DR. SELMECZI GABRIELLA
DR. SELMECZI GABRIELLA
DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ember hall egy hírt a médiából arról, hogy történt egy újabb pedofil-bűncselekmény, amikor hallunk egy hírt arról, hogy egy kiskorú gyermeket, egy 18 év alatti gyermeket bántalmaztak, sok esetben szexuálisan bántalmaztak, erőszakoskodtak vele, akkor az első érzés mindig a döbbenet. Egy gyomorba vágó érzés, döbbenet; a második gondolat sok esetben mindig az, hogy jaj, csak a saját gyermekünkkel ne történjen ilyen; de utána rögtön jön a következő gondolat, hogy senki mással soha többet, egy gyermekkel se történhessen ilyen. Aztán persze jönnek a következő érzések és gondolatok, a tehetetlen düh, aztán az indulat, hogy mi legyen az elkövetővel, hogyha tudjuk, hogy kiről van szó. De talán a legfontosabb kérdés az egész társadalom minden egyes tagja felé az, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy ilyen típusú durva bűncselekmények ne forduljanak elő a jövőben.
Megfogalmazhatjuk azt a vágyat, hogy szeretnénk, ha gyermekeink ellen soha többé ilyen durva pedofil-bűncselekményt nem követnének el többet. Megtörténik egy ilyen bűncselekmény, zaklattak, bántalmaztak egy gyermeket. Nem lehet meg nem történtté tenni. Egy ilyen bűncselekményt nem lehet felülírni, nem lehet igazából kikezelni a gyermekből azt, amit átélt. Egész életén keresztül viselni fogja ez a gyermek egy ilyen pedofil-bűncselekménynek a következményeit, egész életében belül ez egy bélyeg lesz, hordozni fogja a viselkedésében, majd a kapcsolataiban, a kapcsolattartási képességeiben, és nyilván a szakemberek, a pszichológusok hosszan tudnák sorolni, hogy milyen defektust szenvednek el ezek a gyermekek, a 18 év alatti gyermekek egy ilyen bűncselekmény hatására.
Ezt a parlamentben már megfogalmaztuk többször, hogy a bűncselekmények közül, a bűncselekmény körében a kiskorú sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények a legvisszataszítóbb, mondhatnánk azt, a legundorítóbb bűncselekmények. Itt ártatlan, többnyire védekezésre képtelen kisgyermekekről van szó, az ő életükben történik ez a szörnyűség. Amit mondtam, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy elkerüljük ezeket a bűncselekményeket, hogy ezek előfordulhassanak. Mi most itt a parlamentben törvényhozóként ülünk. Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy törvényhozóként mi az, amit tehetünk gyermekeink érdekében.
Engedjék meg, hogy mielőtt konkrétan rátérek, hogy milyen normaszöveget nyújtottunk be képviselőtársaimmal, Horváth László képviselőtársammal, Répássy Róbert képviselőtársammal, Németh Szilárd képviselőtársammal, nagyon röviden beszéljek arról, hogy nem ez az első olyan törvénymódosítás, amely a gyermekek védelme érdekében születik. Már számtalan törvénymódosítást nyújtottunk be, és reméljük, hogy ezek valamennyi eredményt értek el.
Az új büntető törvénykönyv 2013 júliusában lépett hatályba, itt nagyon fontos célunk volt, hogy az új büntető törvénykönyvben fokozottabban védjük a gyermekek érdekeit, a gyermekeket. Aztán 2014 decemberében lépett hatályba az az önálló indítvány, amit Bánki Erik képviselőtársammal nyújtottam be. Itt az élet egy újabb csúnya pedofilügyet hozott elénk, a médiából tudtuk meg, hogy volt olyan személy, aki iskolában, köztévénél hosszú éveken keresztül - mondhatnám, hogy évtizedeken keresztül - szexuálisan zaklatott alárendeltségében lévő kiskorúakat, akik amikor elkezdtek erről beszélni, és mikor feltárták azt, elkezdték feltárni, hogy velük mi történt, akkorra sajnos ez a bűncselekmény már elévült.
(13.30)
Ezért akkor - és köszönet a parlament minden képviselőjének, hogy egyhangúlag megszavazták azt a törvénymódosítást - azt a döntést hoztuk, hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális tárgyú bűncselekmények, a köznyelvben pedofil-bűncse-lek-mé-nyek nem évülnek el. Ezzel azt üzentük ezeknek az embereknek, akik képesek ilyen bűncselekményt elkövetni, hogy nincs elévülés, életük végéig a fejük fölött lóg az a Damoklész kardja, amely arról szól, hogy ha egyszer kiderül, akár sok-sok évvel később, hogy mit követtek el, akkor is büntethetőek ezek az emberek. Még egyszer köszönöm a parlamentnek, hogy akkor egyetértés volt, és megszavaztuk ezt a törvénymódosítást.
Aztán idén, 2017. január 1-jével lépett hatályba számtalan olyan törvénymódosítás - több törvényt érintettek egyébként ezek a módosítások -, amelyekkel fokoztuk a gyermekek biztonságát. Csak felsorolásszerűen hadd említsek meg egypárat! Előírtuk, hogy a testvérek ügyét együtt kell kezelni a gyámhatósági esetekben. Aztán egyértelműen szabályoztuk a háziorvossal, védőnővel való együttműködés kötelezettségét. Egyértelműen szabályoztuk azt is, hogy a jelzőrendszer tagjainak mikor és mi a feladata. Ezután nem lehet egymásra mutogatni, hogy ki mikor mulasztotta el a jelzést, hogy veszélyben van egy gyermek, és be kell avatkozni. Aztán rendelkeztünk az elővezetésről; előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül lehetővé tettük a gyámhatóságnak a szülők elővezetését. Ezt azokban az esetekben lehet igénybe venni, amikor azonnali intézkedést kell foganatosítani. Ezekről a törvénymódosításokról egyébként Horváth László képviselőtársam tud még részletesebben beszélni, hiszen együtt dolgoztuk ki ezt a módosítást, és nagyon komoly, mély szakmai munkát végzett.
