs. Egy, a Fővárosi Törvényszéken folyó perben be is igazolódott, hogy valóban léteznek ilyen háttérbiztosítások.
A tanúként megidézett AIG Europe Limited képviselője elismerte, hogy korábban kötött ilyen szerződést az OTP Bank Zrt.-vel, ami pénzügyi veszteségre vonatkozó biztosítás volt, ahol az OTP volt a biztosított. A biztosítási esemény az volt, hogy a bank bizonyítottan veszteséget szenvedett, függetlenül attól, hogy az adósnál mi miatt állt be a fizetésképtelenség. A hitelszerződés egyébként fedezett volt, a veszteség egy részét ki is fizették.
Az AIG állományszinten szerződött az OTP-vel, képviselőjük azt is elmondta, hogy nem túl sok szereplős az ilyen jellegű biztosítási piac. Ha szerződésszám szerint kérik, meg tudják mondani, hogy egy adott ügyfél vonatkozásában a bank jelentett-e be kárigényt, viszont a csoportos kifizetés miatt azt nem tudják megmondani, hogy a bank az adott szerződés vonatkozásában mennyit számolt. Ezt viszont a bank nyilvánvalóan tudja. Az alperes OTP képviselőjének nyilatkozata szerint ez egy ritka konstrukció volt. A képviselő szerint a lakáshitel-állománynak csak egy részét biztosították, de mint látható, léteztek ilyen biztosítások.
Mindez egy olyan tényező a most már közel tíz éve fennálló devizahiteles kálváriában, ami megint csak felülvizsgálatra kell hogy késztesse a kormányt a bankokkal, a Kúriával és az MNB-vel kötött háttér-megállapodásokat illetően. Hiszen itt pontosan arról van szó, hogy a bankok sok esetben olyan pénzösszegeket is követelnek az amúgy is visszaélésszerűen felpörgetett tartozások vonatkozásában, amit a biztosítóktól már megkaptak.
Már csak az ilyen háttér-megállapodások pontos feltárása érdekében is szükség lenne egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására, ami, ha nem valósul meg ebben a ciklusban, akkor az első számú intézkedései között kell legyen egy újonnan felálló parlamentnek. Az LMP mindent meg fog tenni azért, hogy egy ilyen típusú bizottság keretein belül is pontot tudjunk tenni a banki visszaélések mértékének pontos meghatározására.
A devizahiteles perekről szeretnék beszélni, amelyek az Európai Bíróság előtt történtek. Azért sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, hogy megoldották a devizahitelesek problémáit, mert több olyan per is folyamatban van az Európai Unió Bíróságán, amelyek az árfolyamkockázat viselésének feltételeit, annak megosztását boncolgatják; például a C-186/16. ügyben, amely egy román devizahiteles beadványa alapján 2017 szeptemberében született, de bőven lehetnek magyar kihatásai is.
Az alapügyben a beadványozó amiatt perelte a román bankot, mert a szerződések megkötésekor a bank részrehajló tájékoztatást nyújtott a termékről azáltal, hogy kizárólag e terméknek a hitelfelvevők számára jelentett előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint a kockázatok bekövetkezésének valószínűségét. A hitelfelvevők szerint a vitatott feltételt a bank e gyakorlata fényében tisztességtelennek kell tekinteni.
A nagyváradi fellebbviteli bíróság arra várt választ, hogy a bank milyen mértékben köteles tájékoztatni az ügyfeleket a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönben rejlő árfolyamkockázatokról. Nagyon fontos kérdések ezek a magyarországi banki magatartások szempontjából is. Az EU Bírósága kimondta, hogy a tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.
Az EU Bírósága rámutatott arra, hogy amennyiben a bank nem tett eleget e kötelezettségének, következésképpen vizsgálható a vitatott feltétel tisztességtelen jellege, a nemzetközi bíróság feladata annak értékelése, hogy egyrészt a bank tiszteletben tartotta-e a jóhiszeműség követelményét, másrészt jelentős egyenlőtlenség áll-e fenn a szerződéses felek között. Az értékelést az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva és különösen a bankoknak a lehetséges árfolyam-ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel kell lefolytatni.
E tekintetben a bíróság hangsúlyozza, hogy valamely szerződési feltétel a felek között olyan egyenlőtlenséget is magába foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá. Meglátásunk szerint a hivatkozott ítéletben olyan súlyú döntés született az esetlegesen egyenlőtlen szerződési feltételek árfolyamkockázatra gyakorolt hatásainak vizsgálati kötelezettségét érintően, amely alól a magyar bíróságok sem vonhatják ki magukat, és ami alapjaiban befolyásolhatja az ilyen típusú devizahitelszerződések megítélését, illetőleg érvényességi feltételeit is.
Könnyen előfordulhat, hogy nemcsak ezen fog múlni a magyar kormánynak a bankokkal és a Kúriával egyeztetett konstrukciójának hitelessége, ami annyi szenvedést okozott és még okozhat sokezernyi magyar családnak, és ami már csak emiatt is sürgősen felülvizsgálandó. Van ugyanis egy magyar ügy is az Európai Unió Bíróságán C-51/17. számon, amelynek során azzal kapcsolatban várható döntés, tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek-e azok a kitételek, amelyek az árfolyamkockázat viselését kizárólag az adósra hárították. Elképzelhető, hogy a döntés alapján a magyar devizahiteles törvényeket is felül kell vizsgálni, de addig is teljességgel indokolt lenne leállítani a botrányos végrehajtási eljárásokat.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mind az előttem szóló vezérszónokok, mind pedig még az LMP kifejti ezzel kapcsolatban véleményét. Engedjék meg azonban, hogy egy apró megjegyzést tegyek a témától egy kicsit elrugaszkodva, annak okán, hogy az előttem szóló felszólalásának egy részletén kicsit megbotránkoztam. Gaal Gergő úrnak szeretném jelezni azt, amikor először arra hivatkozott, hogy milyen jó a KDNP-nek, mert a kereszténydemokrácia alapjait milyen régen lefektették már, és ehhez kell hűnek lenni; ezután a következő mondatban pedig arról beszélt, hogy a kereszténydemokrácia valamiféle jobboldali, polgári, konzervatív dolog, ami egyedül hivatott arra, hogy rendet tegyen ebben az ügyben és ebben az országban is.
Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy saját pártja és a kereszténydemokrácia alapelvének nézzen már utána. A kereszténydemokrácia nem egy konzervatív, jobboldali, polgári dolog, hanem valahol sokkal inkább középen kéne lenni, és nem kellene ennyire kimászni a jobbszélre, túlugorva jobboldali pártokat is.
Ezt kérem tisztelettel, mert úgy gondolom, hogy azokat az eszméket, amiket én magam tisztelek, ezzel lejáratja. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Demeter Márta tapsol.)
