SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon nehéz hozzákezdeni ehhez a benyújtott módosításhoz, hiszen itt majd’ 200 oldalt kellett volna mindenkinek áttanulmányozni és ezen az általános vitán megvitatni. Elsőként is ki szeretném fejezni frakciónknak azon álláspontját, hogy elfogadhatatlan a kormányzat azon magatartása, hogy teljesen eltérő témájú tartalmakat és jogszabályokat megpróbál egybe csomagolni, és egyben átnyomni a parlamenten. Ez kezelhetetlen, ezek mindegyike külön szakterület; az előttem szóló Szilágyi képviselőtársam hosszan beszélt csak a kéményseprésről, Demeter Márta elment, de mindegyik olyan, amit önálló napirendi pontként, önálló témaként, kellő súllyal kellene kezelni.
Azért esik ez rosszul, mert itt emberek életéről van szó. Nemcsak a kéményseprők életéről, hanem egy halom más szegmensnek és szektornak az életéről is. Nagyon-nagyon arrogáns az a magatartás a kormányzat részéről, amikor gyakorlatilag minden további nélkül egy-egy kis társadalmi csoportot tönkretesz.
Nemcsak a kéményseprőkkel teszi ezt, ezt tette korábban a halászokkal, ahol néhány száz családnál úgy voltak vele, hogy nem szavazóbázis, nem tétel, nem baj, ha tönkretesszük őket.
(11.50)
Ez a magatartás az, ami alapvetően szükségessé teszi azt, hogy önök 2018-ban elbukjanak, mert az önök számára néhány család, néhány szektor, néhány ember egészsége mit sem számít, ha arról van szó, hogy a saját bázisukat egyben kell tartani és a saját üzleti érdekeiket némi felelőtlenséggel meg kell erősíteni.
Én konkrétan a salátában benyújtott, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításával kapcsolatban kívántam szólni, hiszen a szakterületemhez leginkább ez tartozott, és nyilvánvalóan ez is sok elemet tartalmaz önmagában is, tehát jócskán alkalmas lett volna arra, hogy ez önállóan idekerüljön az Országgyűlés elé.
A vizek rendszerének mint általános vízügyi adatbázisnak a létrehozása, valamint a vízügyi szervezetnél dolgozók közalkalmazotti státuszának, munkajogi rendszerének változása pozitívnak tekinthető a salátában, ezért is gond, hogy ha ilyen sok mindent egybesorolnak, akkor megnehezítik a szavazói magatartást az ellenzék részéről, mert vannak olyan részek, amik akár támogathatóak lennének.
Ugyanakkor tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy habár a közalkalmazotti státuszt rendezik, mikor lesz a kormánytisztviselők státusza rendezve, hiszen ott, szintén az ágazatban jó néhány más tisztviselő van, akinek 2007 óta semmilyen jövedelememelkedése nem történt, és semmiféle pozitív változás nem történt a munkafeltételeik ellátásában.
Nyilvánvalóan az önkormányzatoknak adott rendeletalkotási jog szimpatikus lehet, amennyiben azt nézzük, hogy számos kérdést minél alacsonyabb szinten lehet rendezni, de a kérdés az, hogy az önkormányzatokat az elmúlt időszakban vajon alkalmassá tették-e arra, hogy ilyen kérdésekben döntsenek. A problémám az, hogy nem, gyakorlatilag eltűnt az önkormányzatoktól az ezzel kapcsolatos szakemberháttér, nincs vízügyekkel, vízügyi kérdésekkel, akár környezetvédelemmel, környezetbiztonsággal kapcsolatos szakember, mert tönkretették és ellehetetlenítették az önkormányzatoknál folyó szakmai munkát. Ebből adódóan az ilyen jellegű jog visszaadása most felelőtlenség. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha ehhez az önkormányzatok a normatív támogatásban, finanszírozásban újra megfelelő szakembersegítséget fognak kapni, és megteremtik a lehetőségét annak, hogy valóban jó döntések szülessenek. Mindaddig ez a rendeletalkotási jog a képviselőtestületekre vonatkozóan rendkívül kockázatos, hiszen a legtöbb képviselőtestület nem rendelkezik olyan szakértői háttérrel, hogy ezeket szakmailag meg tudja ítélni, és nyilvánvalóan a jogszabály egyéb olyan más lépései is, amelyek a parlament elől vagy a parlamenttől vonnak el jogalkotási jogokat, jelenthetnek kockázatot, hiszen mindig visszatérnek vagy rendszeresen visszatérnek a rendeleti kormányzás szintjére, amire így a választások közeledtével, nyilván megértem, hogy szükségük is van.
