DR. RÉPÁSSY RÓBERT,
DR. RÉPÁSSY RÓBERT,
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőcsoportunk támogatja a kormány előterjesztését. A miniszteri expozéból is kiderült, hogy a törvényjavaslat kétirányú, két változást kíván a hatályos, közjegyzőkről szóló törvényben eszközölni. Az egyik változás egy, az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet miatt kötelező, hogy így mondjam, tehát nem nagyon van lehetőségünk más döntést hozni, mint ahogyan azt az Európai Unió Bíróságának ez évi február 1-jén kihirdetett ítélete előírja, másrészt pedig a végrendeletek nyilvántartásával kapcsolatos módosítást tartalmazza a törvényjavaslat.
Az első ügy, talán nem becsülöm le az Európai Unió Bíróságát azzal, ha azt mondom, hogy az első ügy inkább elméleti jelentőségű, mert azt kell mondjam, hogy a jövőben is pontosan ugyanannyi svájci vagy német állampolgár lesz Magyarországon majd közjegyző, mint ahány magyar állampolgárt Svájcban vagy Németországban közjegyzőnek kineveznek. Nagyjából ezt a számot önök is meg tudják becsülni. Tehát az elméleti jelentősége ennek a módosításnak az, hogy mostantól nemcsak magyar állampolgár lehet majd közjegyző, hanem az Európai Unió, illetőleg az Európai Gazdasági Térség, valamint Svájc állampolgárai is Magyarországon közjegyzői pályázatot adhatnak be, és közjegyzői kinevezést kaphatnak. Persze, ha megfelelnek egyéb feltételeknek, azoknak a feltételeknek, amelyeknek a magyar állampolgárságú közjegyzők is megfelelnek, tudniillik hogy van jogi képesítésük - ez nem feltétlenül Magyarországon szerzett diplomát jelent -, de van olyan szakvizsgájuk, amely őket képesíti a közjegyzői tevékenység ellátására - ez már nehezebb feltétel, azt gondolom, hiszen Magyarországon kell ezt a szakvizsgát megszerezni -, és nem utolsósorban olyan szinten beszélnek magyarul, hogy a magyar állampolgárok ügyeinek intézését rájuk lehet bízni. Tehát ezeket a feltételeket nyilván teljesítheti bárki, de mint ahogyan az Európai Unió más tagállamaiban is elég ritka, hogy közjegyzőnek nevezik ki egy másik tagállam állampolgárát - az előbb említett esetben én mondtam, hogy körülbelül ez a szám igen alacsony lesz, hogy ilyen közjegyzői kinevezéseket látunk majd -, de ezt nem lehet kizárni, ez egy elméleti jelentőségű döntése az Európai Unió Bíróságának: a letelepedés szabadsága érdekében minden uniós állampolgárnak biztosítani kell a közjegyzői kinevezéshez való jogot.
Azonban az ügy, pontosabban az Európai Unió Bírósága döntésének a lényege egy nagyon fontos, megint csak azt mondom, hogy elméleti probléma, tudniillik hogy minek tekintjük a közjegyzői tevékenységet, minek tekinti az Európai Unió Bírósága a közjegyzői tevékenységet. Azt kell hogy mondjam, elfogadva az Európai Unió Bíróságának döntését, pontosabban tiszteletben tartva ezt a döntést, némileg ellentétes az Európai Unió Bíróságának felfogása a közjegyzői tevékenységről, mint ahogyan mi arról évtizedek óta, sőt immáron több mint százéves távlatban a közjegyzői tevékenységről gondolunk, tudniillik az Európai Unió Bírósága azt mondja, hogy a magyar jogrendben meghatározott közjegyzői tevékenységek nem jelentenek a közhatalom gyakorlásában való részvételt. Tehát az Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy a magyar közjegyző nem gyakorol közhatalmat.
Ezzel szemben mi nyugodtan tarthatjuk magunkat ahhoz az álláspontunkhoz, hogy a Magyarország címere alatt dolgozó közjegyzők, a Magyarország címerével ellátott bélyegzőjükkel igenis közhatalmi tevékenységet végeznek, vagy legalábbis közhatalmi tevékenységet is végeznek, hiszen ha nem így dolgoznának, akkor megkérdőjelezhető lenne az egész pártatlan eljárásuk.
