DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is ebben a furcsa struktúrájú vitában reagálnék Répássy képviselőtársamra, aki valóban szokatlan módon nem vezérszónokként szólalt meg, hanem az ellenzék után. Ez persze szíve joga, tehát semmi probléma nincsen.
Probléma azzal van, még egyszer mondom, hogy a miniszter kinyilatkoztatása után elment. Úgyhogy ha már vitáról beszélünk és államtitkár úr bekiabálta, hogy ez a vita; hát, államtitkár úr, az a vita, amikor itt marad a miniszter, és válaszol azokra a felvetésekre, amiket elmondott. Remélem, ön még a vitában megteszi, hogy önre is lehessen reagálni, és nem megint csak a zárszóban, ahogy szokta.
Nos, én is arra utalnék, amit Ikotity képviselőtársam az imént elmondott, arra a kifogásra reakcióként, hogy mi is ennek a vitának a tárgya. Valóban, itt egy módosító javaslatról van szó, de azt gondolom, hogy módosító javaslatról egy olyan törvény esetében egyrészt, aminek politikai indíttatása volt és most azt próbálják farigcsálni, nem lehet úgy beszélni, hogy az eredeti javaslat ne kerüljön szóba. És ahogy szintén képviselőtársam mondta, már ezt a miniszter úr is így látta, hiszen ő kezdte úgy az expozét, hogy nem erről a javaslatról beszélt, hanem általában a CEU-törvényről, a lex CEU-ról, és utána, ha úgy tetszik, keverte bele a módosítást és a módosítás szükségességét. Tehát azt gondolom, hogy ezt felróni nem lehet.
Kettő: mivel Hiller alelnök úr nincs jelen a teremben, ezért hadd mondjak az ő személyét érintő felvetésre két-három gondolatot! Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy amikor azt kifogásoljuk, hogy a miniszter elmondja az expozéját, kinyilatkoztat és elmegy az ülésteremből, az nem ugyanaz, mint amikor egy képviselő megy el, aki hozzászóló.
Először is, a miniszternek ez szokása. Tehát még egyszer mondom: mi a házbizottsághoz fogunk emiatt fordulni, mert ez a parlament tekintélyének a megsértése. Nem azért, mert, mondjuk, most pont valami dolga volt és el kellett mennie, hanem mert a miniszternek ez a gyakorlata, most már sokadszor, hogy elmondja és elmegy úgy, hogy nem hallgatja végig a képviselők felszólalásait.
A másik, hogy a miniszter előterjesztőként volt itt. Az előterjesztőnek az a kutya kötelessége, hogy végigülje a parlamenti vitát; nem egy képviselőnek, aki hozzászól. A frakciónk képviselteti magát, itt van, jelen van, hozzászólok, és reagálok az ön felszólalásaira. De még egyszer mondom: egészen más a státusza az előterjesztőnek, legyen az kormánytag vagy legyen az képviselő, mint egy, a vitában hozzászóló képviselőnek. Ezt a kettőt összehasonlítani szerintem butaság.
Itt most, ebben a vitában Hiller István egy képviselő volt a több közül; igaz, egy rendkívül tekintélyes képviselő, volt oktatási miniszter. És hozzáteszem azt is, hogy amikor miniszter volt, ezt sosem csinálta meg. Amikor miniszter volt, az előterjesztés után rendszeresen nem rohant ki a teremből, ha már Hiller István személyénél tartunk.
De térjünk az érdemi tartalmi felvetésekre, amit képviselőtársam mondott! Miért rossz az országnak, és miért rossz a felsőoktatásnak a törvény? Azt gondolom, világosan elmondtam én is, világosan elmondta Hiller István képviselőtársam is: azért, mert ez egy politikai indíttatású törvény, olyan törvényjavaslat volt, olyan elfogadott törvény most már, amelyik azt a célt szolgálta, hogy az önökkel szemben kritikus hangokat képviselő vagy kritikus álláspontot is képviselő felsőoktatási intézményt önök be tudják záratni, önök el tudják lehetetleníteni, önök tönkre tudják tenni. Az, hogy egyébként ez nem sikerül olyan könnyen, mint ahogy önök szerették volna, ez még nem annullálja azt az érvet, amely szerint ez káros a felsőoktatásnak és káros az országnak.
