SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell mondanom őszintén, azért a képmutatásnak azt a kirakodóvásárát, amit itt a miniszter úr előadott, már régen láttam. Gondolom, szégyelli is magát, azért ment el, mert feltételezem, egyébként végigülte volna a vitát, ahogy azt illik meg elvárható. De ezt már Bárándy Gergely is szóvá tette, úgyhogy ezt nem is mondanám akkor többet. (Dr. Völner Pál: Nyugtatót szedjél!)
Miért mondom azt, hogy ez a képmutatás kirakodóvására? Egyrészt, gondolom, most már mindenki belátja és nem fog tiltakozni, hogy a lex CEU az a lex CEU, semmi másról nem szólt ez az egész történet, mint a CEU meg Soros megrendszabályozásáról vagy legalábbis az erre irányuló kísérletről. Meg az is nyilvánvaló, hogy messziről bűzlik az egész. Hát, nem véletlen, hogy a Velencei Bizottság is megmondta világosan, hogy mi a probléma ezzel a törvénnyel. Ezt egyedül korrekten idézte is miniszter úr, csak aztán rossz következtetést vont le az egészből, mert megmondta világosan a Velencei Bizottság: barátaim, ezt vagy úgy módosítjátok, hogy visszamenőleges hatálya nincs, és nem írtok elő kötelezettségeket egy már régóta működő intézménynek, vagy ebből bírósági eljárás lesz. Mert egyébként szembemennek mindenféle normával a magyar képviselők, akik itt megszavazták ezt a törvényt.
(11.10)
Ez teljesen egyértelmű, hogy egyszerűen elfogadhatatlan ez a törvény, és ezt mondta ki a Velencei Bizottság. Miért a képmutatás kirakodóvására? Mert ugyanazt játssza el Trócsányi miniszter úr, mint annak idején a médiaszabályozásnál az akkori igazságügyi miniszter, aki kiállt és azt mondta, hogy de hát ez az eleme a médiaszabályozásnak ebből az országból van, a másik eleme abból, a harmadik eleme amabból, tehát ez egy európai normáknak megfelelő törvény. Csak ez olyan, mintha bemennék az állatkertbe, és elkezdenék keresni egy olyan állatot, aminek olyan a feje, mint az oroszláné, a nyaka, mint a zsiráfé, a teste, mint a zebráé, a lába, mint a varacskos disznóé, a farka, mint a babirusszáé - nem tudom, a babirusszának van-e farka, csak szép a neve… (Dr. Bárándy Gergely: Van egy ilyen mese, a „Micsoda madár ez?”!)
Például, igen. De ugye, ilyen állat nincsen, és ilyen médiaszabályozás sincs, hát ilyen felsőoktatásra vonatkozó szigorító törvény sincs, hogy utólag előírok olyan szabályokat, amiket… - éppen reggel fölkelt valaki és kitalálta, hogy az milyen jó lesz. Ez elhangzott, hosszasan már nem szeretném bizonygatni, teljesen egyértelmű, hogy az összes szabály, amit beletettek a lex CEU-ba, csak és kizárólag egy intézményre vonatkozik. Képmutatás kirakodóvásárának 2.0-ás esete!
De ott van a McDaniel College. Jót nevettem a marylandi szerződéskor, amikor itt ment az általános vita, akkor L. Simon László McDonald’s college-nak mondta - itt valószínűleg másra gondolt, zárójel bezárva. Szóval, a McDaniel College esetében velük nem kellett megállapodni semmiben, ott egy feltétel hiányzott, mégpedig az, hogy Maryland állammal meg kell kötni egy szerződést, azt meg ugye, nem a McDaniel College tárgyalta le, az Budapestnek meg a marylandi kormányzónak a dolga.
Zárójeles megjegyzésként én rákérdeztem akkor is arra, amikor a Magyarország és Maryland közötti megállapodás vitája itt ment, hogy egészen pontosan nemzetközi jogilag ez hogy rendeződik. Már csak azért, mert a törvényben az van benne, hogy egy szövetségi állam esetében megállapodást kell kötni a központi kormányzattal. Tehát kellene egy Budapest-Washington közötti megállapodás, és utána lehet megállapodni a tagállammal.
