DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termékdíjnak két alapvető funkciója van. Az egyik, hogy alakítsa a fogyasztói szokásokat, és nemcsak a vásárlót értem alatta, hanem szélesebb értelemben a fogyasztási szokásokat, mert például ha egy lebomló, nagyon vékony nejlon-zacsi után nem kellene termékdíjat fizetni, míg a másik, egyértelműen környezetkárosító, lassú lebomlású, több száz év alatti lebomlású műanyag termék után meg jóval többet kellene fizetni, akkor nemcsak a fogyasztó, aki megvásárolja az árut, szokásai orientálhatók ezzel, hanem az is, aki ezt fogyasztásba hozza, tehát a gyártó, a kereskedő részéről is ez egy orientációt jelenthet. Tehát az egyik kifejezetten egy termékstruktúra-befolyásoló szempont.
A másik fele pedig egyértelműen a költségvetési bevétel, amely elég jól szabályozhatóan látszik, ugyanis ezek a termékek legális forgalomban jelennek meg, ebből adódóan a mennyiségük és az utánuk járó termékdíj nagyon pontosan beszedhető. Ami lényeges ebben a tekintetben, az az, hogy ezt az így beszedett termékdíjat mire használja a kormányzat. Mert mi úgy gondoljuk, hogy az a célszerű, hogy a környezetvédelmi ágon befolyó bevétel, azaz a termékdíjbevétel a recycling, az újrahasznosítás, a természet megtisztítása feladataira fordítódjon. Tehát ebből adódóan én úgy gondolom, hogy ennek a másik oldala lehetne például a begyűjtést támogató kormányzati ráfordítás. Nem akarok most olcsó hangulatot kelteni azzal, hogy a taóra mennyit engedett át a kormányzat a cégek, illetve a sportfelhasználás területén, 135 milliárdot tavaly, de ha kapnának támogatást azok, akik begyűjtik ezeket a műanyag hulladékokat, ha lenne egységára a visszavásárlásnak, segítve lenne, akkor sokkal kevesebb káros anyag szóródna szét a környezetünkbe, a természetbe, sokkal kevesebb károsítás lenne, és valahol kialakulna az a szemlélet, hogy ez akkor van rendjén, ha ott, ahol még van szelektív gyűjtés, szelektív gyűjtésre kerül, vagy pedig egyszerűen ne jusson ki a természetbe, tehát valahol ezt át lehessen adni.
A törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatban a termékdíj-kötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, az adminisztratív és egyéb vállalkozói terhek csökkentése, az egységes jogértelmezés, továbbá az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló európai uniós irányelv változása is szükségessé teszi, hogy az előterjesztést a magyar parlament tárgyalja, és így a jelen törvényjavaslat alapján a környezetvédelmi szempontból nemkívánatos műanyag zacskókra és reklámhordozó papírtermékekre vonatkozó termékdíj megemelésre kerül, a nyilvántartási kötelezettség adónemenkénti egységesítése, bevezetésre kerül egy széles körben ismert számozási rendszer, ami eléggé egyértelművé teszi. Pontosításra kerül a reklámhordozó papír, az irodalmi papír és az elkülönített hulladék gyűjtését szolgáló zsák fogalmának a meghatározása, illetve a kapcsolódó rendelkezéseknek a pontosítása. Az is egyértelművé válhat, nem biztos, hogy így fog történni, hogy a jogutódlás esetén hogyan valósul meg a termékdíj-kötelezettség átvállalására irányuló új szerződéseknek a megkötése, és ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részéről hogyan történik bevezetésre és megkövetelésre. Nagyon helyes lenne egyébként, ha meg tudnák követelni az ilyen irányú kötelezettségeknek a folytatólagosságát.
Az európai uniós irányelvi kötelezettséggel összhangban változni fognak az elektromos, elektronikai berendezések kategóriái, amelyek járulékos hatásaként csökken vagy csökkenhet az egyes berendezések után fizetendő termékdíj. Érdekes kivételre is tesz javaslatot az előterjesztés, ezt már Heringes Anita képviselőtársam említette, hogy véletlenül a reklámújságoknak csak az a köre nem részesül a termékdíjban, amit vagy kormánypropagandára, vagy önkormányzati tájékoztatásra - legyünk jóhiszeműek - fordítanak. Mi úgy gondoljuk, hogy a környezetterhelés mindenféle esetben környezetterhelés, akárki teszi ezt, és ebben nem lenne szabad kivételt tenni. Épp elég pénzt fordít a kormányzat az adófizetők pénzéből a kormányzati propaganda lebonyolítására, kevesebbet kell ellopni belőle bizonyos Rogán-féle haveroknak, és akkor meg lehet fizetni belőle a termékdíjat.
Tehát ez, hogy egy egyébként társadalmilag el nem fogadott, politikailag inkorrekt, etikailag védhetetlen kormányzati tevékenységet még egy másik ágon, a termékdíj csorbításával is alá akarnak támasztani, már a pofátlanságnak a teteje. Tehát én úgy gondolom, hogy jóérzésű ember ezt nem fogadhatja el. Illetve van egy olyan mellékhatása, amit minden, a környezet iránt elkötelezett ember átérez, hogy ezzel az egésszel diszkreditálja magának a környezetvédelemnek az ügyét. Tehát aki egyébként elkötelezett lenne a környezet megóvása, a termékdíjrendszer fejlesztése tekintetében, még annak is elveszi a kedvét azáltal, hogy ilyen politikai célú és etikátlan kitételeket tesz.
Ami az elektromos autókra kivetett termékdíjat illeti, az hosszú távon meggondolandó, mert elkövetett a kormányzat egy olyan hibát, hogy például az alternatívenergia-termelő berendezések alkatrészeire termékdíjat vetett ki; na, ott indokolt lenne, hogy jellegéből adódóan termékdíjmentes legyen, mert az egész a környezetvédelem, illetve a tisztaenergia-termelés szolgálatában áll. Itt ezek az árnyalatnyi 50 százalék-mentesség, 30 százalék-mentesség, ilyen környezetvédelmi tételek mellett meg amilyen hatásai vannak ennek, én úgy gondolom, hogy lehet, hogy kifejez valami szándékot, de sokkal fontosabb lenne, hogy a kormányzat más eszközökkel segítse és főleg a közösségi közlekedés területén az alternatív meghajtásoknak a terjedését. Mert nagyon szép az, hogy támogat a kormányzat 15 milliós kisautót, amit nagyon kevés ember tud megvenni, és egy-két ember furikázik benne a városban, persze, ez is tisztítja a levegőt, de ha egy 60 utas befogadására alkalmas autóbusz tudna elektromos meghajtással menni, az azért sokkal nagyobb hatást gyakorolna mind környezetvédelmi, mind tudatformálási szempontból.
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
