DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, mielőtt még bárkiben kétség ébred, hogy a választási törvényt, mind az eljárási, mind az anyagi jogi törvényt, mind a választással összefüggő más jogszabályokat a Fidesz egyedül szavazta meg, egyedül dolgozta ki. Éppen ezért egyedül is felelős annak minden hibájáért. Senkivel nem egyeztetett, senkivel nem konzultált, magyarán szólva, bármi, ami abban hibás, ami abban problémát jelent, ami visszaélésekre ad alapot, az a Fidesz egyedüli felelőssége.
Szeretném ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy az az irány, amit ez a javaslat megfogalmaz, jó. De a jéghegynek csak a csúcsa. Olyan, mintha a jéghegy csúcsát, felszínét egy kis körömreszelővel kapargatnánk. A választójogi rendszer úgy rossz, igazságtalan, a Fidesz érdekeit szolgáló, ahogy van. E rossz rendszernek egyetlen eleme csupán a kamupártokra vonatkozó szabályozás, amit ez a javaslat érint. Ráadásul még azt sem komplex módon, mert például a többes ajánlás rendszeréről nem rendelkezik, holott a Nemzeti Választási Bizottság már a választás után kifejezte aggályait, és javasolta annak eltörlését, pontosan a kamupártok miatt. Csupán a finanszírozás az, amiről beszél.
Szeretném azt is elöljáróban elmondani, hogy nekünk van egy komplex javaslatunk a Ház előtt, amelyet a Közös Ország Mozgalommal hét párt dolgozott ki. Mi az abban foglaltakat tartjuk magunkra nézve kötelezőnek, ha úgy tetszik, ezt támogatjuk, és arra szeretnénk kérni önöket is, hogy támogassák. Ez az Országgyűlés előtt van, nyilván majd a bizottság a tárgysorozatba vételről hamarosan dönteni fog.
Kérdezem én, hogy ha ezt változtatják, akkor a többit miért nem. Ez számomra nehezen értelmezhető és érthető. Egy dolog, ami miatt, azt gondolom, nagyon el kell azon gondolkodni, hogy ezt a javaslatot ellenzéki pártok támogassák, ez pedig a következő. Ezek a kamupártok, amelyeknek gyakorlatilag nincs társadalmi támogatottságuk, semmi, hiszen a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt, amelyik nem jutott be a parlamentbe, 0,56 százalékot kapott, de volt olyan, amelyik összesen, országosan 1572 szavazatot. Ezek a pártok 3,5 milliárd forintjába kerültek a magyar adófizetőknek. 3,5 milliárd forintjába. Magyarán, azért érdemes elgondolkodni ennek a javaslatnak a támogatásán, még egyszer mondom, ellenzéki képviselőként is, mert abban az esetben, ha más nem is változik, legalább annyit meg tudunk tenni, hogy a magyar embereknek 3,5 milliárd forintot megspórolunk.
Szeretném mindazonáltal felhívni a figyelmet arra, hogy milyen problémák vannak még a választási jog körül. Hiszen ha annak egyik eleméről tárgyalunk, akkor ezt kontextusban kell látni és érezni. Kiindulási alapként veszem, és hogy egy független testület véleményére alapozzak, ne, mondjuk, a sajátunkra, elsősorban az EBESZ ODIHR jelentésének legfontosabb megállapításait; azt gondolom, ez kiindulási alapként nagyon jó. Nézzük miket írtak a 2014-es magyar választásról és azzal összefüggésben a választójogot érintő jogi szabályozásról is.
Első megállapítás: a választási eljárást is érintő közjogi átalakítás aláásta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Nem volt biztosított a választási szervek pártatlansága. Az EBESZ-misszió külön kiemelte, hogy az NVB tagjai számának növelésével eljárásmódja is megváltozott, mindinkább megfigyelhető volt, hogy egyes határozatokról pártérdekek szerint, semmint jogi érvek alapján döntöttek. Az EBESZ az NVB eljárását aggályosnak minősítette.
A választókerületi határok meghúzása önkényesen történt, nélkülözte az átláthatóságot, a függetlenséget és a konzultációt. Azzal, hogy a magyarországi lakhely lététől függően a jogszabályok és eljárások nem azonos módszert alkalmaznak a külföldön tartózkodó szavazópolgárokra vonatkozóan, megsértették az egyenlő választójogra vonatkozó kötelezettségeket. Mindez a kormánypártoknak hozott 100 ezer szavazatot, és megkímélte őket legalább ennyi ellenszavazattól.
Választási időszakban a kereskedelmi médiára vonatkozó szabályokat úgy alakították, hogy ott nem jelenhettek meg a pártok választási hirdetései. A kormánypártok azonban ezt könnyen kijátszották úgy, hogy kormányzati hirdetésként árasztották el a kereskedelmi televíziókat, azonos tartalmú hirdetésekkel, mint amelyeket máshol a kormánypártok használtak. Így ráadásul a kampánykiadások részét nem képező módon, állami forrásokból tudtak kampányfinanszírozni ott, ahol az ellenzéknek megtiltották azt.
