DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényjavaslatcsomag fekszik előttünk, amely a polgári perrendtartás elfogadása miatt került elénk, hiszen hozzá kell igazítani rengeteg jogszabályt a polgári perrendtartáshoz. Ha már itt tartunk és ehhez kapcsolódik, akkor meg kell jegyezzem azt a problémát, amelyet már a polgári perrendtartás, az új Pp. elfogadásakor is jeleztünk, mégpedig azt, hogy Trócsányi miniszter úr annak idején a miniszteri expozéban elmondta, hogy 1951-, illetve 1952-ben az 1952. évi III. törvényt úgy fogadta el az Országgyűlés, hogy gyakorlatilag egy vitában néhány óra alatt átment, és el is fogadták.
(16.40)
Vita nem alakult ki erről. Semmiféle vita nem volt. Szinte úgy tűnt, hogy miniszter úr hogy felnéz a hajdani jogalkotókra, az ’50-es évek elején a Rákosi-korszakbeli magyar jogalkotásra, hogy milyen jól működött. Hát, ugyanez megtörtént a jelenlegi Magyar Országgyűlésben is, hiszen úgy lett elfogadva ez a törvény, hogy tulajdonképpen a vita ki sem alakult. Lehetőségünk volt arra, hogy minden párt elmondja a vezérszónoki felszólalását, majd a vita úgy lett betervezve, amikor minden jogász a Törvényalkotási bizottság fontos ülésén volt, gyorsan leperegtek a napirendek úgy, hogy mire visszaértek a jogászok a Törvényalkotási bizottság üléséről, akkor négy-öt napirend gyorsan lepergett, és hopp, már vége is volt a polgári perrendtartás vitájának. Így aztán vita ugyanúgy nem alakult ki a polgári perrendtartásról, ahogy az ’50-es évek elején sem. Nem gondolom, hogy erre büszkének kellene lenni, hogy ma ilyen jogalkotás is lehetséges.
Annak idején a Jobbik Magyarországért Mozgalom sem támogatta a polgári perrendtartásnak ezt a formáját, mi is tartózkodtunk ezen a téren. Hogy miért, azt annak idején elmondtuk. Nyilván vannak fenntartásaink, illetve sok esetben kísérleti jellegűnek tűnik a polgári perrendtartásban azoknak az új rendszereknek a bevezetése, amelyek nem biztos, hogy kellőképpen átgondoltak. Ebből fakadóan pedig nem biztos, hogy az eljárást fogják gyorsítani. De ezt majd az idő eldönti, illetve a gyakorlat majd meg fogja mondani az ítéletét néhány évi alkalmazás után.
Mindemellett még egy dologra szeretnék a múltból visszautalni, az ilyen törvények veszélyeire, amikor százegynéhány oldalban megkapjuk sok száz paragrafus módosítását, ahogy most is látjuk, 73 törvény, jogszabály módosítása fekszik előttünk egybegyúrva. Nyilván tapasztaltuk azt is a múltban, amikor a Fidesz egy, az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításának apró zárórendelkezésébe becsempészte azt a mondatot is, amelyik úgy szólt, hogy hatályon kívül helyezte az új alkotmány alapkoncepciójának elfogadásához szükséges háromnegyedes kikötést, ami mindig is szerepelt a magyar Alkotmányban. Ebből is látszott, hogy kétharmaddal a háromnegyedet valahogy meg akarták szüntetni, nehogy nemzeti konszenzus alapján jöjjön létre majd az új alkotmány, hanem egy kizárólagos pártalkotmány jöjjön létre az Alaptörvénnyel. De ez teljesen más lapra tartozik.
