TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormány részéről világszínvonalúnak tartott egészségügyről a következő hírek láttak napvilágot az elmúlt időszakban: patkány pottyan a gyógyítók közé egy műtőben; egy sürgősségi betegellátó osztály nem lát el vérző nőt, mondván, hogy nem tartozik az ellátási körzetükhöz; nyitottszívműtétest szállítgatnak, mert nem áll megfelelő diagnosztikai eszköz rendelkezésre, és sorolhatnám tovább. Nem említem már a makói új kórházi műtő beszakadó plafonját és az abból potyogó döglött galambokat, nem említem a kórházi illemhelyen elhunytat, akit csak egy nap vagy másfél nap múlva vesznek észre az éppen ott dolgozók.
A baj nagy, hiszen az elmúlt időszakban világosan látszott, hogy nem csökken azok száma, akik az egészségügyben külföldön képzelik el a pályájukat. A gyógyítók túlterheltek, kevesen vannak, akár az orvosok, akár a szakdolgozók, és megjegyzem, idejük tetemes részét töltik el adminisztrációval; a XXI. században papíralapú adminisztrációval.
Változatlanul léteznek a területi ellátási különbségek. Nem csökkennek a váró- és előjegyzési listák, és a legfrissebb hírek szerint gyakran 210 napot kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Az egyetemen tanulók zömében külföldre akarnak menni, ez nem valami szívderítő tény. Az pedig, hogy az egészségügy kiadásainak mintegy egyharmada magánzsebekből származik legálisan vagy kevésbé legálisan, az döbbenetes. Döbbenetes különösen annak a fényében, hogy megyénk fideszes potentátjai egy magánklinika megnyitásán parádéznak, miközben ők üvöltötték a leghangosabban azt az elmúlt években, hogy az egészségügy nem üzlet.
Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem arra vonatkozna, hogy miért menekülnek az érdemi viták elől, és miért nem óhajtanak a szakmával vagy más pártokkal szóba állni az egészségügy kérdésében.
(15.40)
Többször hangsúlyozták már önök is, mi is ezt valljuk, hogy az egészség hosszú távú ügy, nemzeti ügy. Ezért tehát meg kellene ragadniuk minden alkalmat, hogy eszmét cserélhessünk arról, hogy hogyan lehet hosszú távú programot kidolgozni. Az elmúlt időszakban szervezetek és pártok egy 9 pontos nemzeti minimumot fogadtak el az egészségügy ügyében, sokan tárgyaltak ebben, egyvalaki hiányzott: a kormány vagy a Fidesz. Ezért tehát nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy önök menekülnek az érdemi viták elől. Az államtitkár úr ötpontos programjából nem tudom, mennyi él, ha másfél igen, akkor talán sokat mondok, de úgy látszik, hogy programalkotásban, érdemi vitában sem szakmával, sem pártokkal, sem mással nem hajlandók szóba állni. A kérdésem arra vonatkozik, államtitkár úr, hogy miért. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
