DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE,
DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzőkről szóló 1994. évi XLI. törvény elfogadása jelentős esemény volt a magyar közjegyzőség életében. A szocialista jogalkotással 1949-ben eltörölt magánközjegyzői szakma visszaszerezhette méltatlanul elveszített tekintélyét a jogi hivatásrendek között.
A közjegyzők két évtizedes újraszerveződésük óta újra a közhitelesség és a közbizalom nélkülözhetetlen szereplőivé váltak a jogkereső állampolgárok számára. Tevékenységük a magánjogi gyakorlat szinte valamennyi területén megjelenik. A közjegyzők már a középkorban jelentős szerepet töltöttek be az okiratszerkesztés és a nyilatkozatok hitelesítése révén. A mára kialakult közjegyzői intézmény jogszabályi alapjai az 1874. évi XXV. törvénycikkel kerültek lefektetésre, a törvénycikk részletesen szabályozta a közjegyzői működés szabályait, feltételeit. A törvény a közjegyző működésének illetékességi határait a közjegyző székhelye szerinti törvényszékhez igazította. A szocialista-kommunista jogalkotással 1849-ben (sic!) megszűnt a közjegyzői hivatás tekintélye, amit jól tükrözött az illetékességi szabályok körében bekövetkező változás, miszerint a korábbi jogalkalmazási szinthez képest alacsonyabb fokra került a vidéki közjegyzők illetékessége, ugyanakkor a fővárosi közjegyzők esetében megmaradt a törvényszéki, illetve a fővárosi bírósági illetékességi terület, illetékességük a főváros egész területére kiterjedt.
(13.20)
A közjegyzőség intézményének rendszerváltáskori újraszabályozásakor sajnálatos módon nem sikerült visszaállítani a vidéki közjegyzők esetében ezt a tekintélyt, amely eljárásuk illetékességi területén alapulna. A törvény akkori vitájában ugyan felmerült, hogy a vidéki közjegyzők tekintetében vissza kellene állítani a történelmi hagyományokhoz igazodó illetékességi területi meghatározást, vagyis hogy az eljárásuk területét az egykori törvényszékhez, azaz az akkori megyei bíróságokhoz igazítsuk. Sajnos, erre nem került sor, annak ellenére, hogy egyébként érdemi ellenérv sem fogalmazódott meg ezzel szemben. Maradtak tehát a vidéki közjegyzők a szocialista-kommunista jogalkotással meghatározott illetékességi keretek között.
A közjegyzői intézmény tekintélyét megőrizve, ok nélküli differenciált illetékességi szabályok egységesítése érdekében szükséges az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása. A módosító javaslat egyenlőséget teremt a közjegyzők között a működési területüket illetően, eltűnik az eddigi különbségtétel a budapesti és a vidéki közjegyzők között, emellett fontos eleme a módosító javaslatnak, hogy a bizalmi jellegű közjegyzői szolgáltatás területi határait kiszélesíti, igazodva a jelenkor elvárásaihoz és az ügyfelek mobilitásához. A módosítás megteremti a lehetőséget arra, hogy a közjegyzők közötti munkateher arányosabban kerüljön elosztásra.
Meg kell jegyezni, hogy a javaslat lényegében a közjegyzők okiratszerkesztési, -hitelesítési és -tanúsítási tevékenységét érinti, és nem változtatja meg a hagyatéki eljárások illetékességét, illetve a fizetési meghagyásos eljárásokat és a fizetési meghagyásos eljárás alapján indult végrehajtási eljárások illetékességi szabályait, azokban továbbra is a törvényben, illetve rendeletekben meghatározott szabályok szerinti közjegyzők járhatnak el.
A javaslat előterjesztésének támogatását kérem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben
Földi László váltja fel.)
Földi László váltja fel.)