Káros az országnak és a felsőoktatásnak, ha egy, egyébként rendkívül színvonalasan működő egyetemet, egy felsőoktatási intézményt a kormány megpróbál megtámadni és tönkretenni. Eddig ez normálisan működött, eddig ez jól működött. Eddig, amíg önök nem kezdtek el sorosozni és bűnbakot keresni Soros György személyében, addig a működésével sem, az egyetemmel sem és a jogszabályi környezettel sem volt semmi baj.
Milyen érdekes egybeesés az, hogy pont akkor lett önöknek ezzel problémájuk több évtized után, amikor éppen önök bűnbaknak kiáltják ki Soros Györgyöt! Milyen érdekes! Ez a probléma, Répássy képviselő úr. (A dr. Kovács Józseffel beszélgető dr. Répássy Róberthez:) Örülnék, ha nem beszélgetne, persze, az ön joga, hogy beszélget képviselőtársával, nyugodtan akkor tegye, nem szólok egy szót sem ezért. Mindegy, megszoktuk már ezt. (Dr. Répássy Róbert: Bejött a képviselőtársam, és elkezdtünk beszélgetni.)
(11.40)
Szóval, a lényeg az, hogy ezért káros, képviselő úr, merthogy kérdezte, hogy miért. Ezért káros az országnak, és ezért káros a felsőoktatásnak.
Hogy szabadságon vannak, ez volt a másik problémája a képviselő úrnak. (Dr. Répássy Róbert: Hillernek…) Rosszul értette, amit mondott Hiller alelnök úr. Hiller alelnök úr nem azt mondta, hogy a CEU vezetőit nem érdekli annyira az intézményük sorsa, hogy hajlandóak legyenek nyáron is dolgozni. Azért ez erős félremagyarázása azoknak a szavaknak, amiket mondott. Azt mondta, hogy az Egyesült Államokban is szünet van. Az Egyesült Államokban működő rendszerről pedig azért mégsem gondolja, hogy azért fognak majd ezen változtatni, mert a magyar parlament valamilyen döntést hozott? Nem az itteni egyetem szabadságolására és a CEU-s vezetők szabadságolására utalt, hanem az amerikaiakéra, hogy velük nem lehet érdemi munkát folytatni ott, azért, mert az egyetemnek ez a természete, ott kint, az Egyesült Államokban, nem itt, a CEU-n. Én ezért azt gondolom, hogy ezt érdemes kiemelni és pontosítani.
Répássy képviselő úr megint a szuverenitást vette elő. Én tudom jól, hogy ezek panelek önöknél. Ha valaki meri a magyar kormányt bárhol támadni, akkor az vagy hazaárulás, vagy a szuverenitásnak a megsértése. A francokat! Amikor a kormányt támadják, akkor egy, nem Magyarországot támadják, hanem a kormányt és a kormány intézkedéseit, vagy a magyar parlamentet és a parlament döntéseit, nem az országot. Az országgal semmi baja senkinek. Azzal a 10 millió emberrel sem, aki ebben az országban él, azzal sincs baja senkinek.
Az önök döntéseivel van baj. Ez nem szuverenitáskérdés, államtitkár úr, amikor a kormány vagy a parlament hoz egy olyan döntést, ami homlokegyenest ellentétes, mondjuk, az Európai Unióban számunkra is és ránk is kötelező szabályokkal, és ezt valaki számonkéri a kormányon, nyilván a megfelelő helyen, mondjuk, az Európai Unióban és végső soron az Európai Bíróságon, akkor ez nem a szuverenitás megtámadása. Tudja, mikor lenne az? Ha Magyarország nem vetette volna magát alá az Európai Bíróság joghatóságának. De amikor beléptünk az EU-ba, mi ezt vállaltuk; ugyanúgy, ahogy a magyar bíróság döntése sem sérti a magyar állam szuverenitását, az Európai Bíróság eljárása, de az Európai Bizottság eljárása sem sérti a szuverenitást. És ha valaki ezekhez a szervekhez fordul, az sem teszi. Ez nem szuverenitás kérdése, ezek normális jogorvoslati eljárások az Európai Unióban.