De nézzük most konkrétan az előterjesztést, miről is szól az a törvényjavaslat, ami önök előtt fekszik. A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény - a továbbiakban büntető törvénykönyv - 52. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és most idézném a normaszöveget: „A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.”
Mindnyájan tisztában vagyunk azzal itt a teremben, de azért mondjunk példát arra, hogy mik is ezek a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel egypárat: szexuális kényszerítés, szexuális erőszak, vérfertőzés, kerítés, prostitúció elősegítése és így tovább. Tehát, ha kiskorúak sérelmére követik el ezeket a bűncselekményeket, akkor mi ebben a törvényben kötelezően írnánk elő a bírónak, hogy ha jogerősen elítéli az illetőt ezekben a bűncselekményekben vagy ezek egyikében, akkor mellékbüntetésként köteles legyen előírni azt is, hogy eltiltja azoktól a foglalkozásoktól, mint a normaszövegből felsoroltam, amelyek keretében ő kapcsolatba kerül 18 év alatti gyermekekkel, és létrejön egy alá-fölé rendeltségi viszony.
Ebben a hozzászólásban tudatosan nem sorolnék fel munkaköröket, hiszen nem szeretnénk megbántani, megsérteni egyetlenegy szakmát, foglalkozást sem, itt bűnözőkről beszélünk, bűnözőkről van szó. Ez idáig egyébként a szabályozás nem tette kötelezővé a bíró számára, hogy eltiltsa a foglalkozástól, hanem ezt a bíró szabad mérlegelési jogkörében hagyta. De, tisztelt képviselőtársaim, fogalmazzuk meg magunkban azt a kérdést, hogy ha valaki képes arra, hogy egy ilyen bűncselekményt elkövessen, szexuálisan zaklasson egy 18 év alatti kisgyermeket… - nem szeretnék belemenni a részletekbe, de borzalmas ügyekkel találkozik az ember, ha a szakmai anyagok mélyére ás. Itt szó lehet másfél éves, kétéves kisgyermekekről, egészen kis gyermekekről; a büntető törvénykönyv eleve 12 év alattiaknál azt feltételezi, hogy védekezésre képtelenek, nem képesek védekezni. Tehát tegyük fel azt a kérdést magunkban, hogy ha egy ember képes arra, hogy ilyen bűncselekményt elkövessen és mondjuk, elítélik, letölti a büntetését, újra visszanyeri a szabadságát, és elhelyezkedik egy olyan munkakörben, ahol újra kapcsolatba kerül kisgyermekekkel, újra létrejön ez az alá-fölé rendeltségi viszony, hiszen oktathatja, nevelheti, felügyelheti, orvosi vizsgálat alá vetheti az illető gyermeket, akkor biztosak vagyunk-e mi abban, hogy ez az ember nem követi-e el újra ugyanezt a bűncselekményt.
Nem kell itt most megválaszolni a kérdést. Én ezt azért fogalmaztam meg, hogy mindenki tegye el magában ezt a kérdést, és tegye el magában a választ. Igazából ezzel indokolnám azt, hogy miért nyújtottuk be ezt a módosítást, és miért írnánk elő kötelezően és végleges hatállyal a foglalkozástól való eltiltást. Fontos a bíró szabad mérlegelése, de úgy ítéljük meg, hogy a gyermek érdeke mindent felülír.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az előterjesztésnek van egy 2. §-a is, amely a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményről szól. Itt mi azt szeretnénk elérni, hogy a következőképpen módosuljon a büntető törvénykönyv. Tehát egy (4) bekezdéssel egészülne ki a Btk. 52. §-a, amely azt mondja, hogy „A kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjét el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.” Ez az alapeset, hogy el kell tiltani, itt viszont különös méltánylást érdemlő esetben a foglalkozástól eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető. Tehát ebben az esetben meghagynánk a bíró mérlegelési jogát, szabadon dönthet arról, hogy eltiltja-e a foglalkozástól az illető egyént, akit jogerősen elítél vagy sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Alapelvként kimondhatjuk azt, hogy a gyermekek bántalmazása elfogadhatatlan, és azt is elmondhatjuk, hogy minden intézkedésünket, minden törvénymódosítást, minden rendelkezésünket ennek az értéknek rendelünk alá. Ez a törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik, 2017. december 1-jétől lépne hatályba, amennyiben elfogadja az Országgyűlés.
Én szeretnék köszönetet mondani az Igazságügyi bizottság tagjainak, hogy egyhangúlag támogatták, hogy idekerüljön a parlament plénuma elé ez a törvénymódosítás. Szeretnék köszönetet mondani a kormánynak, jelesül az Igazságügyi Minisztériumnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának, akik végig teljes mellszélességgel és nagyon nagy szakmai tudással segítették a mi munkánkat, hogy egy jó és vállalható törvényjavaslatot tudjunk önöknek benyújtani.
Kérem képviselőtársaimat, hogy a továbbiakban is itt, a parlament vitáján, illetve majd a végszavazásnál támogassák a törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(13.40)