Én végigbogarásztam a magyar jogtárat, nincs kihirdetve megállapodás Washington és Budapest között. Erre én őszintén kíváncsi vagyok, hogy hogy gondolja azt az Igazságügyi Minisztérium, tehát mi az indoklás, hogy ez egy létező megállapodás, ha egyszer nincs kihirdetve. Mert létezik jegyzékváltáson alapuló nemzetközi megállapodás tudomásom szerint, de én nem tudok arról, hogy egyrészt ilyen jegyzékváltás megtörtént, nem ülök ott az Igazságügyi Minisztériumban - biztos megtörtént, ha önök ezt állítják -, de hol van ez kihirdetve. Mert egy megállapodás tudtommal csak akkor él, ha az ki van hirdetve, mert egyébként olyan, mintha mi ketten leveleznénk. Tehát zárójelben ezt megkérdezném azért államtitkár úrtól, hogy Washington és Budapest között hol van az a megállapodás, ami alapján tovább tudtak menni már Maryland állammal is. De ez csak egy ilyen zárójeles kis megjegyzés volt.
Az meg a képmutatásnak tényleg a csimborasszója, amikor azzal bizonygatják itt az egyéves határidő-módosítást, hogy hát, majd most lehet tárgyalni, mert úgy néz ki, hogy nem nagyon akartak itt. Tehát ki nem akart tárgyalni? Ha szerettek volna, akkor rég le lenne tárgyalva minden, és megszületett volna a megállapodás. Balog Zoltán elég világosan elmondta tegnap, hogy egyébként nem akar tárgyalni. Tehát erről szól az egész történet, hogy most egy évig lebegjen minden, és bizonytalanságban tartson egy egyetemet, ami a legrosszabb egy egyetem életében. Erre Hiller István már utalt, és én is mint egyetemi oktató, meg tudom ezt erősíteni, hogy egy egyetem életében annál rosszabb nincs, ha úgy akar toborozni hallgatókat, hogy nem tudja megmondani, hogy öt év múlva, mondjuk, létezik-e az adott egyetem. Tehát nyilvánvalóan erre megy ki az egész játék.
Én egyébként ezért nyújtottam be egy kapcsolódó módosítót ehhez az előterjesztéshez, hogy nem egy évvel, hanem ezeregy évvel kell meghosszabbítani ezeket a határidőket, és akkor nincs ilyen bizonytalanság, és bőven van idejük tárgyalgatni, valószínűleg a magyar kormánynak is addig megjön a tárgyalási kedve.
Úgyhogy tényleg erre csak azt lehet mondani, ami itt folyik, hogy mellébeszélés, hamuka, kamu - valahogy így szokott fogalmazni, ha jól emlékszem, a fideszes alelnök, Németh Szilárd -, ez folyik itt kérem szépen, mellébeszélnek, miközben teljesen nyilvánvaló az egésznek a célja, és teljesen nyilvánvaló az is, hogy ez az egész határidő-módosítás csak és kizárólag arról szól, hogy a választások utánra kitolják ezt a dolgot, meg most, amikor majd a Velencei Bizottság véleménye alapján jönne a következő lépés az európai uniós eljárásrendben, akkor valami papírt tudjanak lobogtatni, hogy kérem szépen, ez meg van oldva, csak éppen nincs megoldva semmi. Ez a nagy helyzet.
Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, hogy a legjobb lenne, ha egyébként ezt az egészet visszavonnák, eltörölnék. Nem kell ezt túl bő lére ereszteni, csak annyit kellene mondani egy ilyen szűk körű sajtótájékoztatón, hogy kedves magyar állampolgárok, kedves magyar egyetemi szféra, elnézést kérünk, bocsánatot kérünk, nem így gondoltuk, nem akartunk mi páros lábbal beleszállni a magyar felsőoktatásba. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként meg a lemondáson is el kellene gondolkodni, mert azért a magyar felsőoktatásnak ennél nagyobb kárt nehéz lett volna okozni, mint amit itt összehoztak az elmúlt egy évben.
Majd éljék bele magukat egy magyar felsőoktatásban dolgozó kolléga helyébe, aki elmegy egy külföldi konferenciára, és körülbelül ez a fő téma, hogy mi van nálatok az egyetemeken. Gondoljanak bele! Köszönöm szépen.
