DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt említette, hogy nincsen semmiféle terv a bevándorlás ügyében. Én nem tudom, hogy ön teljesen tájékozatlan vagy tudatosan vezeti félre a tisztelt Házat és a magyar nyilvánosságot, de szeretném arról tájékoztatni, hogy múlt héten az Európai Parlament döntött azokról a javaslatokról, amelyek a konzultációban szerepelnek, a kötelező kvótáról, a családegyesítések megkönnyítéséről. Büntetnék azokat pénzügyileg, akik ebben nem vesznek részt. És szeretném önt arról is tájékoztatni, hogy a baloldal képviselője, a Gyurcsány-párt képviselője ott volt a szavazásnál, ezt megszavazta, és azt is mondta, hogy ez jó irányba tett lépés. Úgyhogy kérem, ne vezesse félre a közvéleményt!
Úgy látom, abban nagyon nem értünk egyet, hogy mitől kell megvédeni a magyar embereket, mert szerintünk Magyarországot a gazdasági kiszolgáltatottságtól, a korábbi időszakok megszorításaitól, az adóemelésektől kell megvédeni, és meg kell védeni az illegális bevándorlástól is. És meg kell védeni attól a baloldaltól, amelyik, úgy látszik, hogy feladta 1956-ot mint közös magyar eszményt, mert itt egy súlyos ügy, tisztelt képviselő úr, ami mellett nem szeretnénk szó nélkül elmenni.
Nem is arról van szó, hogy 23 esőcsepp meggátolta, meghiúsította a baloldal ’56-os megemlékezését, hanem van egy sokkal súlyosabb kérdés; mert most ünnepeltük 1956 61. évfordulóját, és ha azt gondolnánk, hogyha eltelt ennyi év, az azt jelenti, hogy a dolgok ezalatt a helyükre kerültek, a tetteseket tetteseknek tekintjük, az áldozatokat pedig áldozatnak. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Erre jön Szanyi Tibor, és olyan értelmezést ad 1956-nak, amiért a hatvanas években simán vállveregetést kaphatott volna. A bejegyzése szerint október 23-át csak idézőjelben tekinthetjük ünnepnek.
(11.20)
Ez a bejegyzés egyébként azt is sugallja, hogy valójában az ávósok voltak az áldozatok. Másnap hajnalban még egy borgőzös levelet írt - bárcsak ne tette volna! -, s ebben megerősíti azt, hogy október 23-án a szocializmusért kiálló embereket ünnepeljük, ’56 tényleges hőseit. Ezt írta. S azt is mondta, hogy nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, a lincselő csőcseléket és a náci restaurátorokat. Ilyen szavakkal jellemezte a forradalmárokat! Megáll az ész! Nem nagyon találunk erre szavakat. Már annak is örülnünk kell, hogy nem használta Szanyi Tibor az „ellenforradalom” kifejezést.
Az a probléma, tisztelt baloldali képviselők, hogy Szanyi Tibor borgőzös nyilatkozata nem magánakció és nem is egyszeri eset, hanem megtestesíti az egész baloldal hozzáállását 1956-hoz. Önöknek hosszú a bűnlajstroma ebben az ügyben. Mégiscsak az MSZP az, amelyik vérbe, könnygázba, gumilövedékbe fojtotta az 50. évfordulót, több mint százhatvanan sérültek meg; a vezetőket még ki is tüntették. Mégiscsak az MSZP az, amelyik az ötvenes évekből hozza a legutóbbi szlogenjét, mondván: fizessenek a gazdagok! Rákosi Mátyás büszke lehetne önökre! S mégiscsak ez a párt az, amelyik a tavalyi évfordulón egyáltalán nem volt hajlandó részt venni az Országgyűlés ünnepi ülésén. És a sort hosszasan folytathatnánk. Azt a kérdést már meg sem nyitjuk, hogy az ’56-os vérbírók közül jó páran nyugodtan élik nyugdíjas éveiket, mindenféle felelősségre vonás nélkül, amint azt a kiváló történész, Békés Márton cikksorozata is bemutatta.
Tisztelt Ház! Itt tart az MSZP 2017 októberében. Nem gondoltuk, hogy 27 évvel a rendszerváltás után még ezt kell mondanunk, de úgy látszik, hogy ez a párt ugyanaz a párt. Nem képes annak tekinteni 1956-ot, ami: a szabadság iránti vágy szimbólumának. Botrányos magatartásával az MSZP, nemcsak Szanyi Tibor, hanem az ezt eltűrő MSZP megalázza azokat, akik életüket adták a szabadságért. A szó, amit keresünk, az a „botrány”. De közben találtunk egy másikat is, ez pedig az, hogy „szégyen”. Szégyen, hogy az MSZP 2017-ben megtagadja az ’56-os hősök kiállását és ezzel a mostani szabadságunk alapjait.
Még egy ok arra, hogy a mi politikai közösségünk büszkén és méltósággal emlékezzen a pesti srácokra, mert az igazság náluk van, és náluk is marad, mert ha esik, ha fúj, a magyar a szabadság népe, és büszke az 1956-os hősökre. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)