Ha már megnézzük a jelenlegi jogszabályt, azt már említettem, hogy 73 törvényt módosít, részben nyilván jogtechnikai jellegűek ezek a módosítások, sok esetben pedig érdemi módosításokról beszélünk. Amikor a polgári perrendtartásban, ami egy átfogó jogszabály, a polgári élet szinte minden területét érinti az eljárási szabályok változása, nagyon-nagyon sok estben kell módosítani a kapcsolódó jogszabályokat. Nem véletlen, hogy 73 törvény módosult. Én szinte biztos vagyok benne, hogy sok olyan törvény, olyan szakasz lesz még, amelyről idővel ki fog derülni, hogy ebben nem lettek felsorolva. Szerintem körülbelül ilyen nagyságrendben fognak majd ideérkezni, bár nem vonom kétségbe, hogy azok a szakemberek, akik ezzel foglalkoztak, valószínűleg jó és alapos munkát igyekeztek végezni, mint ahogy nagyon sok esetben meg is tették. Aztán majd az élet be fogja hozni azt, hogy még milyen esetek nem kerültek ide, de majd idővel ide fognak kerülni.
Említettem, hogy jogtechnikai és érdemi része is van ennek. Ha már érdemi részről, érdemi módosításokról beszélünk, akkor mi is hiányolunk belőle néhány dolgot, amit jó lett volna beletenni. Ilyen a végrehajtási törvény módosítása, amit többször is javasoltunk már. Például az adósnak a vele egy háztartásban élő, mozgásban korlátozott hozzátartozó érdekében is használt gépjármű esetében legyen korlátozása a végrehajtásnak. Illetve a havi letiltások százalékos arányának csökkentése is volt már többszörös jobbikos javaslat, amire, ha már érdemben hozzányúltunk, érdemes lett volna esetleg erre is kitérni.
De ilyen lett volna az adósságrendezési eljárással kapcsolatos törvény, ami magáncsődeljárás néven híresült el, ami, a gyakorlat is bizonyítja, jó néhány éves alkalmazása alatt oda jutott el, hogy néhány száz esetben nyújtott bármilyen segítséget. Illetve nem is biztos, hogy segítséget nyújtott, csak voltak, akik belefértek ebbe a keretbe, akiknél egyáltalán szóba jöhetett a magáncsőd intézményének alkalmazása. Azt gondolom, ha már ehhez is hozzá lett nyúlva, akkor itt is érdemben lehetett volna olyan módosításokat is beletenni, hogy valóban segítséget nyújtson a rászoruló családoknak.
Vannak olyan módosítások is ebben a törvényben, amelyeket az idén alkottak, az idén fogadtak el, illetve amelyek még nem is léptek hatályba. Ezzel kapcsolatban éppen a kormány és a Fidesz-KDNP parlamenti többsége volt az, amikor ilyen jogszabályhoz akartunk hozzányúlni, ilyen törvényt akartunk módosítani, amelyik azt mondta mindig, hogy ehhez ne nyúljunk hozzá, ennek majd az életben kellene kiállni a próbát. Közben úgy tűnik, hogy olyan módosítások is voltak, hogy még hatályba sem lépett a törvény, és már rájöttek arra, hogy ebben a formában ez nem fog működni, ezért is kellett már azokat a módosításokat megtenni.
A sok módosításra azért is szükség van, mert az új polgári perrendtartás alapvetően teljesen más szerkezetben tárgyalja az eljárást, mint ahogy az eddig volt. Nyilván a perfelvételi szakasz és az érdemi tárgyalási szakasz elkülönülése és ezek eljárási szabályainak és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása minden esetben megkívánja, hogy hozzá legyen igazítva az élet minden területéhez. Ezek olyanfajta módosítások, amelyek miatt szükséges ilyen nagy terjedelemben a korábbi jogszabályok módosítása.
Az illetéktörvénnyel kapcsolatban szeretnék egy dolgot kiemelni. Azt látom, hogy igazán érdemi dolgok nem történtek, inkább szinte kizárólagosan csak a jogszabályi hozzáigazítás van az illetéktörvényben. Azonban van egy törvény, és ezt kérdezném is államtitkár úrtól, hogy jól látom-e, ha viszont jól látom, ezzel maximálisan nem értek egyet. Ez pedig az, hogy a hatályát vesztő szabályok között van az 56. § (5) bekezdése. Az eddigi illetéktörvény kimondta, hogy a jogszabálysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztása miatti nemperes eljárás illetékmentes, és ez most hatályon kívül helyezésre került, és bekerült az általános szabályok közé, aminek alapján a közigazgatási per, ha jól értettem, illetékfeljegyzési jogot fog csak élvezni. De semmiféleképpen nem fogja ugyanazt az illetékmentességet megkapni, amit eddig megkapott.
