DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban abszolút egyetértünk, hogy a gyermekekkel szembeni visszaélések elleni küzdelem rendkívül fontos, kiemelten fontos. Pont ezért kell kiemelni azt, hogy már nagyon sokszor láttuk, hogy a büntető törvénykönyvet önálló képviselői indítvány formájában módosítják, és így kerülnek a Ház elé ezek a javaslatok. Azt gondolom, hogy pontosan az ügy fontosságára tekintettel lenne, lett volna érdemes egy szélesebb társadalmi vitát folytatni ezekről a kérdésekről, és akkor nyilvánvalóan nem egy kéthavonta megtörténő Btk.-módosításról beszélnénk. Ez természetesen nem kisebbíti azt, hogy milyen fontos ügyről beszélünk, de nyilvánvalóan a jövőben nemcsak pusztán a jogszabályok módosításáról kell szót ejtsünk, és itt az általános vita keretében sem, hanem azokról a körülményekről, amelyekben ez a jogszabály-módosítás meg fog valósulni.
(14.00)
Hiszen tudjuk azt, hogy nem csupán egy büntető törvénykönyv módosítása jelenti magát a megoldást, hanem ez ennél sokkal szélesebb körű, akár a jelzőrendszer fejlesztéséről beszélünk, akár a prevenció szükségességét és annak javítását ki kell emeljük. Nemrég a törvényhozás szigorította az elévülésre vonatkozó szabályokat azokban az esetekben, amikor a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményt kiskorú sérelmére követik el. Az előttünk fekvő módosítás ezen bűncselekmények elkövetőjét végleges hatállyal eltiltaná bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében gyermekek nevelését, felügyeletét, gondozását vagy gyógykezelését végzi, illetve ilyen személyekkel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.
A módosítást természetesen ezúttal is támogatni fogjuk, ehhez viszont tennénk két kiegészítést. Az egyik, ahogy említettem, hogy önmagában a Btk. módosítása és szigorítása nem elég, hiszen a gyermekekkel szembeni visszaélések elleni harcban nem mondhatjuk, hogy csak ez lenne önmagában a leghatékonyabb eszköz. Legalább ennyire fontos lenne az esetek megelőzése, a prevenció, illetve, ha már megtörténtek ezek az esetek, akkor azokat mielőbb fel lehessen ismerni és mielőbb fel lehessen azok ellen lépni.
Ehhez viszont nagyon fontos lenne az ellátórendszert, jelzőrendszert és a benne dolgozó szakembereket felkészíteni. A büntetőjogi szabályok szigorítása ugyanis nem sokat ér akkor, ha eközben nincs előrelépés a bántalmazás, a gyermekekkel szembeni szexuális abúzus megelőzése, felismerése, illetve felderítése terén. A gyermekekkel foglalkozó és velük kapcsolatba kerülő szakembereknek megfelelő képzésben kell részesülniük, ami képessé teszi őket a gyermekbántalmazás, szexuális abúzus jeleinek felismerésére.
Ehhez már rendelkezésre is áll egy gyermekbántalmazással kapcsolatos módszertan, ennek szakemberek általi megismerése, elsajátítása azonban még nagyrészt hátravan; mint ahogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer sem tudja a mai napig megfelelően ellátni a feladatát, nincsen szoros együttműködés ugyanis a jelzőrendszeri tagok között. Ezen a téren is csak a szigorító intézkedéseket lehetett eddig látni, viszont olyan lépéseket, amelyek egyébként valóban a szoros együttműködésre készítenék fel a jelzőrendszer tagjait, sajnos már nem láttunk. Holott a jelzőrendszeri tagok felelősségének, kötelezettségeinek tisztázása, az eljárások pontosítása a gyakoribb esetmegbeszélések és esetkonferenciák előírása is nagyon sokat számítana ezekben az esetekben.
Emellett szükséges megemlíteni azt is, hogy mennyire nem adottak ahhoz a feltételek, hogy megfelelő létszámú szakember tudjon ellátni magas színvonalú szakmai munkát a gyermekvédelemben. A létszámhiány a szociális területen már 10 százalékos; 10 százaléknyi ember hiányzik ebből a rendszerből. A meglévő dolgozók rendkívül túlterheltek, adminisztratív kötelezettségekkel, nagyon magas esetszámmal, a tárgyi feltételek hiánya mellett kell ellássák feladatukat. A szociális területen az ígéretek ellenére elmaradt a szociális életpályamodell bevezetése, nem kaptak alapbéremelést a dolgozók. Még mindig a kilenc éve változatlan közalkalmazotti bértábla alapján kapják a bérüket.
