DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik a képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ez az előterjesztés csak nagyon kis részben érinti azt, amiről Kucsák László képviselő úr is beszélt az előterjesztői expozéban, magát a „Digitális jólét” alapcsomagot. Nagy részében, el kell ismerni, a fogyasztónak kedvező, fogyasztóbarát rendelkezéseket tartalmaz. Mindazonáltal azért az nem elegáns semmilyen jogszabályban, ha visszaható hatályú törvényt hoz az Országgyűlés, visszamenőleg módosít jogszabályt, azáltal, hogy már hatályos, már megkötött szerződésekre is alkalmazni kell ezt a jogszabályt.
Túl azon, hogy a fogyasztónak kedvező szabályokat állapít meg, azért ez a szolgáltató esetében nem mondható el, és nem csak nagy szolgáltatók vannak a piacon. Tehát érdemes lenne átgondolni, újragondolni, hogy ez egyébként nem ütközik-e a jogalkotás szabályaiba.
(12.00)
Maga a „Digitális jólét” alapcsomag nyilvánvalóan előrelépést jelent. Ezt, úgy gondolom, senki, aki észszerű belátásra képes, nem vitatja, ugyanakkor érdemes egy kicsit felidézni azt, hogy Magyarország hogyan is áll az internet-hozzáférés tekintetében az Európai Közösségben, a környező országokban.
Ennek a kormánynak volt az a terve korábban - és ezt nem szabad elfelejteni -, hogy internetadót vezessen be. Tehát az a szemlélet, hogy az internethez való hozzáférést szélesítsük, ennek a kormánynak egyáltalán nem volt alapvetése, sőt éppen egy olyan adóemelést szerettek volna bevezetni, ami szűkítette volna a lehetőségeket.
Évekkel ezután, illetve a Jobbik ingyenes internetre vonatkozó javaslata után született meg a „Digitális jólét” stratégiája egyáltalán, amelynek részeként a „Digitális jólét” alapcsomag is létrejöhetett, de ezek alatt az évek alatt is Magyarország lemaradása ebben a versenyben az internet-hozzáférés tekintetében, illetve internethasználat tekintetében Európa többi országához képest növekedett.
Ha gyorsabb lenne enne a stratégiának a megvalósítása, amit a „Digitális jólét” stratégiában fektettek le, még akkor sem biztos, hogy egyébként fel tudnánk zárkózni, mert jelen pillanatban mi az egyről a kettőre is lassabban jutunk el, mint a nyugat-európai országok ötről a hatra, tehát a versenyhátrányunk igenis nő. Jobb helyzetből indulva érnek el - mindjárt adatokkal alátámasztom azt, amit mondok - jobb eredményeket a nyugat-európai országok, de még a környező országokat is említhetném, és a legextrémebb, talán a legjobb példa e tekintetben Észtország, amely szintén nem kellene hogy olyan extrémnek számítson Magyarország viszonylatában.
Ha az előfizetések áráról beszélünk, mert maga a „Digitális jólét” alapcsomag is ehhez kapcsolódik, akkor az NMHH adatai alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarországon a hozzáférés mediánára 54 euró, ami a hatodik legmagasabb az Európai Unióban, a régi nyugati tagállamok mediánárának több mint kétszerese.
Ha tehát csak az árat vesszük, önmagában összehasonlítjuk, akkor is azt látjuk, hogy az internet-előfizetés Magyarországon kétszer annyiba kerül, mint Nyugat-Európában. És akkor még a fizetésekben fellelhető különbségeket nem is említettem. Ha ezt is bevesszük, akkor a legextrémebb példát fogom elmondani. Dániában 4 ezer euró az átlagfizetés, az internet-előfizetés átlagos díja mindössze 20 euró. Ha tehát az átlagbérhez viszonyítunk, akkor Magyarországon Dániához képest 23,2-szer kerül többe egy állampolgárnak az átlagos internet-előfizetés, mint az említett tagállamban.
Ez óriási versenyhátrányt jelent. Óriási versenyhátrányt jelent a tekintetben is, hogy az internet terjedését, az új használók bevonását is rendkívüli mértékben gátolja. Ha tehát nem fordítunk komoly figyelmet arra, hogy Magyarországon minél hatékonyabb eszközökkel segítsük az internet elterjedését, a lakossági felhasználók körében is és egyébként a kkv-k esetében a versenyhátrányuk csökkentése esetében szintén rendkívül fontos lenne, akkor Magyarország nem fogja tudni felvenni a XXI. században a versenyt Európa többi tagállamával. És nemcsak ez a versenyképességi szempont az, ami a XXI. században az internet-hozzáférés elősegítését alapvetővé kellene hogy tegye, hanem az a szemlélet, hogy ki kell egész egyszerűen mondanunk, hogy a XXI. század-ban az internet-hozzáférés alapvető jog. Minden állampolgárnak alapvető joga Európában a XXI. században az, hogy internet-hozzáféréssel rendelkezzen.
A fiatal generáció gyakorlatilag legtermészetesebb közegének tekinti az internetes közeget, a virtuális közeget, ennek minden előnyével és hátrányával. De ha a magyar ifjúságkutatás eredményeit vesszük alapul, amelyet tavaly készítettek, akkor azt látjuk, hogy a szabadidő eltöltésében az öt legnépszerűbb tevékenység mind az internethez kapcsolódik. A mai fiatalok szabadidejüket legnagyobb részben kizárólag internetes térben töltik el - ez a helyzet. Hogy ennek milyen társadalmi következményei vannak, arról szintén lehetne vitát folytatni, de ma ez adottság számunkra, és a XXI. században egyre inkább terjedő adottság lesz.