A legfontosabb engedmény azonban ezzel a salátatörvénnyel kapcsolatban az, hogy a kormány gyakorlatilag jelentősen megemeli a díjmentesen használható öntözővíz mennyiségét, tehát elengedik a vízkészletjárulékot, és az eddigiekhez képest jelentősen megemelt éves vízhasználat alatt lehetőséget teremtenek erre. Itt az történik, hogy gyakorlatilag a konkrét öntözésnél 50 ezer köbméter/év helyett 400 ezer köbméter/évre, míg kistermelésnél 150 ezer köbméter esetében 300 ezer köbméterre fogják ezt emelni.
Azt mondhatom, hogy ez támogatható intézkedés lenne. Azt mondom, hogy ez a magyar agráriumnak és a magyar tájnak egy szükséges lépés lehetne. Lehetne abban az esetben, ha a kormányzat végezne vízgazdálkodási tevékenységet, de nem végez. Jelen pillanatban Magyarországon minden áldott nap több víz hagyja el az ország határait, mint amennyi beérkezik. A legkisebb lépést sem tette meg a kormány az elmúlt hét évében annak érdekében, hogy olyan vízmegtartó gazdálkodást valósítson meg, ami alkalmas lehet a tájaink vízhiányának a kezelésére. Mindaddig, ameddig ez nem biztosított, ez egy felelőtlen lépés.
Elsőként a teljes vízgazdálkodásunk újrarajzolására és annak a nagyjából 150 éves paradigmának a teljes leváltására lenne szükség, ami nagyjából azt segíti elő, hogy a folyók egyenesre szabásával hogy lehet a lehető leggyorsabban leengedni a vizet az országból. Nagyvíz idején és haváriahelyzetben ez egy praktikus lehetőség, de ilyen néhány évente történik, míg az aszály kockázata egyre sűrűbben jelenik meg, és a klímaváltozás hatásai egyre jobban víztelenítik a tájat, és egyre több nehézséget jelentenek.
Mindaddig, ameddig a kormányzatnak nincs észszerű, használható terve a vízgazdálkodásunk újra-gondolására, és nincs meg a koncepciója arra, hogy Magyarország, illetve a Kárpát-medence víz-készlettározásának a lehetőségei hogyan épüljenek ki, addig nem szabad ilyen engedményeket tenni, mert addig ez egy felelőtlen gazdálkodás az egyik legfontosabb természeti erőforrásunkkal. Magyarország jelenleg egy rendkívül gazdag ország természeti erőforrásokban és ennek az édesvízkészletünk egy nagy részét kiadja. Alvízi ország vagyunk, ami lehetőséget teremt nekünk arra, hogy a Kárpátokból leérkező csapadék mennyiségét a folyókba érve itt hasznosítsuk, de nincs rá törekvés.
Múlt hét folyamán volt az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának kihelyezett ülése Szolnokon, ahol többek között a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója is előadó volt. Megmutatta azt a közel 6000 milliárdnyi fejlesztést, ami arról szól, hogy milyen EU-s támogatásokat használt fel a vízügy, és nincs bennük, alig van bennük olyan, ami észszerű és használható lenne. Rendszeres… - földmunkákat akarnak, ki akarják nyúlni a pénzeket Mészáros Lőrincnek és a bandájának. Meg tudok mutatni helyeket a Közép-Tisza mentén, ahol lebontották a gátat, és arrébb építették 40 méterrel, 50 méterrel, arra hivatkozva, hogy ezzel teret adnak a folyónak, érdemi hatás nélkül, miközben meglenne a lehetőség arra, hogy a holt medrek állapotát javítsuk, tároljuk a teljes vízmennyiséget az Alföldön, és erre semmilyen irány nem történik. Mindaddig egyet tehetne a kormányzat: az Alaptörvény vonatkozó szakaszait megtartja, és a természeti erőforrásokkal való fenntartható használatot elősegíti.