Az a közjegyző, aki egyoldalúan az ügyfelek érdekét képviseli, az nem közjegyző, az ügyvéd, valójában az ügyvéd, akinek az a dolga, hogy az ügyfél mellé álljon. A közjegyzőnek pártatlannak kell lenni, tulajdonképpen az elé járuló, akár ellentétes érdekű felek számára ugyanazt a tájékoztatást, ugyanazt a jogszolgáltatást kell hogy adják a közjegyzők, ezért az ő tevékenységük sohasem lesz azonos az ügyvéd tevékenységével, akinek törvényi kötelessége, hogy az ügyfele érdekében lépjen fel, a közjegyzőnek meg törvényi kötelessége az, hogy mindig is a jogszabályoknak megfelelően és pártatlanul járjon el az ügyfelek között. Tehát itt, még egyszer mondom, tiszteletben tartva az Európai Unió Bíróságát, azért mi csak továbbra is tekintsük azt szem előtt, hogy a közjegyzők igenis egy közérdekű közhatalmi tevékenységet végeznek, legalábbis azokban az ügyekben mindenképpen, ahol jogszabály alapján kötelezően járnak el, és nem az ügyfél szabad választása alapján járnak el.
A javaslat másik része, amely a végrendeletek nyilvántartását próbálja összehangolni, azt a célt szolgálja, hogy a kétfajta végrendelet, tudniillik a közjegyző előtt tett közvégrendeletről és az ügyvéd által szerkesztett és az ügyvéd által őrzött magánvégrendeletről az információk rendelkezésre álljanak a közjegyző számára a hagyatéki eljárásban. Tehát itt megint csak a közjegyző két minőségben kerülhet ebbe az eljárásba: egyrészt, amikor okiratot szerkeszt, ez az ügyfél szabad választása alapján történik, az ügyfél számára szolgáltatást nyújt a közjegyző; amikor viszont hagyatéki eljárást folytat le, akkor nem választhatja az ügyfél az ő eljárását, hanem kötelező a közjegyző előtti eljárást igénybe venni. Tehát közjegyző fogja lefolytatni ezt a hagyatéki eljárást, éppen ezért ebben az esetben a közhatalom gyakorlása során a közjegyzőnek igenis joga van tudni, hogy ügyvédek vagy ügyvéd által szerkesztett végrendeletek vannak-e, maradtak-e, az örökhagyó után maradt-e végrendelet, ezért a jogszabály-módosítás azt a megoldást alkalmazza, hogy az ügyvédek által vezetett végrendeleti nyilvántartásból legalább első alkalommal egy adatot kell szolgáltatni a közjegyzői végrendeleti nyilvántartásnak.
Elnézést kérek, hogy nem mondom ki ezeket, mert számomra is követhetetlen. Az egyiket központi nyilvántartásnak nevezik, a másikat országos nyilvántartásnak, mind a kettő végrendeleti nyilvántartás, csak az egyik az ügyvédeké, a másik pedig a közjegyzőké. Én ezt mindig összekeverem, hogy melyik melyik. Lehet, hogy célszerű lenne a nyilvántartások elnevezésébe az egyikbe a közjegyzői elnevezést, a másikba az ügyvédi elnevezést bevinni, mert most pillanatnyilag biztos, hogy a szakmában minden nap ezzel foglalkozók tudják, hogy melyik az ügyvédi nyilvántartás és melyik a közjegyzői, de így egy kicsit a jogszabály szövegében meglehetősen zavaros ez az átadás.
A lényeg az, hogy a közjegyző is ismerje meg azt, hogy az ügyvédnél milyen végrendelet készült. Tehát ez egy technikai szabálynak tűnik. Nyilván, az felmerülhet egyébként, hogy vajon miért nem kölcsönös ez az adatátadás, vajon mi értelme van annak, hogy a közjegyzői nyilvántartásban szerepel az, hogy egy végrendelkező egy ügyvédnél végrendeletet tett, de azt az ügyvéd nem tudhatja, vagy legalábbis nem feltétlenül tudja meg, hogy a közjegyző előtt készült-e közvégrendelet az örökhagyó esetében. Tehát célszerű lenne esetleg meggondolni, hogy mindkét nyilvántartás a két szakma számára természetesen a hivatalos eljárásuk során vagy az ügyféllel való eljárásuk során megismerhető legyen.
Tisztelt Ház! Tehát a javaslatok részben uniós kötelezettségből adódnak vagy fakadnak, részben pedig egy élet által kikényszerített módosítást tartalmaznak. Az ügyfelek érdeke mind a két esetben az, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a törvényjavaslatot, ezért kérem önöket, hogy támogassák a törvény elfogadását.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(14.00)