Nem beszélhetünk eleget arról, hogy az oktatásban milyen lehetőségek vannak, milyen lehetőségeket, távlatokat tud nyitni az internet, illetve az internet-hozzáférés, de említhetném az e-közigazgatás elterjedését, illetve az e-szavazást is, az elektronikus szavazás lehetővé tételét, ami azért is különösen fontos, mert a Magyarországról Nyugat-Európába vándorolt emberek esetében ez a kérdés nem megoldott.
Nem szeretnék most pártpolitikai vitát kezdeményezni erről, hogy ez kinek az érdeke meg kinek nem az érdeke, de ma egy olyan magyar állampolgár, aki külföldön dolgozik vagy huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, de a magyarországi lakcímét nem szünteti meg, ő gyakorlatilag érdemben nem tud részt venni a választásokon, a magyarországi országgyűlési választásokon. Akár több száz kilométert kellene utaznia, ami nyilvánvalóan nem elvárható. Az elektronikus szavazás bevezetése az ő körükben is rendkívüli mértékben egyszerűsítené ezt, és lehetővé tenné, hogy ténylegesen össznemzeti legyen az Országgyűlés, őket se zárjuk ki a szavazati jogból. De a határon túli magyarok esetében is sokat egyszerűsíthetne és biztonságosabbá tehetné azt a rendszert, ami most lehetővé teszi, hogy akár halottak helyett is leadják a szavazatukat.
Nem elég kedvezményessé tenni az internetet, ingyenessé kell tenni. És nem egy ellenzéki demagógia a mi javaslatunk, hogy egy gigabájtos mobilinternetet biztosítson az állam mindenkinek, egyébként ezt körülbelül 10 milliárd forintból lehetővé lehetne tenni évente, hanem éppen az előbb is említett kkv-k versenyképességének a javítását szolgálná, és a leginkább rászoruló rétegnek a folyamatos kizárását, illetve egyre inkább elszegényedését akadályozhatná meg.
A leginkább rászoruló réteg kedvezményesen sem fog tudni internetet vásárolni, és azokban a közegekben, azokban a térségekben, ahol maga az internet-hozzáférés nem jelenti a hétköznapi élet részét, ott ez a kedvezmény nem fog tudni érvényesülni. Másrészt figyelembe kell venni a szolgáltatók szempontjait is, tehát egy olyan területen, ahol alacsony a vásárlóerő minden esetben, ott a szolgáltatónak nem lesz piaca, nem lesz érdeke, hogy megjelenjen egyáltalán abban a térségben és nem is lesz verseny, ha nem biztosítjuk azt, hogy hozzáférjenek ezek az emberek. Ez is indokolja azt, hogy igenis ingyenessé kell tenni az alapvető internet-hozzá-fé-rést Magyarországon.
Még egy dologról kell beszélnem a fiatalok kapcsán: az a generációs szakadék, ami minden társadalomban, minden korban jelen van, az az internet miatt talán még gyorsabban zajlik és még nagyobb feszültségeket tud okozni, ezért szükség lenne arra, hogy a felnőttképzés esetében is figyelmet fordítsunk arra, hogy a digitális kompetenciákat minél inkább fejlesszük és elterjesszük.
A felnőttképzés rendszerében elsődlegesen olyan finanszírozott programok vannak, amelyek egy-egy foglalkozás betöltésére készítik fel az embereket, és nagyon kevés olyan egyébként, amely akár nyelvi kompetenciákat erősít, akár digitális kompetenciákat vagy bármilyen más kompetenciát. Tudom, hogy a „Digitális jólét” stratégia részben tartalmaz ilyeneket, és ami például a pedagógusok esetében nagyon fontos és kiemelt terület, az, hogy elindulnak ilyen programok, de ezt sokkal komolyabban kellene venni, mint ahogy abban a stratégiában is szerepel. Ez szintén kulcsfontosságú lesz a XXI. századi versenyképességünk kapcsán.
Az, hogy a lemaradásunk milyen óriási, ahhoz még mondanék egy idézetet, amit egyik képviselőtársunk, L. Simon László mondott, és nagyon frappánsan fogalmazta meg azt, hogy mennyiben is van lemaradva Magyarország az internet-hozzáférés tekintetében. L. Simon László azt mondta: „Ha ez így folytatódik tovább, ahogyan most, jelen pillanatban az internetszolgáltatások területén állunk, akkor Magyarország súlyos versenyhátrányba kerül. A román hegyi pásztorok a Fogarasi-havasokban olcsóbban interneteznek, mint mi idehaza, és egyébként bizonyos helyeken már nagyobb az internet-hozzá-férés, mint nálunk az ország számos területén.”
Hosszú évek óta probléma ez. Franciaországban, Németországban, Ausztriában sokkal magasabbak a jövedelmi viszonyok, mint nálunk, és valójában olcsóbban lehet hozzáférni a széles sávú internethez.
(12.10)
De Nyitrai Zsolt képviselő úr is azt mondta, hogy „az internet a szabadság műfaja, nem ezek az uralkodó trendek a világban, hogy megadóztassuk az internetet, hanem pont az, hogy sokkal inkább szabadabbá tegyük, sokkal inkább elérhetővé tegyük minden honfitársunk számára”. Ehhez az ingyenesség a legjobb megoldás, az a leghatékonyabb megoldás, ami, még egyszer mondom, nagyságrendileg évi tízmilliárd forintos kiadást jelentene a központi költségvetésnek.
Nagyon kérem a kormánypártot, hogy fontolják ezt meg, hiszen az előbb általam felsorolt érvek miatt is teljes mértékben indokoltnak látjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
