KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdjük talán azzal, amiről eddig kevésbé esett szó, illetve részben az MSZP képviselőcsoportja részéről volt már szó arról, ami nem a környezetvédelmi részét képezi ennek a javaslatnak, ugyanis valóban hasznos dolog a műanyag szatyrok, bevásárlótáskák mennyiségének a csökkentése azáltal, hogy egy magasabb termékdíjat vetünk ki rá, és valóban eláraszt bennünket a műanyag hulladék, ezt kezelni szükséges kormányzati szinten is, de az egyik kifogásunk ez ellen az, hogy nehéz környezetvédelmi szabályozóról beszélni olyan esetben, amikor a környezetvédelmi termékdíjból befolyt bevételek a központi államkasszába folynak be, és nem feltétlenül környezetvédelmi és hulladékmegelőzési célokra fordítódnak vissza.
Valóban van egy szabályozóereje annak, ha egyes termékkörökre magasabb termékdíjat vetnek ki, már a fogyasztási szokások befolyásolása útján is, azonban ez önmagában nem teljesen az a cél, amit annak idején, amikor a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény megszületett, kitűztek maguk elé célul, hogy az így befolyt bevételekből egyébként a hulladék-újrahasznosítás arányát lehessen növelni, szemléletet formálni, az oktatási-nevelési tevékenységet a hulladékcsökkentés terén lehessen folytatni. Ez ma már nem nagyon valósul meg, egyfajta központi adóbevételként funkcionál, gyarapítja a központi adóbevételeket, azonban a hulladékgazdálkodási ágazat, az újrahasznosítási ipar közben haldoklik és nem működik megfelelően Magyarországon.
A másik pedig: az a cél, amit ezzel a törvénnyel el kívánnak érni, az a kettős mérce, amely mindig is jellemző volt a kormányzati jogalkotásra ennek a kormánynak a regnálása idején, mégpedig az, hogy egyes termékeket - célzok itt a reklámhordozó papírokra - környezetvédelmi termékdíjjal sújtanak, egyébként nagyon helyesen, hiszen valóban elárasztják a postaládánkat, más reklámhordozó papírokat pedig kivesznek a környezetvédelmitermékdíj-fize-té-si kötelezettség alól. Itt valóban a kettős mérce a kérdés, hiszen nem kaptunk egyértelműen választ arra az előterjesztői expozéból sem - remélem, majd a zárszóban érkezik rá válasz -, hogy miért változtatták meg a törvényi szabályozást úgy, hogy az eddigiekben egyáltalán nem minősítették reklámhordozó papírnak, sőt a törvény kifejezetten kihangsúlyozta, hogy nem tartozik a reklámhordozó papír fogalmába a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által alapfeladata körében kiadott kiadvány, időszaki lap, most ezt törölték a jogszabályból, ehelyett bevezették, hogy egyébként termékdíjkötelesnek minősül, de nem kell megfizetni, ha a kötelezett olyan reklámhordozó papírt hoz forgalomba, használ fel saját célra vagy vesz készletre, amely teljes nyomtatott felületére vetítve legfeljebb 50 százalékában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, vagy amelyet közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében ad ki. Tehát a korábbi szabályozás, ami még jelenleg hatályos, azt mondja, hogy nem tartozik a reklámhordozó papír kategóriájába, amit állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében ad ki, most pedig azt mondja, hogy reklámhordozó papírnak minősül, ha legfeljebb 50 százalékában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, de amelyet egyébként az alapfeladata körében ad ki, csak éppen nem kell megfizetni utána a termékdíjat.
(13.00)
Nagyon nagy különbség van, és ráadásul állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadványáról van szó.
Tehát megint csak felmerül a kérdés, január 1-jén lép hatályba a termékdíjtörvény, hogy nem oda fogunk-e a végén kilyukadni ezekkel a technikai, jogi csűrés-csavarásokkal, hogy majd az állami és önkormányzati szerv alapfeladata körében, tehát kormánypropagandaként és önkormányzati propagandaként kiadott anyagok nem minősülnek termékdíjkötelesnek, viszont minden más, ami akár nem gazdasági célú, tehát mondjuk, egy ellenzéki programot, üzenetet jelenít meg, pont a választási kampányra majd a termékdíj-kötelezettség hatálya alá fog esni, vagyis minden ellenzéki kiadványra kilogrammonként 115 forint termékdíjat meg kell majd fizetni, miközben a Fidesz kormányzatként és önkormányzatként mindezt termékdíjmentesen teheti meg.