Két intézkedés is van, ami ezzel ellentétes ebben a tervezetben. A 17458. számú belügyi saláta tartalmilag, szakmailag jelentős részben épül a korábban T/15373. számon benyújtott jogszabályi háttérre, aminek az alkotmányossági aggályaira többen hívták fel a figyelmet. A vízgazdálkodási törvényben az szerepel, hogy felszín alatti vizet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon.
A vízkészletjárulék-mentes kontingensek megemelése azonban a vízkészletek eltékozolásával, a felelőtlen vízgazdálkodással egyenértékű kormányzati lépés lehet, hiszen nem tudják megmondani, hogy ez konkrétan kinek az érdekeit szolgálja. Én meg tudom mondani, illetve, ha megengedi, akkor nagyon röviden szívesen elmondom az ezzel kapcsolatos hátteret, hiszen nem a kisgazdálkodók fognak ezzel a lehetőséggel élni, hanem azok a nagyok, akinek önök folyamatosan az érdekeit képviselik: Csányi Sándorok, Mészáros Lőrincek.
Magyarország 30 legnagyobb agrárcége jelen pillanatban 2134 négyzetkilométert használ, ez több mint 200 ezer hektár felkerekítve, ami megközelítőleg gyakorlatilag Luxemburg teljes területe. Ők azok, akik hatással vannak az ilyenre, hogy mi után ne kelljen fizetni; nem én, meg nem az összes többi 20, 30, 50 hektáron gazdálkodó. Nem! Ez csak a nagyoknak kedvez; ez a 30 legnagyobb cég.
180 ezer mezőgazdasági termelő van, és abból az 500 legnagyobb uralja Magyarország területeinek a túlnyomó többségét, és jut hozzá az agrártámogatások több mint 78 százalékához. Nem tudják kifizetni Csányi Sándorék ezt a vizet? Miért nem tesznek bele valami korlátot? Gondoljanak bele, hogy a víz-kész-let-használat emelése, a 400 ezer köbméter/év mekkora üzemmérethez kell hogy biztosított legyen?! Nem a kicsikhez...
Önök megint nem tesznek semmi mást, mint a magyar milliárdosok érdekeit képviselve benyújtanak egy átláthatatlan salátát, hogy hogyan tudják az önök gazdasági hátterét teremtő gazdasági elitet támogatni. Ez megint nem más, mint a milliárdosok támogatása milliárdokkal, miközben ezekre a forrásokra, ezekre a vízügyi feladatokra mindenkinek szüksége lenne, az egész Alföldnek szüksége lenne, az egész Duna-Tisza közének szüksége lenne. És mindenütt arra lenne szükség, hogy ilyen jellegű kapacitásokat építsenek ki abból a pénzből, amit beszednek Csányi Sándortól meg a hozzá hasonlóktól, akinek egyébként - teljesen ostoba módon - az FM milliárdokat ad oda támogatásként évről évre, mintha a milliárdosok erre szorulnának rá.
És nyilvánvalóan ez nemcsak nagyban, hanem kicsiben is működik, hiszen pont az egyik hátteret adó jogszabályra írta, és érdekes helyzet, hogy pont a mai nap volt az alapvető jogok biztosának a beszámolója és ezek között Szilágyi György képviselőtársam Bándi Gyula professzor urat többször idézte. Én megteszem egy másik témában, hiszen írt egy állásfoglalást „A jövő nemzedékek szószólójának elvi állásfoglalása a felszín alatti vizek védelmében” ügyében is, ami egy vaskos állásfoglalásban, 22 oldalon elemzi ki ennek a teljes anyagnak, illetve ennek az elődjét alkotó néhány pontnak az alkotmánysértését. Azt mondja az ombudsmanhelyettes úr: aggodalomra ad okot, hogy egyre erősödik azok hangja, akik saját költségeik elkerülése érdekében a kutak létesítésének szabadsága mellett emelnek szót, miközben a hazai vízügyi szakmai szervezetek, a Felszín Alatti Vizekért Alapítvány, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Nemzeti Tagozata, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízkútfúrók Egyesülete az utóbbi napokban hozzám eljuttatott egybehangzó szakmai véleménye arra figyelmeztet, hogy egy ilyen módosítás egyet jelenthet a hazai ivóvízkészletek veszélyeztetettségének növelésével. Önök most ezt nyomják át a parlamenten.
