VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, én azért bővebben fogok szólni, mint az előttem szóló. Természetesen támogatni fogjuk ezt a javaslatot, mégpedig azért, mert már többször volt hasonló téma az Országgyűlés előtt, ahogy Selmeczi Gabriella képviselő asszony el is mondta előterjesztőként. Kezdetektől fogva, amikor ennek a javaslatnak egy enyhébb formáját nyújtották be, már akkor módosító indítványként ezt benyújtottam, hogy végleges eltiltásra kerüljön az, aki szexuális bűncselekményt követ el kiskorú sérelmére, de akkor az első ilyen alkalommal, még talán a Btk. megalkotásánál pont Répássy Róbert, az egyik előterjesztő volt az, aki akkor még államtitkárként azt mondta, hogy ezt nem lehet megtenni, mert nemzetközi jogba ütközik, és olyan jogkorlátozást jelent az elkövetővel szemben, ami miatt ezt nem lehet végrehajtani. Örülök, hogy a törvényhozási szocializációjuk során eljutottak arra a szintre, hogy rájöttek, hogy ezt mégis meg lehet valósítani.
Ennek nagyon örülök. Remélem, ezt egyéb más javaslatainknak az elismerése is fogja követni hasonló bűncselekményekkel kapcsolatban, gondolok akár Mirkóczki Ádám és Bana Tibor indítványára a kémiai kasztrációval kapcsolatban, vagy az én indítványomra az európai jogrendbe illeszkedő, valamilyen formában megvalósuló nyilvántartásról, amire az Egyesült Államokban találhatunk példát a pedofil-bűncselekmények, illetve a szexuális bűncselekmények elkövetőinek a nyilvántartásával, illetve a tartózkodási helyének a nyilvánosságával kapcsolatban. Remélem, ezekben a kérdésekben is eljutnak olyan szintre, hogy tudnak támogatni ilyen irányú lépéseket is.
(13.50)
Majdnem tökéletesen egyetértek egyébként az indítvánnyal. Az első részével tökéletesen egyetértek, ami abszolút kizárja az ilyen jellegű hivatások betöltésétől ezeket az elkövetőket, mert ha példát szeretnék hozni, senki nem szeretné a nyáját farkasokra bízni, mert ha ez megtörténne, akkor tulajdonképpen azt tennénk meg, hogy odavetnénk a kiskorú gyermekeket a ragadozók karmába. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk.
A javaslat második részével nem tudok teljesen egyetérteni. Amikor legutóbb a parlament előtt volt egy hasonló indítvány, akkor is elmondtam, hogy én vezető beosztásban lévő bírákkal beszéltem, tárgyaltam ebben a kérdésben, és ők mondták azt, hogy az ő véleményük az, hogy a bírói függetlenséget egyáltalán nem sérti az, hogy ha azokat, akiket kiskorú veszélyeztetése bűncselekménye miatt elítélnek, mellékbüntetésként végleg ki kell zárniuk az ilyen hivatások ellátásától, mert - az előző vitákban is elmondtam és most is elmondom - a kiskorú veszélyeztetésének a bűncselekménye már egy olyan kategória, ami súlyában hasonló a javaslat 1. §-ában lévő kategóriával.
Nem vétségről beszélünk, nem arról beszélünk, hogy egyszer megütötték a gyermeket, vagy előfordult az, hogy nem megfelelően táplálták, nem megfelelően ruházták, a neveléséről, gondozásáról nem megfelelően gondoskodtak, a veszélyeztetés bűncselekményénél már nagyon súlyos tényekről és nagyon súlyos helyzetekről beszélünk, ami, ahogy az előbb is hallhattuk képviselőtársamtól, ugyanúgy traumát okoz, és ugyanúgy bélyegként és teherként hordja utána élete során az a gyermek felnőttként is, egészen öregkoráig, illetve haláláig, mint ahogy akár egy abúzus után az életét le kell élnie.
Én azt mondom, hogy a második kategóriánál is, a kiskorú veszélyeztetésének a bűncselekményénél is véglegesen el kell tiltanunk ezeket az embereket attól, hogy aztán később az ő gondjaira bízzunk kiskorú gyermekeket, mert minden éremnek két oldala van. Elnézést kérek, ha egy ilyen témában egy kicsit más megközelítésű szakmai érveket is behozok, mert elég sokat beszéltek már az előterjesztők, illetve egyéb felszólalók arról, hogy milyen súlyosak ezek a bűncselekmények, milyen súlyos következményei vannak egy kiskorú gyermek életében, milyen súlyos következményei vannak akár az egész életére kivetítve. Én is elítélem azt, ami ezekben az esetekben történik, én is azt vallom, hogy az egyik legaljasabb, legalantasabb és legsúlyosabb bűncselekmény az, amit ezek az elkövetők elkövetnek, illetve megtesznek. Nem tudom megbocsátani és nem tudom elfogadni azt, hogy ez megtörténhet.
De hogy az érem másik oldaláról is beszéljek: gondoljunk bele abba, hogy ezekre az emberekre kiskorú gyermekeket bízunk. Nagyon sok esetben olyan kiskorú gyermekeket is bízhatunk, akik valami miatt intézeti nevelésben részesülnek, az állam gondoskodására vannak bízva. Eleve már valamilyen szinten sérült lélekkel kerülnek be az intézményekbe, nagyon sokszor már deviáns magatartásformát is mutatnak bizonyos cselekedeteikben. Ilyen helyzetben bekerülnek akár még egy, jelenleg a kitagolás ezen szintjén lévő, nagy létszámú intézménybe, és szembesülnek egy ilyen cselekménnyel, egy ilyen ragadozó karmai közé kerülnek.
