TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ön szavait idézve, ha túlcsordul a vita, az önmagában nem baj, az lenne jó, hogyha vita lenne, ahhoz viszont az kell, hogy valaki a kérdésre válaszoljon. (Gúr Nándor: Az a minimum!)
2. Meg kellene tanítani, államtitkár úr, a szövegíróit, hogy legalább a négy percben az MSZP ócsárolására szánt időintervallumból hagyjon valamit arra, hogy a saját kormányának megpróbálja elmagyarázni a teljesítményét. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
3. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit önök műveltek a rokkantellátás területén, nem ejthetik ki a szájukon a szociális érzékenység mondatát, nem hangozhat el. (Dr. Rétvári Bence: Ez egy mondat?) Sem ma, sem a következő 365 napban. Mert itt elmondja államtitkár úr, hogy tíz évvel ezelőtt mi volt, az emberek viszont ma élnek, és szeretnének holnapot maguknak, amit önök elvettek.
És az egyetlenegy kérdés, államtitkár úr, amire nem hajlandó válaszolni, de pontosan tudom, hogy miért nem, az az, hogy hová tették azt a pénzt. Tehát semmi más nem érdekel! Ha 2010 előtt volt pénz arra, akkor ma a sikeres gazdasági növekedés mellett miért nem jut pénz azoknak, akiknek az önök… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, akkor legalább kettő másodpercet! (Derültség.) Köszönöm. Legalább azok, akik eddig benne voltak a rendszerben, azok megkapják a tisztes megélhetéshez szükséges pénzüket.
Nem fogadom el a választ. (Dr. Varga László: Így van!) Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
