HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem Spengler gondolatairól szeretnék beszélni, még csak nem is más hasonló szerzőről - említhetném Huntington nevét -, akik a kultúrák sajátságairól írtak, hanem inkább a mai európai helyzetről. Hadd kezdjem egy olyan megdöbbentő jelenséggel, amit mindnyájan ismerünk. Néhány nappal ezelőtt egy francia kisvárosban bírósági döntés alapján el akarták távolítani II. János Pál szobrát, majd végül megelégedtek a kereszt eltávolításával. Mondhatnánk, hogy ez a francia szekularizált világnak egy sajátos jelensége, de én azt gondolom, hogy Európában több hasonló esemény történt, és ez említést érdemel.
Ki merem jelenteni azt, hogy a gyökerek elvágása, az identitásválság az egyik oka a migrációs válságnak; más is van persze, de azt most hagyjuk. Ha identitásról beszélünk, akkor Európa identitásvesztése vagy -válsága okozza a gyengeségét, a gyengeség pedig egyenesen az erőssel szembeni vereséget jelenti. Ha tudom, hogy ki vagyok, akkor ez önbizalmat ad nekem; ha tudom, hogy hol a helyem a világban, akkor ez rendezi a többi emberrel való kapcsolatomat; ha tudom, hogy mi a célom az életben, akkor ez biztosítja a hatékony cselekvést; és ha tudom, hogy kihez tartozom, akkor ez közösséget teremt. Ez így van az embernél és nemcsak az egyénnél, hanem a közösségnél, a nemzeteknél is.
A nyugat-európai identitásgyengülés bizonytalanságot okoz és gyengülést, és a gyengék helyét elfoglalják az erősek. De nemcsak ebből a szempontból jelenti a migrációs válságnak a gyökerét az identitásválság, hanem egy következő lépésre is kényszeríti az európai vezetőket és a megtévesztett tömegeket, ez pedig egy új identitás keresése, és ebben a munkában természetesen, a gyakorlati kivitelezésében a nyílt társadalom elméletének nagy szerepe van, ebben Soros Györgynek is. Ennek lényege a multikulturális társadalom, ami egy nagyon szép gondolat, de téves gondolat. A gyakorlat bebizonyította, hogy a kultúrák nem egymás mellett élnek, hanem egymás ellen harcolnak, és ebben a harcban sajnos úgy tűnik, a nyugati kultúra vesztésre áll.
Itt persze megemlíthetném - ez már a migrációra vonatkozik - az egyén és a tömeg közötti különbséget. Éppen ma kellett egy konferenciát megnyitnom, ahol egy nagyon érdekes téma volt, azt a címet adták a szervezők, hogy „Ábrahám utódai”, vagyis a zsidó, keresztény és muszlim vallás követői közül választották az előadókat. Én is azt tudtam mondani, amit nyilván a szervezők is így gondoltak, hogy a jelenlegi helyzetre, Magyarország helyzetére is alkalmazva kimondhatjuk azt, hogy mivel befogadó nemzet vagyunk, nálunk néhány olyan szereplő, aki bárhonnan jött, de megtartja a törvényeinket és a normáinkat követi, valahogy úgy, mint az ’56-os magyar menekültek, akik Európa-, sőt világszerte szétszóródva a befogadó ország törvényeit megtartották, nos, ez a különbség a tömeg, amely hódítani akar, és az egyén között.
Befejezésképpen engedjenek meg egy optimista gondolatot, mivel az optimizmusunk kötelez erre. Bár Európa meglehetősen rossz helyzetben van, de azért mégiscsak úgy tűnik, hogy a reményt a középeurópai országok jelentik, hiszen mi még nem vesztünk el. A nyugati országok jelentős részének - és amivel a példát is kezdtem, például Franciaországnak - már nem sok reménye van, hogy megőrizze eredeti kultúráját. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
