VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönjük szépen ezt a pár feledhetetlen percet. Azt hiszem, itt az idő, hogy az ön mátrixából kilépjünk, és beszéljünk a valóságról.
2010-ben ön a szocialistáktól egy romokban heverő országot vett át - azt hiszem, ebben egyetértünk -, és az azóta eltelt hét évben ön ezt az országot nem egy felzárkózó, felszálló, felemelkedő pályára állította, hanem egy leszálló, leszakadó pályára. (Zaj. - Az elnök csenget.) Többször elmondtam már önnek, hogy ön az elmúlt időszakban, az eltelt évek során egy lánglelkű fiatal demokratából egy kiégett despotává vált. Hiába állít ön Tisza Istvánnak szobrot, miniszterelnök úr, ha közben a politikai gyakorlatával, a politikai működésével, a politikai lépéseivel Rákosi Mátyásnak és Kádár Jánosnak az emlékét csempészi ide vissza. (Zaj a kormánypárti oldalon.)
Öntől egyébként lehet tanulni, ez tagadhatatlan, nagyon sokat lehet tanulni, például azt lehet megtanulni, hogyan nem szabad egy közösséget, hogyan nem szabad egy országot vezetni. Nem tudom, miniszterelnök úr gondolkodott-e már azon, hogy mekkora lehetőséget kapott a sorstól, mekkora adomány volt az ön kezében azzal, hogy kétszer is kétharmaddal nyert országgyűlési választást, mennyi jót tehetett volna ezzel az országgal, mennyi mindent meg lehetett volna valósítani kétharmados többséggel, és hogy ön ezzel a hatalmas történelmi lehetőséggel élt-e vagy sem. Gondolkodott-e már ezen a kérdésen? Mert szerintem nem élt és nagyon sokak szerint nem élt, hanem visszaélt vele. Nem az országot emelte föl, hanem a korrupció szintjét emelte olyan magasságba, amit korábban Magyarországon nem lehetett látni.
Arra kérem, miniszterelnök úr, nézzen körül, hogy kik vették önt körbe 1998 és 2002 között, és kik veszik körbe most. Kik veszik körbe most? Óriási a különbség! Óriási ebben is a leszakadás és a lezüllés. S miniszterelnök úr, nézze meg, hogy mi maradt azokból a gyönyörű elvekből és célokból, amiket a programjaikban korábban megfogalmaztak, még 1998-2002 között. Maradt a foci, maradt a szotyi, maradt a kisvonat. Ezért nem kellett volna kétszer kétharmaddal nyerni, nem kellett volna Alaptörvényt módosítani.
2018-ban, amikor a Jobbik-kormány megalakul és leváltja önt (Derültség a kormánypárti oldalon.), három fontos nemzetstratégiai kérdésben kell majd helytállnia. Az első kérdés az ország biztonságának a megvédése lesz, ugyanis bármit is állít miniszterelnök úr és az ön sajtója, ennek a választásnak 2018-ban nem az lesz a tétje, hogy ha Orbán Viktor elbukik, akkor lebontják a kerítést. Nem ez a tétje. Ugyanis a Jobbik fogja nyerni a választást, és ön valóban el fog menni, miniszterelnök úr, de a kerítés marad. Sőt, nemcsak hogy marad a kerítés, hanem a kerítés mellett még határőrség is lesz; sőt, az önök számára oly kedves és nagyon sok korrupt pénzt hozó letelepedésikötvény-bizniszt is eltöröljük. Se szegény migráns, se gazdag migráns!
Miniszterelnök úr, a Jobbik 2018 után is meg fogja védeni Magyarországot a migrációtól, meg fogja védeni a kvótától, és biztosítani fogja Magyarországnak azt a történelmileg megörökölt kulturális és társadalmi berendezkedést, ami most a sajátunk. Ez az első feladat.
A második, és ez még szintén a nulladik lépések kategóriájába tartozik, a második nemzetstratégiai lépés lényegében az, amire ez az ország már 27 éve vár. 27 éve. Arra vár ez az ország 27 éve, miniszterelnök úr, hogy legyen végre elszámoltatás, hogy végre a tolvaj, korrupt gazemberek, a politikus bűnözők, azok, akik az emberek pénzét szétlopják és magánvagyonná hizlalják, végre megkapják a büntetésüket. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezt várja az ország 27 éve, és a Jobbik-kormány számára ez lesz a második fontos lépés. S tudja, hogy kivel fogjuk kezdeni, miniszterelnök úr? (Kósa Lajos: Kovács Bélával. - Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) Nagyon jól sejti, miniszterelnök úr, Kósa Lajos vágyálmaival, vágyvezérelt gondolkodásával ellentétben önnel fogjuk kezdeni, miniszterelnök úr, önnel fogjuk kezdeni, mert ön a pókháló közepén a pók, és ezt az országot ki kell szabadítani abból a korrupt mételyből, amibe ön beletaposta. Tudom, hogy ezekkel a szavakkal kivívom az ön haragját, és majd a sajtó hiénái, ahogy az elmúlt hónapokban is, mindenféle módon, erkölcsileg, emberileg megpróbálnak engem tönkretenni, de miniszterelnök úr, örömmel vállalom, mert valakinek ezt el kell vállalnia, valakinek ebből a korrupt pöcegödörből ki kell rángatni az országot!
S utána jön a harmadik feladat, a legfontosabb, ami nem Soros-terv, hanem párhuzamos terv: az ország gazdasági felemelése. Azért mondom, hogy párhuzamos, mert egyrészt az Európai Uniót kell igazságossá, szociálissá, szolidárissá tenni - erről szól a béruniós kezdeményezésünk, amit ön nem támogat -, másrészről a hazai gazdaságot kell felemelni, versenyképessé, termelékennyé tenni. Egy ilyen gazdaságban nem lesz helye a korrupciónak, nem lesz helye a multiknál dolgozók magára hagyásának, a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások magára hagyásának, az egészségügy és az oktatás tönkretételének, a nyugdíjasok manipulálásának és a fiatalok elüldözésének. De legfőképpen, tudja, minek nem lesz helye ebben az új gazdaságpolitikában és ebben az új kormánypolitikában? Önnek, miniszterelnök úr. Ez a valódi tétje a 2018-as választásoknak, hogy folytatódik-e ennek az országnak a leszakadása önnel, vagy végre ez az ország felemelkedik ön nélkül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
