VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogy ki sértegeti a másikat, azzal kapcsolatban érdemes visszanézni ezeknek a felszólalásoknak a szövegét, akkor rá fog jönni, hogy tévedett.
De tudja, miniszterelnök úr, én 15 évvel ezelőtt lényegében úgy kezdtem a politikai pályafutásomat, hogy ön személyesen meghívott a polgári körébe. Ott voltam egy évig, aztán kiléptem onnan, mert a Jobbik párttá alakult, és úgy éreztem, hogy nekem ott van a helyem, de azóta is figyeltem önt, és figyelem önt most is, és megmondom őszintén, miniszterelnök úr, higgye el, hogy én sokat tanultam öntől. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem látszik!) Megtanultam néhány dolgot, hogy hogyan kell kezelni, és megtanultam jóval több dolgot arról, hogy hogyan nem szabad kezelni politikai helyzeteket.
És, miniszterelnök úr, tudja, mi a legnagyobb tanulsága az ön pályafutásának? Hogy egy politikai vezető nem veszítheti el a méltóságát. És ön, miniszterelnök úr, elveszítette a méltóságát. Önt már nem az emberek érdeklik, nem a bérek, nem a nyugdíjak, nem a fiatalok, nem az elvándorlás, hanem tudja, mi érdekli önt, miniszterelnök úr? A kicsi kis stadionja, a kicsi kis vonatkája meg a jó sok pénze. Önt már csak ez érdekli. És ez egyszerre méltatlan és egyszerre szomorú, miniszterelnök úr. Méltatlan! - ezt tudom önnek mondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
