DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Sokadjára hallgatjuk végig, hogy hogyan aggódik a Jobbik a magyar demokráciáért. Az a párt - most csak pár példát mondok - az iráni Forradalmi Gárdát hozta volna be választási megfigyelőnek; amelyik nem mondatta le azt a képviselőt, aki a gyanú szerint külföldi országnak kémkedik, mind a mai napig dolgozhat; amelyik sóval hintette volna be a kereskedelmi tévéket, erre is emlékezhetnek; amelyik egyetlen parlamenti pártként, az itt ülők közül, az uniós tagság ellen kampányolt; amelyiknek az elnöke azt mondta egy beszédében, hogy „demokraták sem vagyunk” - ezt mondta az ön elnöke -; arról a pártról van szó, amelyik egy, a hatóságokat megkerülő Gárdát ajándékozott a magyar közéletnek; arról a pártról, amelyik most egyébként teljesen kiszolgáltatta magát egy földesúrnak, ahogy ön fogalmazott.
Tisztelt Képviselő Úr! Önök tegnap tartottak egy 100-200 fős összejövetelt, és ezen az ön pártelnöke azzal kezdte a beszédét, hogy egyetért a kormány üzenetével, miszerint a magyar a szabadság népe. Ön is erre utalt. Annak örülünk, ha valamiben egyetértünk, de nagyjából ez az egyetlen dolog, amiben manapság egyetértünk. Mert a Jobbik elnökének tegnapi beszéde ezek után gyakorlatilag pótbeszéd volt azok számára, akik az egyesült baloldali gyűlésre mentek volna. Vona Gábor gyakorlatilag mindent, de mindent elmondott, ami a baloldali gyűlésen elhangzott volna, ha azt az eső, vagy ki tudja, mi miatt végül nem fújták volna le. Azt a beszédet egyébként akár Gulyás Márton is elmondhatta volna.
Azt mondta itt Vona Gábor, hogy neki van egy terve, egy személyes terve. Szeretném önnek elmondani, hogy nagyon is jól látjuk, hogy Vona Gábornak van egy terve, és már jó ideje dolgoznak ennek a végrehajtásán. Ennek a tervnek az a lényege, hogy puszta hatalomvágyból és nyers politikai számításból feladják korábbi elveiket, és értékeit, céljait tekintve teljesen kilúgoznak egy korábban még nemzetinek tartott pártot.
(11.30)
Ne vegyék, kérem, dicséretnek, amikor azt mondjuk, hogy a Vona-terv megvalósítása egyébként eléggé hatékonyan zajlik. Mert például, miközben tegnap a migrációról beszéltek, jól tudjuk, hogyan gáncsolták a kormány kvótaellenes népszavazási kezdeményezését, hogy utána egyébként ne szavazzák meg az ebből fakadó alkotmánymódosítást. Vona Gábor egyébként egy kereskedelmi televízióban, amit korábban még sóval hintett volna be, azt is mondta, hogy oké, lehet beszélni az első betelepítési hullámról. (Z. Kárpát Dániel: Rogán Antal mit mondott az első hullámról? - Az elnök csenget.)
Aztán, az elvtelen felelőtlenségükre egy másik példa, hogy egy uniós főhivatalnokra bíznák a magyarok bérét, miközben nem volt az olyan rég, amikor arra esküdöztek, hogy „tagok tovább nem leszünk” - mármint az Unióban, ezt mondták önök. A parlamentben ülő pártok közül, még egyszer mondom, egyedül a Jobbik kampányolt az uniós tagság ellen, most meg odadobna jogköröket az uniós bürokratáknak.
És hogy még egy friss példát mondjak a Jobbik fordulataira, nemrég ugyanazon a héten támadták be a kormány nemzeti konzultációját, mint a Helsinki Bizottság. Mindezt azokban a napokban, amikor az Európai Parlament arról szavazott, olyan döntést hozott, amely a konzultációban szereplő pontok aktualitását bizonyítja. Szeretném önnek is elmondani, hogy döntöttek az Európai Parlament szakbizottságában a kötelező kvótáról, felső létszámküszöb nélkül, a családegyesítésről, a pénzügyi szankciókról, az NGO-k bevonásáról és egy áttelepítési ügynökség létrehozásáról is. (Z. Kárpát Dániel folyamatosan közbeszól.) Erre jön a Jobbik, és nyakatekert módon azt próbálja meg bizonyítani, egyébként a baloldali pártokkal meg az LMP-vel együtt, hogy nincs is semmiféle terv.
Úgy látszik, hogy ilyen akciókra van szüksége Vona Gábornak ahhoz, hogy beengedjék a liberális klubba Budapesten, ahol támogatásért könyörög. Ennek az ambíciónak, ennek a támogatási kérelemnek aztán nagy ára van. Mert a Jobbik gyakorlatilag apránként, szisztematikusan iktat ki mindent a politikájából, ami kicsit is nemzeti.
És ezek után az önök pártelnöke még megkérdezi azt október 23-án a beszédében, hogy mit szólna ehhez Pongrátz Gergely. Hát, mi is ezt kérdezzük: mit szólna ehhez Pongrátz Gergely? (Taps a kormánypárti padsorokban.)
