SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon örülök, hogy bent maradt. „Itt élünk ebben az országban a magyarokkal, szászokkal, zsidókkal, romákkal, ezek a nemzetek valamennyien üdvözölték a gyulafehérvári nyilatkozatot és Erdély egyesülését Romániával” - mondta két hete Lucian Romaşcanu román kulturális és nemzeti identitásért felelős miniszter. Majd hozzátette: „Azt gondolom, hogy rendben vagyunk, és betartjuk azokat, amiket elődeink 1918-ban megígértek.”
E Ház falai között az elmúlt hónapokban számos alkalommal szólaltam fel azzal kapcsolatban, hogy bizony Románia és a többi szomszédos ország is gőzerővel készül Trianon és a Trianonhoz vezető út összes lépésének külön-külön, ám annál nagyobb csinnadrattával történő megünneplésére az elkövetkezendő években. Világos jelei mindennek már a 2016-ban megszervezett, az 1916-os erdélyi betörést ünneplő rendezvények és katonasír-állítások, de nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy éppen tavaly került vissza a bukaresti diadalívre a magyar főváros neve az 1919-es román bevonulásra utalva, mint ahogyan az sem véletlen, hogy a TAROM román légitársaság a legújabb repülőgépét „Nagy Egyesülés” névre keresztelte.
Tisztelt Országgyűlés! A románságnak pedig el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at. Ezt már Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke mondta idén augusztusban, elképesztő hisztériát kiváltva a román közélet és a média részéről, aminek következtében még román állampolgárságának a megvonása is felvetődött. Pedig mindössze az igazságot mondta ki, amivel a legtöbb erdélyi magyar, de bizony sok román és más nemzetiségű lakos is azonosulni tud.
Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy a Kárpát-medencei magyarság jelenleg egyik trianoni utódállamban sem számít olyan jogi, oktatási vagy éppen gazdasági biztosítékokra, amelyek nélkülözhetetlenek nemzeti identitásának megőrzéséhez. Sem a románok, sem mások nem tartották be sem a nekünk tett ígéreteiket, sem a nemzetközi vagy kétoldalú szerződésekben vállaltakat, amire kiváló példa a kirívóan diszkriminatív ukrán oktatási törvény.
Mi tudjuk mindezt, államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, de mások Európában és a nagyvilágban nem. És ha hagyjuk, hogy az elkövetkezendő éveket a román, a szlovák vagy a szerb történelmi narratíva és propaganda dominálja külföldön, akkor ez a helyzet még rosszabbodni is fog.
Az elkövetkezendő évekre nagyon sokakban van erős félelem a határainkon túl arra vonatkozóan, hogy mi lesz velük a nagy ünneplések közepette. Ezért már az idén februárban Farkas Gergely képviselőtársammal határozati javaslatot nyújtottunk be a 2020. év Trianon-emlékévvé nyilvánításáról azért, hogy a külhoni magyarság előtt fekvő nehéz évekre idejekorán elkezdődhessen a magyar állami felkészülés és segítségnyújtás. Ez egyébként egy meglehetősen vékony javaslat volt annak érdekében, hogy mögé minél szélesebb konszenzust teremthessünk, nemcsak az Országgyűlésben, hanem az egész nemzet körében. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy a külhoni magyarság e téren nem késhegyre menő ideológiai vitákat, hanem gyors és határozott kiállást, valamint hatékony felkészülést és érdekérvényesítést vár a magyar államtól.
Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Önök ezt a javaslatunkat lesöpörték, s azzal az indoklással söpörték le, hogy készülni fog majd egy részletesebb, az 1918-20 közötti teljes történelmi korszakra emlékező javaslat 2017 második felében, ebben pedig szerepet fog kapni Tisza meggyilkolásától a Károlyi-féle ámokfutáson és a vörös terroron keresztül a trianoni békeszerződésig e szomorú korszak minden fontos eseménye. Az egyik gond ezzel az, hogy 2017. október 30-át írunk, és még semmilyen ezzel kapcsolatos javaslat nem érkezett a Ház elé, az idő pedig szorít, hiszen alig egy évre vagyunk az úgynevezett nagy román egyesülés, a nagy egyesülés 100. évfordulójától. A másik súlyosabb gond pedig az, hogy Károlyi vagy a vörös terror idecitálásával önök Trianon ügyét fogják elsüllyeszteni megosztó ideológiai viták mocsarában.
Ebben az évfordulóban, ha ezt a javaslatot így fogják idehozni, ha idehozzák egyáltalán, a megosztás és az ideológiai lövészárkokban való fetrengés fog megtörténni, olyan kérdésekre fókuszálva, amelyek kapcsán bizonyára semmilyen egyetértés, semmilyen konszenzus nem alakulhat majd ki. Mi azt javasoltuk, s azt kérjük most is, hogy tegyük félre, ki mit gondol Károlyi Mihály történelmi szerepéről, mit gondolunk Horthy Miklósról vagy éppen a vörös terrorról. Ez most súlyos felelősség az önök vállán, államtitkár úr, és történelmi bűn, ha ezt a megemlékezést így fogják elvégezni.
Mi azt kérjük, azt kérem önöktől, hogy fontolják meg ezt az álláspontjukat. Ha már eddig nem hozták be ezt a javaslatot, akkor fontolják meg, amikor beszéltem, most fontolják meg, amiről beszéltünk korábban ezek kapcsán. Ha már új javaslat nem született, mi Farkas Gergely képviselőtársammal ismét be fogjuk nyújtani azt a javaslatot, amely azt célozza, hogy egységesen, erősebben és hatékonyabban léphessünk fel a szomszédos államok propagandájával szemben, hogy 1920 századik évfordulóján valóban a határon túli magyarságra emlékezzünk, arra emlékezzünk, hogy mi történt a külhoni közösségeinkkel az elmúlt száz évben, és meg tudjuk határozni, hogy mik azok a feladatok és kötelességek, amelyeket ők a magyar államtól ezen az évfordulón a következő években elvárhatnak.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
