SCHANDA TAMÁS JÁNOS,
SCHANDA TAMÁS JÁNOS,
SCHANDA TAMÁS JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Bizonyára a tisztelt Házban ülő képviselők jól ismerik azt az idézetet, hogy „lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre”. Talán azt azonban kevésbé ismerik már, hogy a XIX. században született ez az idézet, egy ismeretlen szerzőtől.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat terjedelmére nézve nem egy nagy törvényjavaslat, ám jelentőségét tekintve annál inkább fontos, ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a lengyel-magyar barátságot, amelyet évszázadok óta megóvandó értékként és erőforrásként tartunk számon, továbbra is fennmaradjon és tovább erősítsük.
Mielőtt azonban a részletekbe bocsátkoznék, engedjék meg, hogy röviden felidézzem a lengyel és a magyar nép közös történelmének legfontosabb állomásait. Már a honfoglalás kori leletek azt igazolják, hogy a lengyel-magyar kapcsolatok talán nem is ezer-, de legalább 1100 évesek. Valahol itt lehet az elődje annak is, hogy Lech utódait mi, magyarok sok, Európában beszélt nyelvtől eltérően lengyeleknek nevezzük. Az első lengyel szent vértanú, a Szent István királyt megkeresztelő Adalbert prágai misszionárius szintén igen fontos szereplő, akinek személye már az államiság kialakulásának ebben az igen korai időszakában is összekötő kapocs a két nemzet történelmében. Szent László királyunk is Lengyelországban született az 1040-es évek elején, I. Béla fiaként. Majd 1239-ben IV. Béla király egyik lánya, Kinga feleségül ment Leszek fiához, Szemérmes Bolesław fejedelemhez.
(14.20)
Az Anjouk és később a Jagellók korszakára esik az első, 1335-ös visegrádi királytalálkozó is. A lengyel-magyar kapcsolatok élénkek voltak a reformkor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is egyaránt.
A magyar eseményekben fontos szerepet játszottak a lengyel történelemből is ismerős alakok, köztük a magyar szabadságharc hőse, Bem József is. A XX. századból pedig a bátorság példájaként hozhatjuk, hogy Magyarország megtagadta a részvételt a hitleri Németország lengyelországi hadjáratában, és a német katonai szerelvények átvonulását is megtiltotta a területén. Sőt, a lengyelmentő idősebb dr. Antall Józsefnek döntő szerepe volt a „balatonboglári fészek” létrehozásában, ahol több tízezer lengyel katona és civil menekült lelt menedéket.
1956 esetében szintén fontos a lengyel szál, hiszen a forradalmi eseményekhez a lengyelek iránti rokonszenvtüntetés adta az ösztönzést. „Aki magyar, velünk halad, követjük a lengyel utat” - skandálták sokan, mintegy a forradalom nyitányaként a pesti utcán vonulók közül. Az 1989-es fordulatot megelőzően a magyar ellenzék egyes tagjai jó kapcsolatokat ápoltak a lengyel ellenzékkel, és a lengyelországi történések, a szolidaritás sokszor mintegy katalizátorként hatott a magyar eseményekre.
Ma pedig a lengyel-magyar barátság emléknapját ünnepeljük március 23-án. Ez tehát egy példátlanul gazdag történelmi tapasztalat és kapcsolat, amelyről talán azt gondolhatnánk, hogy magától értetődő, önmagában is működik, és nekünk semmifajta különösebb erőfeszítést nem kell tennünk, hogy fenntartsuk, ám ez nem így van. Korábban általában valamilyen dinasztikus kapcsolat vagy közös kataklizma táplálta a lengyel-magyar barátságot, mert a két nép hasonló sorscsapásokat szenvedett el, de a megpróbáltatásokban segítették egymást. Ma azonban, hála istennek, nincsenek ilyen jellegű kataklizmák, így fennáll a veszély, hogy a közvetlen egymásrautaltságból fakadó kapcsolat sem jön létre, vagy legalábbis nem válik személyessé a fiatalok, az új generáció életében.
Ezért fogalmazódott meg a Wacław Felczak Alapítvány ötlete, amelyet a miniszterelnök úr 2016 decemberében a Jagelló Egyetemen elmondott beszédében tárt a két nép elé. Az elgondolás az volt, hogy a fiatal generációkban is kézzelfogható, személyes tapasztalatokkal is alátámasztott, megélhető valósággá váljon a lengyel-magyar barátság, ezáltal folytatva ezt a hagyományt. A személyes ismeretségek és élmények révén ugyanis jobban tudatosodhat a fiatalokban a két nép barátságának fontossága. Az így felnövekvő új nemzedék tagjait már egy erősebb szolidaritástudat és szélesebb regionális kapcsolati háló fogja jellemezni, amelynek birtokában a lengyel-magyar politikai és gazdasági együttműködés sikere tovább fokozható.
