DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk!) Az ön felszólalása remek alkalom arra, hogy újfent tisztázzuk, kik is taszították családok tízezreit a devizahitel csapdájába. A választ maga Botka László tanácsadója, Büttl Ferenc adta meg néhány napja, amikor arról írt, hogy elengedhetetlen a felelősség elismerése. (Zaj az MSZP soraiban.) Az MSZP-SZDSZ-kormány nem tett meg mindent annak érdekében, hogy gátat szabjon az eladósodási folyamatnak, és annak érdekében sem, hogy az eladósodó háztartások védve legyenek.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy önök ellenzékben nem szavazták meg az árfolyamgát bevezetését, a végtörlesztést, a forintosítást, sőt még a magáncsőd intézményét sem, akkor jól látszik, hogy az MSZP-t soha nem érdekelte az általa tönkretett családok sorsa. Mindezt csak azért rögzítem bevezetőként, mert itt a napirend előtti felszólalásoknál is érkezett olyan megkeresés, amely lehetőséget nyújtott egy rövid áttekintésre, hogy mi mindent tett 2010 óta a kormányzat az eladósodott családok érdekében.
Kezdeném azzal, hogy 2010-ben rögtön gátat szabtunk a végrehajtásoknak, hiszen 2010. augusztus 11-én a parlament elfogadta, hogy valamennyi lakás kiürítését elrendelő határozat végrehajtása elhalasztásra kerül, és ezeket a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kellett. Ezt követték azok a törvénykezési aktusok, amelyek gyakorlatilag mind a Kúriánál, a luxembourgi bíróságnál, Alkotmánybíróságnál megszabták a jogszabályalkotás kereteit, lehetővé tettük a végtörlesztést kedvezményes árfolyamon, lehetővé tettük az árfolyamgát bevezetését, elszámoltattuk a bankokat a tisztességtelenül szerzett jövedelemről, amely az árfolyamrésből, egyoldalú szerződésmódosításból eredt, és gyakorlatilag mindvégig fenntartottuk a végrehajtási moratóriumot.
Talán képviselő úr nem szálazta szét az adatokat sem, hiszen a végrehajtás nem minden esetben a családok által lakott ingatlanokat jelenti, hiszen moratórium alatt nem is lehetett volna ezekre a korábbi időszakban végrehajtást végezni, tehát önmagában, hogy végrehajtás folyik egy lakóingatlanra, az nem azt jelenti, hogy az a család ott is lakott, hanem egy követelés fedezetét érvényesíteni lehetett, mert a moratórium nem vonatkozott rá.
Most tavasszal a parlament elfogadta, hogy a becsérték 100 százaléka alatt nem lehet értékesíteni ezeket az ingatlanokat, nehogy az adósokat sérelem érje, és gyakorlatilag ennek a hatásait statisztikákban még nem tudjuk mérni, remélhetőleg az év végére már lesznek olyan adataink, amelyek igazolják, hogy ez a fajta adósvédelem is korlátozta családok otthonának az elvesztését.
Összegezve tehát a kérdésre adadandó választ, azt hiszem, hogy azok a téves lépések, amelyek lehetővé tették a devizahitel felszaporodását, hogy a 8 millió forinttal havonta fizetett Simor András, hasonlóan más országokhoz, nem gátolta meg a devizahitelek felvételét, azok vezettek egy olyan helyzethez, amelyet kiértékelve úgy ítélhetjük meg, hogy ez a parlament, ez a kormányzat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a jog adta keretek között maximálisan védte az adósok érdekeit. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