És hogy számonkérik a kormányon vagy a magyar parlamenten azt, hogy betartsa a jogszabályokat: hogyne kérnék számon? Hogy kérhetjük számon mi azt, hogy az állampolgárok betartsák azokat a törvényeket és jogszabályokat, amiket mi hozunk, ha mi magunk nem tartjuk be? Ez nem szuverenitási kérdés! Senki nem akarja a magyar állam joghatóságát vagy szuverenitását megsérteni, senki! Ez egy normális eljárás az Európai Unióban. (Boldog István: Soros-bérencek…)
A másik, hogy azt idehozni, képviselő úr, hogy az a szuverenitási kérdés vagy szuverenitási probléma, hogy kivel kell tárgyalni? Nem is értem a gondolatmenetet, megmondom őszintén. Az, hogy ez nem szövetségi hatáskör, hanem tagállami hatáskör az Egyesült Államokban, és hogy nekünk ezt el kell fogadni, hogy ezzel hozza párhuzamba a szuverenitás kérdését, hogy mitőlünk elvárják a szuverenitás tiszteletben tartását, merthogy ott ez a szokás, ők meg sértik a mienket? Nem is értem! Tudja, mihez tudom inkább hasonlítani? Ez olyan, mintha egy külföldi cég Magyarországon akarna alapítani egy leányvállalatot, és megsértődne azon, hogy azt a cégbíróságon kell intéznie, nem a kormányhivatalnál. Ezek egyszerű jogszabályok, ezek egyszerű szabályok egy országban, és ez nem szuverenitási kérdés, képviselő úr, semmi köze hozzá. Semmi.
Úgyhogy sem ilyen alapon, sem a másik alapon senki nem támadja Magyarország szuverenitását, egyszerűen azt várja el mindenki, hogy a jogszabályokat tartsuk be, hogy vegye figyelembe a magyar kormány azt, hogy az Egyesült Államokban mik a jogszabályok, vegye figyelembe a magyar kormány és parlament, hogy az Európai Unióban mik a jogszabályok, és ehhez igazítva határozza meg azokat a törvényeket, amiket meghoz.
De visszatérve: ezek nem jogkérdések. Ez az egész törvény nem a jogról, a jogszabályról, a jogegyenlőségről, s a többiről szól, hanem arról, hogy önök ki akarnak csinálni egy egyetemet, egy olyan egyetemet akarnak megszüntetni és tönkretenni, amelyik önöknek nem szimpatikus ideológiát képvisel, ugyanúgy, mint ahogy Putyin tette a szentpétervárival. Annak a pandantja ez a törvény. Ezt kifogásoljuk, tisztelt képviselőtársaim, és persze lehet, még egyszer mondom, jogi érvek mögé megpróbálni elbújni, csak amint látják, ez nem sikerül. Nem sikerül sem Magyarországon, és nem sikerül Európa- és világszerte.
Azoknak a tiltakozó jegyzékeknek a tartalma, amiket önök akkor kaptak, ma is ugyanúgy érvényes és élő. Mindenki látja a világon, aki egyáltalán érdeklődött ez iránt a történet iránt, hogy ez nem más, mint egy politikai törekvés végrehajtása. Erről van szó, ezért elfogadhatatlan, és ezért nem fogjuk támogatni. Azt gondolom, hogy ezzel a felszólalással Répássy képviselőtársam érveit pontról pontra sikerült cáfolnom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, valamint szórványos taps a függetlenek padsoraiból.)