Az EBESZ mérései szerint a közmédia és a kormányközeli üzletemberek tulajdonában lévő média a kormánnyal szemben kritikátlanul pozitív híreket sugárzott; az ellenzéki pártokról, elsősorban is a baloldali összefogásról legnagyobb részben negatívat. Volt, hogy a pozitív és semleges hírek együttes aránya nem haladta meg a 20 százalékot. Ez a probléma egy most megtartott választáson még inkább így lenne. Az EBESZ-misszió szerint is függő helyzetben lévő közmédiában nem jelentek meg kormánykritikus hangok, az ellenzékről viszont szinte csak olyan.
A misszió zárójelentése szerint a pártok részvételének hiánya a Médiatanácsban, valamint annak jelentős szankcionáló hatalma az önkényes beavatkozás veszélyével fenyeget. A kampányban a Médiatanács egyetlen panasszal kapcsolatban sem hozott döntést. Az ellenzéki pártok a jogszabály szerint ugyan igen, a valóságban azonban rendkívül korlátozott mértékben férhettek csak hozzá a köztéri hirdetőfelületek által nyújtott kampányolási lehetőségekhez, beleértve ebbe a hirdetőtáblákat, tömegközlekedési eszközöket, lámpaoszlopokat, amelyek szinte kizárólag a kormányhoz köthető magánszemélyek tulajdonában voltak és vannak. Na, ez egy picit már változott.
Ráadásul a cégeknek nem kellett közzétenniük a kültéri hirdetések árlistáját, így egyrészt a kampányköltések átláthatóságát lehetetlenítették el, másrészt a kormányközeli cégek, ha adtak is el mutatóban hirdetési felületeket ellenzéki pártoknak, azt a sokszorosáért tették, mint a kormánypártok esetében.
(14.20)
Mindezek mellett az egyes kormányhoz köthető civil szervezetek, nevesítetten a Civil Összefogás Fórum, milliárdos értékű, az ellenzéket lejárató kampányt folytattak, ami a jogszabályi előírások híján nem tartozott a korlátozott kampányköltségek körébe.
Itt jön a sorban egyébként a következő: a kormánypártok kreáltak, illetve támogattak kis, önmagukat baloldalinak mondó pártokat, és minden valószínűség szerint támogatták őket abban, hogy össze tudják gyűjteni az induláshoz szükséges aláírásokat. Utóbbit támasztja alá, hogy ezek a pártok annyi szavazatot sem kaptak a választáson, ahányan ajánlották őket. Így alakulhatott ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy a parlamenti küszöböt elérő ellenzéki pártok összességében több szavazatot kaptak, mint a kormányoldal, a kormánypártok mégis kétharmados többséget szereztek itt az Országgyűlésben.
De menjünk tovább ennél a jelentésnél: a Freedom House Európáról és Eurázsiáról szóló, a demokráciák szintjét mérő átfogó elemzésében első helyen elemzi az egyes országok választási eljárásait. A jelentésben jól látható, hogy a 2010 és ’14 között megvalósult választási reform óta jelentőset zuhant a demokrácia szintje a választási eljárásoknál. 2011-ben még 1,75-ös pontszámmal szerepelt, míg 2012-től 2,25-össel, 2015-ben pedig tovább csökkent a szint, 2,25-ről 2,75-re nőtt a pontszám. De rengeteg elemzőintézet, a Political Capital, a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Republicon, de a Századvég Alapítvány is elemezte a 2014-es választásokat. Mindegyik azt állapította meg, tisztelt képviselőtársaim, félreértés ne essék, a Századvég is, hogy az új rendszer lényegesen jobban torzít, mint az addigi hatályos, a legnagyobb pártnak, a győztesnek kedvez.
Pár szót talán az arányosságról, alkotmányosságról. Két kutató az úgynevezett Loosemore-Hanby-indexet használva, 2014-ben a hatályos választási rendszer arányosságát vizsgálta, amit egyébként fokozottan aránytalannak, azaz a kategorizáltság szerint a legaránytalanabb rendszerek egyikének talált. Érdekes számítási adat még e körben, és szintén ebben a tanulmányban szerepel, hogy „2014-ben a Fidesz-KDNP jelöltjeire és listájára leadott egy szavazat a mandátumszerzés szempontjából több mint kétszer annyit ért, mint a baloldali választási szövetség voksai, és mintegy háromszor annyit, mint a Jobbikra és az LMP-re leadott szavazatok”.
Hogy egy alkotmányjogász véleményéből idézzek, itt már az alkotmányosságra térünk át: „Az esélyegyenlőség elvébe ütközhet, ha a győztes politikai erők túlreprezentáltsága valósul meg. A választás nem vezethet valamely politikai erő olyan felülreprezentáltságához, amely következtében a szavazattal kifejezett népakarat jelentősen torzul, a parlament összetétele a leadott szavazatokhoz képest igazolhatatlanul eltérő eredményt mutat.” Márpedig én azt gondolom, hogy ha egy szavazási eredmény kétharmados többséget hoz, akkor, amikor az ellenzékre leadott szavazatok száma nagyobb, mint a kormánypártokéra, akkor ez a megállapítás a magyar választójogi rendszerre igaz.