Az sem véletlen természetesen, hogy az alapítványt Wacław Felczakról neveztük el, ugyanis ő történészként a XIX. századdal, főleg a forradalom és a szabadságharc magyar-lengyel kapcsolataival foglalkozott, és a magyarokat is jól ismerte, mert a lengyel állam ösztöndíjasaként az 1938-1939-es tanévet az Eötvös Collegium diákjaként Magyarországon töltötte. A második világháború alatt Budapesten az illegális Varsó-London-Párizs-futárszolgálat szervezőjeként tevékenykedett, majd 1948-1956-ig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt politikai fogoly volt. 1958 januárjától a Jagelló Egyetem Történeti Intézete tanársegédeként Magyarországgal és Jugoszláviával foglalkozott, ő a „Magyarország története” című könyv szerzője. Jól jellemzi, hogy professzori címét csak a szabad Lengyelországban, 1993. október 4-én vehette át.
Az 1970-es évek közepétől járt ismét Magyarországra. 1987-ben vendégtanárként visszatért az Eötvös Collegiumba, és előadásokat tartott a Bibó-kollégiumban is. 1993. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján halt meg Varsóban.
Örömteli számunkra, hogy noha még egy év sem telt el a szándék megfogalmazása óta, már konkrét lépésekről számolhatunk be. A magyar kormány a 2017. júniusi döntése alapján évente 1 millió euróval támogatja a magyar-lengyel szellemi együttműködést támogató Felczak Alap létrehozását. A végrehajtáshoz szükséges forrás már idén azonnali hatállyal rendelkezésre áll; ezt követően pedig évente kerül biztosításra az Emberi Erőforrások Minisztériumának fejezetében. Az alapítvány tevékenységének fókuszában az ifjúsági együttműködések megerősítése áll tehát, amely tovább mélyítheti a jelenlegi együttműködést, mind a V4-együttműködést, mind pedig az Európai Unió kapcsolatrendszerében.
És hogy miként fog ez megvalósulni? A kormány által benyújtott javaslat több célt is megfogalmaz az alapítvány tevékenységével kapcsolatban. Az első a magyar-lengyel barátság hagyományának, az együttműködés fontosságának a tudatosítása és továbbadása a fiatal generációk számára és ehhez kapcsolódóan az ifjúsági együttműködés és kapcsolatépítés erősítése. Fontos volt rögzíteni a javaslatban, hogy az együttműködést az egymás nyelvének, kultúrájának megismerését célzó tudományos és oktatási tevékenység ösztönözheti a legmélyebben és a leghatékonyabban. Természetesen a tevékenységi körhöz fog tartozni a kulturális és sportkapcsolatok erősítésének feladata is.
Végül pedig az alapítvány feladatai közé fog tartozni az is, hogy támogassa, egyengesse a két nép különböző területeken tevékenykedő szervezeteinek projektjeit, mindkét ország versenyképességének erősödése érdekében. Az alapítvány ennek érdekében új ösztöndíjprogramok, ifjúsági együttműködések születésénél fog bábáskodni, legyen szó oktatásról, tudományról, kutatási programokról, kultúráról, turizmusról vagy akár vállalkozási ismeretekről.
A kormány részéről a család- és ifjúságügyi terület lesz az, amely gondoskodni fog az intézmény felügyeletéről, támogatásáról. Fontosnak tartottuk, hogy az alapítványról való gondolkodásba bevonjuk az érintetteket is, ezért az Emberi Erőforrások Minisztériuma szervezésében 2017. szeptember 1-jén a magyarországi lengyelbarát szervezeteket és személyiségeket is tájékoztattuk a tervekről, illetve lehetőséget biztosítottunk nekik arra is, hogy megfogalmazzák észrevételeiket és ötleteiket.
Tisztelt Országgyűlés! A most létrehozandó alapítvány legnagyobb értéke véleményünk szerint abban rejlik, hogy lesz egy nevesíthető, azonosítható intézmény Magyarországon, amely felhatalmazás és megfelelő forrás birtokában nap mint nap azon fog dolgozni, hogy a lengyel-magyar kapcsolatokat a mindennapi élmények, együttműködések, a mindennapi közösségek szintjén tartsa mozgásban.
Természetesen eddig is megvoltak azok a különböző csatornák, amelyek ápolták ezt a viszonyt, most viszont ezt tovább tudjuk erősíteni, egy olyan őrlángot gyújthatunk, amely a napi politikai és diplomáciai eseményektől, ciklusoktól függetlenül ég, és nem hagyja kialudni vagy elveszni az előremutató civil kezdeményezéseket a két nép között. Ennek nemcsak társadalmi, ifjúsági vagy érzelmi szempontból lesz jelentősége, hanem a külpolitikában és a gazdaságban is kézzelfogható eredményekhez vezet majd hosszú távon.
Kérem ezért önöket, hogy a törvényjavaslatot tekintsék egy, a pártpolitikán felül álló közmegegyezés részének és támogassák azt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps a függetlenek padsoraiban.)