Itt az előbb több kormánypárti képviselőtársam méltatta Bándi Gyula és az alapvető jogok biztosának ténykedését. Ha valóban így van, hogy önök méltatják és figyelembe veszik egy egyetemi tanárnak, egy környezetjog-professzornak a véleményét, akkor tessék az ezzel kapcsolatos összes szakaszt, csakúgy, mint a kéményseprőket vagy kéményseprést érintő szolgáltatásokat visszavonni, elvinni innen, szétszedni ezt a salátát megfelelő szakterületenként, és visszajönni ide úgy, hogy tudjunk erről érdemi szakmai vitát folytatni.
(12.00)
Alapvetően az ombudsman úr, tehát Bándi professzor úr említi, hogy az Alaptörvény P) cikkében védeni rendelt nemzeti örökségünk kifejezetten külön nevesített része annak védelme, fenntartása a jövő nemzedékek érdekében a felszíni és felszín alatti vizek védelme és az azokkal történő fenntartható gazdálkodás.
Nyilván felmerül a kérdés, nemcsak az ombudsmanhelyettes úrban, hanem bennem is, hogy ha valamit nem akarnak kontrollálni, és kiengednek a kezükből, azt hogy lehet fenntarthatóan kezelni. Hogyan valósul meg? Itt Bándi Gyula az alkotmányossági aggályokra tekintettel a korábban benyújtott T/15363-as visszavonására tett javaslatot, és miután ennek tartalmi elemei ismét megjelentek a T/17458-as belügyi salátában, ezért én sem tehetek mást, mint arra hivatkozva, hogy nem az ellenzék ármánykodása, hanem szakemberek, szakmai szervezetek, szakmai érdekképviseletek és a témával foglalkozó környezetjogi szakértők véleménye, kérem, vonják vissza az ezzel kapcsolatos jogszabályi kezdeményezéseiket. Azt kérem, hogy ezt a salátát vonják vissza, szedjék szét, és vitassuk meg. Nézzük meg, hogy mi az, ami pozitív, és egyetérthet abban az Országgyűlés, hogy alkalmas lehet arra, hogy segítse Magyarország természeti erőforrásainak fenntartható használatát, és mi az, ami teljesen alkalmatlanná teszi erre.
Mindezen túl arra kérem, hogy akár a Kvassay-tervet elővéve, akár más, vízügyi gazdálkodást érintő kérdéseket elővéve kezdődjön egy mielőbbi szakmai gondolkodás, és a csak és kizárólag havária-helyzetekre reagálva, amikor miniszterelnök urunk gumicsizmát tud húzni és férfias lépteket tud tenni gátakon, és azt több kamera tudja venni, azon túl, amikor ilyen helyzet van, hogyan lehet biztosítani Magyarország árvízi biztonságát hosszú távon, hogyan lehet a folyó menti települések védett részén lévő területeket védeni, és hogyan lehet ezen túl a vízkészlettel úgy gazdálkodni, hogy legyen létjogosultsága az ilyen jellegű kezdeményezéseknek, aminek a hasznát most csak néhány milliárdos élvezheti Magyarországon, és az a 10-20-30-40 nagygazdálkodás, aki egyáltalán ilyen léptékben vízkészletre lenne kötelezve jelen pillanatban.
Ez a jogszabály nem szolgálja Magyarország érdekeit, nem szolgálja a Kárpát-medence fenntartható tájhasználatának érdekeit, nem szolgálja a magyar társadalom érdekeit, ennek megfelelően a Lehet Más a Politika frakciója a néhány pozitív elem ellenére, amit tartalmaz a saláta, ebben a formában bizonyosan nem fogja tudni támogatni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