Akkor nemcsak az ő életük az, ami derékba törik, nemcsak az ő életük az, ami veszélybe sodródik ezáltal akár mentálisan, akár lelkileg, akár fizikailag, hanem ez hatványozottan jelentkezhet a társadalomban, mert eleve sérült lélekkel bekerült gyermeket még egy ilyen trauma is ér, ahogy az előbbi felszólalásban is hallhattuk, pont azoktól az emberektől, akiknek a védelmére és a gondoskodására lenne bízva, az olyan mélyen belesodorhatja ebbe a lelki traumába, hogy a későbbiekben szinte borítékolható a deviáns magatartás. És ez a deviáns magatartás aztán később hatványozottan sokkal több embert sodorhat veszélybe.
Nagyon sok esetben - statisztikákat nem tudok mondani, de nagyon sok esetben - pont az ilyen traumát átélt gyerekből lehet később felnőttkorában egy ragadozó, aki aztán később ugyanezt megteszi más kiskorú gyermekekkel. Éppen ezért hatványozottan oda kell figyelnünk arra, hogy kik azok, akiket főleg ezeknek a sérült és szenzitívebb gyermekeknek, fiataloknak a közelébe engedünk, mert nemcsak ezekről a gyermekekről van szó, hanem néhány év múlva, évtizedek múlva akár a mi életünkről is, a mi gyermekeink életéről, illetve a teljes társadalomnak a biztonságáról is szó lehet.
Selmeczi Gabriella képviselő asszony előterjesztőként felsorolta azt, hogy mik azok, amiket már megtettek az utóbbi időszakban, hogy ez a rendszer nagyobb védelmet nyújtson a kiskorú gyermekek részére. Én azért néhány hiányosságra felhívnám a figyelmet. Tény az, hogy a jogszabályokban rögzítettebb lett az, hogy a jelzőrendszer tagjainak mi a feladata. De még egyszer elmondom, amit már nagyon sokszor elmondtam hasonló jellegű vitákban is: amíg a szankciórendszer normálisan nincs kialakítva, addig hiába fektetjük le ezeket a szabályokat, meg hiába írjuk le pontról pontra a jelzőrendszer tagjainak a feladatait, addig nagyon sok esetben csodát nem várhatunk.
Én a jelzőrendszer tagjai által gyakorolt hivatásokat nagyon nagy hivatásnak gondolom, én is ebben dolgoztam, nagyon nagyszerű kollégákkal volt szerencsém dolgozni, szerencsére, és nagyon nagyszerű kollégák is dolgoznak ebben a rendszerben, de mint minden rendszerben, itt is előfordulnak olyanok, akik annyira nem nagyszerűek és annyira nem végzik hivatásszerűen a munkájukat. Náluk fordulhat elő az, ha a feladataik és a szabályrendszer le van fektetve, de nincs mellé társítva egy kellő súlyú szankciórendszer, akkor nagyon sok esetben kihúzhatják magukat a munkavégzés alól, és ha ez megtörténik, akkor ezekben a helyzetekben kiskorú gyermekek sorsáról, illetve emberi sorsokról döntünk, illetve emberi sorsok kerülhetnek veszélye.
A másik kérdés az, hogy mennyire kerülnek képbe ezek az emberek, mennyire kapják meg a védelmet a kiskorúak ezekkel az emberekkel szemben. Nézzük meg, hogy ma Magyarországon milyen helyzetben vannak a gyámhatóságok és a gyámhivatalok! Olyan iszonyú emberhiány van és olyan iszonyú leterheltséggel kell dolgozniuk, hogy nagyon sok esetben akár védelembe vételi ügyek hónapokat húzódnak, mire végre aztán egy hatósági intézkedés lesz belőle. Amíg a hatósági intézkedés nem történik meg, addig bármi történhet, addig nem kapja meg a fokozottabb védelmet az a kiskorú gyermek, aki esetleg abban a családban van vagy ebben a helyzetben van, tehát borítékolható, illetve sajnos elképzelhető az, hogy súlyos esetek fognak történni.
Tehát nemcsak a jogszabályokat kell megváltoztatni, hanem azokat a rendszereket is meg kell erősíteni, amelyek ezeket a jogszabályokat kiszolgálják, illetve a jogszabály által rájuk rótt feladatokat elvégzik. Tehát ha a gyámhatóságokat, a gyámhivatalokat nem erősítjük meg akár létszámban, akár valamilyen szinten a leterheltség csökkentésében, akkor nem várhatunk csodát a rendszer működésétől. Még egyszer mondom, egy olyan rendszerről beszélünk, amely rendszer működési rendellenességeinek a következményei nagyon súlyosak, mert gyermekéletekről, gyermeksorsokról, illetve emberi sorsokról van szó, úgyhogy erre fokozottabban oda kellene figyelni.
Tehát még egyszer elmondom, hogy a törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Kifogásaink vannak, amit valószínűleg módosító indítvány formájában be is fogok nyújtani, mert én kötöm az ebet a karóhoz, és azt gondolom, hogy kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményénél is helytálló a végleges eltiltás a hivatás gyakorlásától. Illetve a rendszerrel kapcsolatos aggályaimat fenntartom, és bízom abban, hogy ez a folyamat tovább folytatódik, mert az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőivel szemben én abszolút zéró toleranciát hirdetnék, és az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőivel szemben én valamilyen szinten figyelmen kívül hagynám ezeknek az embereknek a jogait.
Kérem, hogy haladjunk tovább ezen az úton, és az egyéb „jogkorlátozó” intézkedéseket is vezessük be ezekkel az emberekkel szemben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