Tehát ez azt jelenti, hogy amennyiben bárki az önkormányzati rendeletet alkotmánysértőnek találja, és Magyarországon ez gyakorlat volt, hiszen nyilván az állampolgárok érdekeit sérti egy alkotmánysértő önkormányzati rendelet, akkor nem kellene ahhoz kötni egyáltalán az állampolgári igény érvényesítését, hogy vajon lesz-e pénze arra, hogy az illetéket ebben az esetben kifizesse. Azt gondolom, hogy a korábbi jogszabály mindenféleképpen jobb volt, ami teljes illetékmentességet adott.
Ugyanez vonatkozik azokra a mulasztásokra is, amikor köteles lenne egy-egy önkormányzati rendelet meghozatalára vagy módosítására a helyi önkormányzat, de nem teszi meg, és ezért az Alkotmánybírósághoz fordul valaki, akkor ebben az esetben is legyen meg a korábban megszokott illetékmentessége. Azt gondolom, hogy ezzel az állampolgári jogok fognak szűkülni pontosan egy olyan fontos területen, ahol nem lenne szabad. Nem szeretném azt, ha a kormányzati szándék az lenne, hogy azokban az önkormányzatokban, ahol nyilvánvalóan jelenleg még 2019-ig kormányzati többség van, az önkormányzati rendeletek minél szűkebb körben legyenek támadhatóak a lakosság részéről.
(16.50)
Azt gondolom, hogy egyértelmű közérdek az, hogy ezek az önkormányzati rendeletek az alkotmánnyal összeegyeztethetők legyenek, ne legyenek benne alkotmánysértő rendelkezések, hogy a mulasztásos törvénysértéseiknek, mulasztásos rendeletalkotási vétségeiknek tegyenek eleget az önkormányzatok, és ezekre is bárki ingyenesen tudja felhívni a figyelmet. Ezért ezt a magunk részéről nagyon fontosnak találjuk. Erre majd szeretnék választ kapni államtitkár úrtól, mert ha így van, akkor mindenféleképpen ide módosítót kellene beadnunk.
Ha áttérünk a másik két jogszabályra, amely ezzel együtt a polgári perrendtartás hatálybalépésével kapcsolatos módosításokhoz kötődő jogszabályokhoz kapcsolódik, itt a polgári nemperes eljárásokra alkalmazandó szabályok az első. Ennek az érdekessége az, hogy korábban még ilyenfajta kódex nem volt, ahol a nemperes eljárások szabályait egybegyűjtötte volna egy darab törvény, és ezt kellett volna alkalmazni. Általában a polgári perrendtartás szabályait kellett a nemperes eljárásokra is alkalmazni, illetve speciális szabályok voltak az egyes nemperes eljárásokra. Itt, mint ahogy már hallottuk az előterjesztőtől, illetve több felszólalótól is, több mint százféle nemperes eljárásról beszélünk, illetve ezeknek az eljárásoknak a nagy száma is indokolja azt, hogy ez egy önálló törvényben legyen szabályozva, hiszen én is megdöbbentem akkor, amikor láttam, hogy több mint egymillió ügyről van szó, egymillió nemperes eljárásos ügyről van szó. Tehát ebben az esetben, azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükséges ez a fajta szabályozás. Ha már új polgári perrendtartás van, új közigazgatási perrendtartás van, akkor a nemperes eljárások esetében is érdemes egy ilyen új jogszabályt hozni.