Egy-egy felvetéssel csak, hogy ezek a problémák konkrétan mik voltak. Győzteskompenzáció: a kutatások szerint a győzteskompenzáció eredményeképp 2014-ben a kormánypártok az országos listán 6 mandátummal szereztek többet az ellenzéki pártok rovására, az intézmény bevezetése nélkül pedig az általam említett Loosemore-Hanby-index 22-ről 17-re mérséklődött volna. Más pedig úgy fogalmaz ezzel kapcsolatban, hogy egy semmivel nem indokolható választáspolitikai abszurd, mármint a győzteskompenzáció.
A határok meghúzásáról, mármint a választókörzetekéről. Az elemzők azt mutatták ki, hogy a határokat a kormánypártok úgy húzták meg, hogy az egyértelműen nekik kedvezzen. Erre több szót vesztegetni, azt gondolom, nem is érdemes. A második választási forduló eltörlése - szintén azt állapította meg minden elemzés - a szakértők álláspontja szerint a kormánypárti jelöltek mandátumszerzési esélyeit növelte. A külföldiek szavazati joga, illetve a szavazás módja közti különbségtétel, amit az EBESZ-véleményből már idéztem, azt eredményezte, hogy egyébként a külföldön dolgozó magyar állampolgárok közül 500 ezer főből összesen 28 ezren mentek el és adták le a szavazataikat. Nyilván ezek alapvetően nem önöket támogatták volna.
Egy rövid mondattal még a médiaszabályozásról kampányidőszakban. Gyakorlatilag alig volt politikai reklám, ugyanakkor dömpingszerűen jelentek meg a kormány közpénzből fizetett hirdetései, amelyekre nem vonatkozott a kampányfinanszírozás, a hírműsorokban pedig a kormányt dicsérő és az ellenzék számára negatív hírek jelentek meg. A kereskedelmi televíziókban a kormányhirdetések szintén nagy számban jelentek meg, a pártok hirdetései viszont egyáltalán nem.
És akkor eljuthatunk persze oda, amit most önök szabályoznak. Azért vettem ezt végig, tisztelt képviselőtársaim, hogy lássák, borzasztó sok probléma van ezzel a választójogi rendszerrel - miért pont ezt az egyet emelik ki belőle? Akkor beszéljünk az összesről! Szóval, eljutunk a többes ajánlásig, a párttámogatások rendszeréig. Azon kis pártok közül, amelyek a 2014-es országgyűlési választáson országos listát állíthattak, de végül nem jutottak be a parlamentbe, meglepő adatot fogok most mondani, 14-ből 12, majdnem az összes kevesebb szavazatot kapott a választáson, mint amennyi ajánlásuk volt, 14-ből 12. Volt, amelyik 25 ezer ajánlás után országosan 1572 szavazatot, indulásuk után pedig párttámogatásként, ahogy az előbb említettem, összesen 3,5 milliárd forint állami támogatást kaptak, amellyel elszámolniuk tételesen, jogszabály szerint sem kellett, és ha jól tudom, a jövőben sem kell majd, ha ezt elfogadjuk, még akkor sem.
Már csak azért is érdekes mindez, mert az egyéni jelölteknek juttatott 1 millió forint állami kampánytámogatás igénybevételekor a törvény kizárja a készpénzmozgást, megköveteli a szigorú számlaadási kötelezettség előírásának betartását, és a költségeket a Kincstár közvetlenül ellenőrzi. Nos, ráadásul ezeknél a jelölteknél nem 0,5, hanem 1 százalékos az a küszöb, ahol a pénzt vissza kell fizetni, már ha azt nem érte el támogatásként.
Ha már a finanszírozáshoz is hozzányúlunk, én azt javasolnám, hogy egyébként fontoljuk meg, hogy miért nem tesszük ezt a többes ajánlási rendszerrel, hiszen ez is közvetlenül a kamupártokkal összefüggő szabályozás, és miért nem szigorítjuk az elszámolási kötelezettségüket is. Egy viszont biztos. Mi azt a logikát és azt a javaslatcsomagot tudjuk a magunk számára, még egyszer mondom, követendőnek tartani, amelyet a Közös Ország Mozgalommal együtt fogadtunk el. E témakörben az szerepel, hogy 1 százalékos legyen ez a küszöb. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a javaslat természetesen házszabályszerűen csak azt teszi lehetővé, hogy ezzel összefüggésben nyújtsunk be módosító javaslatot, mi ezt a módosító javaslatot be fogjuk nyújtani, tehát az 1 százalékos küszöbre való felemelését a visszafizetési kötelezettségnek. Én arra kérem önöket, hogy fontolják meg. Azt gondolom, ez nemcsak emiatt fontos, hanem amiatt is, mert így válik majd koherenssé az egyéni jelöltekre vonatkozó szabályozással és egyébként a párttámogatás rendszerével. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Úgyhogy ezek megfontolását kérem, tisztelt Országgyűlés, és ehhez képest fogjuk mi is megfontolni ennek a javaslatnak a támogatását. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