Ebben látom az óriási nagy veszélyét ennek a javaslatnak, hiszen ez kettős mérce. Mondhatjuk azt, hogy akkor ez innentől feleslegesen terheli a postaládákat, de akkor az a hárommillió tök felesleges, értelmetlen nemzeti konzultációs kérdőív is essen ebbe a körbe, amit a kormány most megint ki fog küldeni a postaládákba, amelyek olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyekre nincs szerintem Magyarországon épeszű ember, aki ne egyféleképpen válaszolna. Ha valakitől megkérdeznék, hogy szeretné-e, hogy Soros György egymillió bevándorlót betelepítsen Európába évente, nincs épeszű ember, aki erre igennel felelne, politikai pártállástól függetlenül, mégis ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzák több millió példányban a postaládáinkat.
Na, ez az igazi környezetszennyezés, és ezzel lehetne, azt gondolom, környezettudatosságot formálni Magyarországon, ha ilyen felesleges dolgokban nem bocsátanának ki legalább papíralapú kérdőíveket. Tegyék fel akkor online ezt, és egy online kérdőív formájában aki akar, válaszoljon rá. De ezek gyakorlatilag akadály nélkül eljuthatnak a postaládákba, miközben lassan már tényleg ott tartunk, hogy ami ellenzéki üzenetet próbál közvetíteni akár tévé, rádió útján - az internet még talán az egyetlen felület, ahol ezt szabadon megtehetjük, de már az óriásplakátok is ellehetetlenítésre kerültek, folyik a harc az utcákon, szinte már fizikai közelharc van annak érdekében, hogy ki az, aki közzétehet óriásplakáton üzenetet, és ki az, aki nem, és egyre kevésbé tudjuk üzenetünket a választókhoz eljuttatni.
És akkor most itt van egy olyan törvényjavaslat, amely burkoltan ugyan, de - ha egyértelműen nem kerül megcáfolásra, addig nem tudjuk kizárni - azt is magában foglalhatja, hogy kormányzati és önkormányzati kiadványként mentesül a termékdíj alól, míg bármely más formában, akár mondjuk, egy ellenzéki párt által kiadott kiadvány, viszont termékdíjkötelessé válik, magyarul egyfajta versenyhátrány, ha úgy tetszik, kettős mérce kerül alkalmazásra. Minden létező módon egyébként már megpróbálják az ellenzéket ellehetetleníteni, de még e módon is tovább fokozzák ezt a terhet.
Egyébként ebből, ha belegondolunk, többletbevétele az államnak nem keletkezik, hiszen az egyik zsebéből rakja át a másikba a pénzt, hiszen egy költségvetési forrásokból működő pártnál, ha költségvetési pénzből megfizeti a környezetvédelmi termékdíjat, akkor tényleg gyakorlatilag az történik, hogy az állam egyik zsebéből a másikba áthelyezi ezeket a forrásokat, tehát itt nincs igazából értelme többlet-adóbevételről beszélni, maximum egy átrendeződésről. Viszont a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát már erősen lehet befolyásolni azzal, hiszen korlátozott források állnak különösen az ellenzéki pártok rendelkezésére. Kampányidőszakra időzíteni egy ilyen törvényjavaslatnak a hatálybalépését, még ha százszázalékosan elhisszük azt, hogy kizárólag környezetvédelmi célokat szolgál, akkor sem túl etikus.
Úgyhogy egy ilyen jellegű megnyugtató választ várnék az államtitkár úrtól, ha előbb nem, akkor a zárszavában, de örülnék, ha előbb megtenné, hogy azok az ellenzéki kiadványok a választási kampányban, vagy ne beszéljünk ellenzéki kiadványról, beszéljünk bármely magyarországi párt által a párt nevében kiadott választási újságról, szórólapról, bármi egyéb kiadványról, amelyek nem állami vagy önkormányzati szerv által vannak kiadva, termékdíjkötelesek lesznek-e, avagy nem. Ugyanis ezt már az előző kampányban is láthattuk, hogy különböző módon korlátozva volt, hogy politikai reklámot ki tehet ki és ki nem, és miközben állami üzeneteket, úgymond közcélú üzeneteket, társadalmi célú hirdetéseket minden korlátozás nélkül közzé lehetett tenni, addig a politikai célú reklámok erősen le voltak korlátozva, és ezzel visszaélve tudott a kormánypárt kormányként társadalmi célú hirdetésnek álcázott kampánypropagandát folytatni akár a köztelevízióban vagy bármely más felületen. Ehhez hasonlítanám most ebben a törvényjavaslatban a környezetvédelmi célúnak álcázott ilyen célú korlátozást, ha ez valóban meg fog történni.