A harmadik törvény a költségmentességekkel kapcsolatos jogszabály, amelyet a peres és a nemperes eljárásokra is egyaránt alkalmazni kell. Ebben elég részletekbe menően van szabályozva, hogy kik rendelkezhetnek személyes költségkedvezménnyel, költségmentességgel, illetve illetékfeljegyzési joggal. Valóban, mint már korábban előttem felszólaló képviselőtársam is jelezte, a költségmentesség engedélyezése esetén a 28 500 forintos mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összege elég minimális, még akkor is, ha a törvény a későbbiek során próbál magyarázatot adni, hogy ebben minden esetben az egy főre eső jövedelmet kell számítani. Tehát ha itt azt nézzük, hogy van tényleg, mondjuk, egy 30 ezer forint jövedelemmel rendelkező magánszemély, akinek van egy gyermeke, akkor már nyilván itt az egy főre eső jövedelmet kell majd számításba venni, és így akár még az is lehetséges, amit Bárándy képviselőtársam mondott, hogy egy közmunkásnak a fizetéséből még ő is be fog férni adott esetben a költségmentes kategóriába; ha legalább még két gyereke, két eltartottja van két szülőnek, akkor már három gyerek esetén valószínűleg meg fogja kapni a költségmentességet.
De azt is látni kell, hogy számtalan kisnyugdíjas, illetve rokkantnyugdíjas problémája, akiknek valóban 28 500, 30 ezer, 32 ezer forint a nyugdíja. Ott nagyon súlyos problémát jelent a nyugdíjasoknak, már általában már nem beszélhetünk eltartott gyermekről, kifizetik a lakásuk rezsijét, azt sem tudják ebből a pénzből kifizetni, akkor már semmilyen formában nem telik arra, hogy akár jogos igényeiket a bíróságon érvényesítsék. Hál’ istennek, azért van ara lehetőség, hogy a bíró mérlegelési jogkörében változtasson ezen, és amennyiben úgy látja, hogy mégis egyébként lehetetlen lenne számára a pereskedés, akkor magasabb jövedelem esetén is megadhatja a költségmentességet.
Ugyanez vonatkozik az illetékfeljegyzési jogra. Ott is ez a 30 százalékos arány is elég alacsony, azonban, ha a mérleg másik serpenyőjét megnézzük, akkor azt is látni kell, hogy sokan szórakozásból pereskednek, és ezeket is ki kell zárni valamilyen szinten a bírósági eljárásokból.
Nagyon helyes az a kitétele ennek a költségmentességgel kapcsolatos új jogszabálynak, amit egyébként a korábbi jogszabály is meghatározott, hogy amennyiben teljesen alaptalan, és előre látható, hogy teljesen megalapozatlan a felperes követelése, abban az esetben nem érvényesíthetőek ezek a jogszabályok, nem lehet az illetékfeljegyzési jogot, illetve a költségmentességet számára megadni, még akkor sem, ha a feltételek egyébként fennállnának, hiszen rosszhiszeműség esetén ezeket meg kell vonni. Ez mindenféleképpen az eljárások számának a csökkentéséhez vezet, illetve az eljárások gyorsításához fog vezetni.
Az, hogy ezek a jogszabályok jók-e, elégségesek-e, ezt majd a bírósági gyakorlat fogja megítélni. A bírósági gyakorlat lesz az, amely majd ítéletet fog mondani ezekről a jogszabályokról, hogy valóban alapos volt-e, valóban jók-e ezek az új jogintézmények, és valóban a mai társadalmi igényekhez van-e igazítva a polgári perrendtartás, a közigazgatási perrendtartás, a nemperes eljárási szabályok, a költségmentesség, illetve önmagában a polgári perrendtartás. Úgyhogy erről a kor és a társadalom mindenféleképpen ítéletet fog mondani. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogunk ehhez hozzányúlni, mikor fogjuk ezt majd újra tárgyalni, és mikor fogjuk módosítani, mikor jönnek be az újabb módosítók. Azt gondolom, hogy elég hamar, de mint elmondtam, az alapvető koncepcióval volt problémánk, amelyet már a polgári perrendtartással kapcsolatos vezérszónokinkban is elmondtunk, illetve azt követően is elmondtunk.
Mindezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom tartózkodni fog ezeknek a jogszabályoknak az ügyében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
