IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP országgyűlési képviselőcsoportja a házszabályi rendelkezések értelmezéséért felelős Igazságügyi bizottság állásfoglalását kérte az országgyűlési törvény tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetésre vonatkozó szabályaival kapcsolatban. A házvezetés szemléltetéssel kapcsolatos gyakorlatában jelenleg ugyanis a zéró tolerancia elve érvényesül. Az ülésvezetés már egy papírlap felemelését is szemléltetésnek tekinti. Erre példa Szél Bernadett 2017. április 19-i felszólalása, illetve előzetes engedélyezés, szemben az országgyűlési törvény 38/A. § (4) bekezdésével, a felszólaló álláspontjának kifejtéséhez szükséges mértékben történő szemléltetést sem teszi lehetővé, hanem előre meg nem ismerhető kritériumok és jogorvoslat nélkül korlátlan teret biztosít a házelnöki mérlegelésnek a képviselői szólásszabadság megjelenítési formáinak korlátozására. Ilyen például a 2017. március 6-i ülésnapon Schmuck Erzsébet „Önök szerint lehet-e zöldfelület nélkül élni?” című interpellációja.
Az Országgyűlés hatékonyságát, zavartalan működését, tekintélyét és méltóságát nem zavaró módon és tartalommal történő szemléltetés megtiltásának, illetve szankcionálásának jelenlegi gyakorlata alkotmányosan bizonyosan nem igazolható, amellett, hogy szükségtelen és aránytalan korlátozás, a parlamenti tagok politikai véleményalkotásának és kifejezésének illegitim kontrollját jelenti. Az LMP éppen ezért kérte az Igazságügyi bizottságot, hogy értelmezze állásfoglalásában a vonatkozó házszabályi rendelkezéseket, és jelölje ki a képviselői szólásszabadság megjelenítési formájára lehetséges korlátozásának terjedelmét és kereteit. (Sic!)
A bizottság 2017. október 2-i állásfoglalása szerint a szemléltetés kereteinek meghatározásakor minden ügy az eset összes körülményének figyelembevételével a maga egyediségében vizsgálandó és ítélendő meg. A bizottság véleménye szerint ennek során az indoklásban szereplő történeti előzmények és nemzetközi gyakorlat jelenthet iránymutatást. A bizottság 2017. október 2-i állásfoglalása szerint a szemléltetés kereteinek meghatározásakor minden ügy az eset összes körülményének figyelembevételével a maga egyediségében vizsgálandó és ítélendő meg. A bizottság véleménye szerint ennek során az indoklásban szereplő történeti előzmények és a nemzetközi gyakorlat jelenthet iránymutatást. A felszólaló álláspontjának kifejtéséhez szükséges mérték megítélése vitathatatlanul értelmezési kérdés, így mérlegelési jogkört igényel. Azonban a bizottság nemzetközi és magyar jogtörténeti példákat hozó állásfoglalása éppen magával a problémával nem foglalkozik. Mi biztosítja egy végső soron házelnöki mérlegeléstől függő előzetes, lényegében tartalmi kontrollt gyakorló engedélyezésre épülő rendszerben a részrehajlás nélküli megítélés követelményének érvényesülését? Az állásfoglalás találomra felhozott nemzetközi példái bizonyosan nem. Mennyiben releváns például a hazai gyakorlatra, hogy az állásfoglalás szerint az izraeli knesszet tagjai nem mutathatnak be semmilyen tárgyat a plenáris ülésen, ellenben a német Bundestag elnöke általában nem kifogásolja a kisebb tárgyak felmutatását?
Fontosnak tartom, hogy az Igazságügyi bizottság 10/2014-2018. IUB állásfoglalásának elutasításával az Országgyűlés felhívja a figyelmet a szemléltetéssel kapcsolatos szabályozás abszurditására és az önkényes házvezetési gyakorlat fenntarthatatlanságára. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a szavazás során is majd ennek a határozatnak az elutasítását támogassák. Köszönöm a figyelmüket.
(19.20)
