CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, csak először megjavítom a mikrofonomat, mert szétesett.
Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön különböző fogalmakat használt itt, legutoljára talán azt a negatív kicsengésű fogalmat vagy félmondatot, hogy mikor valljuk be a hibánkat, hogy olyan súlyos hibát követtünk el, hogy a közszférában a nyugdíjasok foglalkoztatását nem engedtük, nem tettük lehetővé. Miután azt látom, hogy néhány alkalommal a jobbikos képviselők emlékezete nem túl pontos, szeretném elmondani, hogy abban az időben, amikor megszületett ez az intézkedés - 2013-at mondott ön -, akkor egy másfajta helyzet volt Magyarországon.
(16.30)
Akkor kellett segíteni azokon a fiatalokon, azokon a középkorú embereken, akik éppen munkát kerestek, hogy el tudjanak helyezkedni. Ennek következménye volt, ennek a helyzetnek a következménye volt az, hogy nem a nyugdíjasok munkában maradását vagy foglalkoztatását alkalmaztuk prioritásként. De megváltozott a helyzet. Ebből is lehet látni, hogy a kormány mindig, a megfelelő helyzetet elemezve, a megfelelő módon próbál a helyzetre reagálni.
Ennek a reakciónak egyik nagyon fontos eleme volt, ami épp a napokban került a parlament elé jogszabály-módosításként, a nyugdíjasszövetkezetek működése, aminek a segítségével sok-sok nyugdíjas kerülhet vissza a munkaerőpiacra, többek között azért, hogy azt a munkaerőigényt, amit a munkaerőpiac közvetít és követel a mai magyar gazdaságtól, ki tudjuk elégíteni. Ennek egy része lehet az a problémamegoldás is, amit problémaként fölvetve ön elmondott az előbb, és amire mi reagálunk is majd megoldásként. Ugyanis dolgozunk olyanfajta javaslatokon, amelyek erre a problémafelvetésre is választ tudnak adni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