Úgyhogy elsősorban erre szeretnék választ kapni, és arra, hogy azt jelenti-e valóban ez a változtatás, hogy most már egy állami vagy önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadvány 50 százalékig terjedően gazdasági célú reklámot is tartalmazhat. Tehát gyakorlatilag, ha állam vagy önkormányzat adja ki, akkor hiába gazdasági célú reklámokat tartalmaz majdnem fele arányban, mondjuk, vagy akár 50 százalékig, arra nem kell megfizetni a környezetvédelmi termékdíjat, míg ha ugyanezt ezt egy profitorientált gazdasági társaság teszi meg, akkor ezt a termékdíjat igenis meg kell fizetni, akkor ez megint csak egy elég érdekes kettős mérce vagy korlátozás lenne.
Ha állami vagy önkormányzati szerv az alapfeladatát látja el, akár legyen az egy hatóság, legyen az tényleg egy önkormányzat, vagy legyen az egy minisztérium, legyen az maga a kormány, ne tegyen gazdasági célú reklámot a kiadványába, illetve ha meg megteszi, akkor legalábbis ne ez alapján mentesüljön a termékdíj megfizetése alól. Ha egyszer gazdasági célú reklámot közöl, akkor legyen termékdíjköteles, ha nem közöl gazdasági célú reklámot, csak közcélú vagy társadalmi célú információkat, közhasznú információkat tesz közzé, akkor viszont ne kelljen, mert az egy közhasznú feladat, és ne kelljen azért környezetvédelmi termékdíjat megfizetni, legyen szó akár egy település helyi újságjáról - bár azok többnyire azért szoktak már csak finanszírozási okokból is gazdasági célú reklámokat tartalmazni -, de akár egy tájékoztató hírlevélről vagy bármi egyébről.
Úgyhogy ez a legfőbb aggályunk nekünk ezzel a törvénnyel kapcsolatban, és amíg ez az aggály nem tisztázódik egyértelműen, addig nem tudjuk jó lelkiismerettel támogatni, sőt addig egyáltalán nem tudjuk támogatni, annak ellenére, hogy nem a környezetvédelmi célkitűzéseivel van problémánk. Mondom én ezt mint a Jobbik környezetvédelmi szakpolitikusa, nem is lehet problémánk a környezetvédelmi célkitűzéseivel, hiszen azok teljes mértékben támogathatóak, amennyiben a céljukat elérik, de természetesen ezt csak utólag fogjuk megtudni majd, ha hatályba lép a jogszabály.
Csak tudják, az a probléma, hogy mindig, nagyon sokszor előfordult már, valamilyen nemes cél mögé bújtatva valamilyen aljas politikai szándék húzódott meg. Valamiféle sunyisággal keresztülvitték az Országgyűlésen, majd később az ellenzék szemére lehetett olvasni, hogy igen, önök azt sem támogatták, amikor mi megpróbáltuk megfékezni a reklámszórólapok elterjedését vagy a műanyag táskák elterjedését, merthogy a Jobbik nem egy zöldpárt, és nem támogatja ezeket. Ez nem így van, természetesen nem így van, de önkorlátozást természetesen nem fogunk támogatni. Tehát ha ebből az derül ki a későbbiekben, hogy itt már a választási kampányra készülvén valamiféle újabb korlátozást szeretnének az ellenzéki pártok nyakába és a Jobbik nyakába sózni, azt nem fogjuk támogatni. Legyen egyenlő a mérce: vagy mindenki fizesse meg, vagy senki ne fizesse meg, de ilyen különbségtételt mi a továbbiakban sem fogunk támogatni.
Természetesen ami környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezés, ami azt szolgálja, hogy Magyarországon csökkenjen a termelődő hulladék mennyisége, vagy hogy növekedjen az újrahasznosuló hulladék mennyisége, vagy hogy kevesebb legyen a lerakókra jutó hulladék, bármi olyan hulladékgazdálkodási eszköz, ami ezeket a célokat szolgálja, környezeti nevelési célokat szolgál, azt a továbbiakban is minden esetben támogatni fogjuk. Ezt a törvényjavaslatot - akkor várom az államtitkár úr válaszát majd -, amíg ez a kérdés nem tisztázódik, addig nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