Az tény, hogy mindenféle pótlékkal némiképpen emelkedett a fizetésük, viszont ezzel együtt is még mindig a legrosszabbul fizetett, legkevésbé megbecsült szakmának számít a szociális, gyermekvédelmi szakma, nettó 90-120 ezer forintos fizetésekkel. A dolgozók bérhelyzetének rendezése és a szükséges létszám biztosítása nélkül egészen biztos, hogy nem lesz hatékonyabb a gyermekek védelme, és nem lesz elegendő visszatartó ereje a szigorúbb büntetőjogi szabályozásnak.
Tehát mindenképpen célszerű lenne beterjeszteni olyan javaslatot is a kormányzat részéről is, amely egyébként elkötelezett a gyermekvédelem mellett abból a szempontból, hogy a szociális és gyermekvédelmi dolgozókat jobban megbecsüljük, mint a jelenlegi állapot. És most nem szeretném elkezdeni sorolni önöknek, hogy mennyi minden olyan kiadása van jelenleg a kormányzatnak, így a központi költségvetésnek, ami sokkal hasznosabb helyen lenne például ennek a rendszernek a fejlesztésében, illetve a szociális dolgozók béremelésében és a gyermekvédelmi rendszer fejlesztésében, de bizonyára egyetértenek abban, hogy lenne miből költeni ennek a helyzetnek a megoldására.
Az LMP-nek egyébként volt is erre konkrét, benyújtott költségvetési módosító javaslata, ami 30 milliárd forintot csoportosított volna át a dolgozók béremelésére úgy, hogy ezeket az általam most konkrétan fel nem sorolt, felesleges kiadásokat lefaragta volna. Ezt akkor önök sajnos nem támogatták.
A másik kiegészítés pedig, amit még hozzáfűznék a törvényjavaslathoz, arra vonatkozik, hogyan lehetne kiterjeszteni a büntetőjogi védelmet életkori megszorítás nélkül azokra az esetekre, amikor egyértelműen hatalmi, alá-fölé rendeltségi viszonyról van szó. Indokolatlannak tartjuk az olyan megszorításokat, hogy csak a 18 éven aluli személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetén legyen kötelező az eltiltás és csak a kiskorúval való foglalkozástól.
Szerintünk nem életkorhoz, hanem a hatalmi, befolyási viszony fennállásához kellene kötni ezt a jogkövetkezményt. A 18 éves kor nem jelent kisebb kiszolgáltatottságot vagy nagyobb jogtudatosságot a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények szempontjából. Két ilyen példa erre a felsőoktatás vagy a szociális intézményi ellátás. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a hatalmi pozícióban lévők hatalmukkal és a másik kiszolgáltatott helyzetével visszaélve követnek el ilyen bűncselekményeket, amelyek jellemzően felderítetlenül maradnak. Az áldozatok ugyanis a legtöbb esetben nem tesznek feljelentést.
Mi tehát azt javasoljuk, hogy ne csak a kiskorúak ellen elkövetett ilyen jellegű bűncselekményeket szankcionálja a jogalkotó, hanem életkortól függetlenül minden olyan esetet, ami függő viszonyban lévő nagykorúval szemben történik, nevesítetten a felsőoktatásban és a szociális intézményi ellátásban. A szankció, a kötelező végleges eltiltás pedig szintén ne csak a kiskorúakkal való foglalkozásokra vonatkozzon. Szerintünk nem az életkor, hanem a hatalmi viszony a mérvadó ilyen esetekben.
Emellett pedig azt is javasoljuk, hogy az ilyen bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében töröljék el a magánindítványt, mint az eljárás indításához szükséges feltételt a 18 éven felüli személlyel szemben elkövetett szexuális erőszak vagy kényszerítés eseteiben. Jelenleg a törvény szerint csak magánindítványra, azaz a sértett erre irányuló kifejezett szándéka esetén indul eljárás. Már a büntető törvénykönyv vitájában is benyújtotta az LMP a javaslatát, de a kormány az új Btk.-ban csak a kapcsolati erőszak esetében szüntette meg a magánindítványt mint eljárási feltételt.
Mi mindenfajta szexuális kényszerítést és erőszakot hivatalból üldözendővé tennénk. A szóban forgó bűncselekmények ugyanis a sértett emberi méltósága, önrendelkezése elleni súlyos bűncselekmények. Azt gondoljuk, hogy a sértettek magánszféráját a hatékony bűnüldözés védi, nem pedig ezen bűncselekmények üldözésének magánindítványhoz kötése. A sértettek emberi méltóságát a büntetőeljárásnak a sértett kíméletét célzó átalakításával lehet és kell szolgálni, nem pedig a magánindítvánnyal. Az LMP elkötelezett a szexuális erőszak minden formájának üldözése és a hatékony büntetőjogi védelem mellett.
