DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban több mindennel is lehet mérni az ellenzéki képviselőket, lehet mérni a szavukkal, és lehet mérni a szavazatukkal, hogy hogyan szavaztak itt a parlamentben, amikor arra volt szükség, hogy megvédjük Magyarországot, és miként beszéltek Magyarországon, és legfőképp miként beszéltek külföldön vagy külföldi hírügynökségeknek akkor, amikor a bevándorlás kérdéséről, a kerítés kérdéséről, a kvótákról vagy az egész bevándorlási folyamat megállításáról kérdezték őket. Mert bizony, ami most Európában zajlik, főleg annak a nyugati felében, az nem egy integráció, nem a nyugati civilizáció integrációja a bevándorlókkal kapcsolatban, hanem egy invázió, a keletieknek a tömeges megjelenése, egy teljesen elkülönült, párhuzamos társadalomnak a létrejötte.
És bizony van, aki ezt elviseli, sőt van, aki hozzájárulna ahhoz, hogy ezt fel is hajtsák, ez a Soros-terv, aminek a része, hogy jöjjön létre egy külön ügynökség, amely folyamatosan, minden munkanapon azzal foglalkozik, hogy hogyan tudja motorizálni a bevándorlóknak az Európába telepítését. Mindemellett lenne anyagi ösztönzés, hiszen összességében több év alatt 9 millió forintnyi támogatást adna mindenki számára, aki be akar jönni Európába, és minden olyan gátat, akadályt, jogi vagy fizikai akadályt pedig le kíván bontani, mint például a magyar kerítés vagy a magyar jogszabályok, amelyek ezt megpróbálják megállítani. Ezzel szemben Brüsszel terve, a Soros-terv egy anyagi ösztönzőkkel ellátott, elsősorban kötvényekből fedezett ilyesfajta folyamatot írna elő, és ennek révén telepítene át egymillió embert Európába.
(14.10)
Hozzáteszem, ez az egymillió ember semmi ahhoz képest, mint ahányan a legszegényebb országokban évenként születnek. Az a politika tehát, amelyik a szegény országokból telepít át embereket Európába, a világ gazdagabbik felére, az kevésbé tudja a világban a szegénységet csökkenteni, mint azok a programok, amelyekre majd a felszólalásom végén szeretnék kitérni, amelyek helyben segítik az ott levő embereket, nem beszélve a felhasználható összegek hatékonyságáról, hiszen a szülőföldön felhasznált összegek a többszörösét érik ott, a saját környezetükben.
Látjuk, hogy az ellenzék úgy fél a konzultációtól, a nemzeti konzultációtól, mint az ördög a tömjénfüsttől, hiszen egyértelmű helyzet elé fognak állni ők is és a választóik is. A Fidesz-KDNP-nek sikerült megállítania azt a folyamatot, amelyik Európát fenyegette, Európának ezt a részét, Magyarországot fenyegette, s egyre többen és többen jöttek, hiszen 2015-ben 391 ezer tiltott határátlépés volt, 2016-ban 18 236, és ez 2017-re 1184-re csökkent. Itt a parlamentben minden vita során, minden szavazás során kétségbe vonta az ellenzék, hogy képes a kormány megállítani a kerítéssel a bevándorlásnak Európa ezen részére, a magyarországi határszakaszára eső folyamatát, de sikerült, ezt megtettük, és óriási mértékben csökkent a bevándorlók, az illegális határátlépők száma. Ezzel szemben a szocialista politikusok a Reutersnek Botka László személyében lenyilatkozták, hogy ők bizony szétszerelnék a határkerítést abban a pillanatban, amint hatalomra kerülnének. Korábban Botka László elmondta - ma már ez itt elhangzott -, hogy őket nem zavarták a bevándorlók ott Szegeden a korábbiakban sem.
De a Jobbik elnöke, Vona Gábor is kivette a részét ebből, hiszen már 2013-ban is megmondta, hogy az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségével szemben. Tehát az iszlámtól várja a felvilágosodást Vona Gábor a világban. Másrészről pedig, amikor el is látogatott ezekhez a közösségekhez, akkor elmondta, hogy „Én nem azért jöttem, hogy múló diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat erősítsek, azt majd megteszik mások, én azért jöttem, hogy a testvéreimmel találkozzam, hogy testvéri szövetséget ajánljak, hogy elhozzam nektek a hírt: ébred a magyar! Ez a mi közös küldetésünk, a turanizmus egyetemes feladata, hogy Kelet és Nyugat, muszlim és keresztény között hidat verjünk, és hogy így együtt küzdjünk egy jobb világért.”
Keletről, a muzulmán világtól várta már akkor is Vona Gábor a felvilágosodást, ahogy ő fogalmazott, és bizony, itt a parlamentben, amikor éles helyzetbe került az ellenzék, s mindenki egyértelműen dönthetett róla, tisztán és világosan, egy gombnyomással, hogy a magyar Alaptörvényben megtiltja-e azt, hogy nemzetközi kvóták alapján, a magyar parlament jóváhagyása, beleegyezése és döntése nélkül, a mi akaratunkon átnyúlva mások döntsenek arról, hogy kikkel kell nekünk itt, Európa szívében, Magyarországon együtt élni, akkor az ellenzéki pártok egyike sem állt a magyar emberek pártjára. Pedig előtte annyi ember fejezte ki népszavazáson a közös akaratát, több mint 3 millió 300 ezer ember, mint soha, szinte semmikor máskor Magyarországon a demokrácia történetében, de mégis ebben a sorsfordító pillanatban az ellenzék összes pártja szembeszállt a népszavazáson részt vevők 98 százaléknál is nagyobb többségével, és leszavazta azt a kormányzati javaslatot, amely megtiltotta volna a kvóták bevezetését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ez az ellenzék igazi arca, ez az ellenzék igazi veszélye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
