DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a három törvényjavaslat, amelynek tárgyalását a mai napon kezdi meg a tisztelt Országgyűlés, a 2016. november 22. napján elfogadott, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, a továbbiakban az új Pp. 2018. január 1-jei hatálybalépésének zökkenőmentes megvalósulását szolgálja, továbbá a jogrendszer koherenciájának, egységességének megőrzését célozza.
Engedjék meg, hogy elsőként a legterjedelmesebb javaslatot, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztést ismertessem önökkel.
A polgári perrendtartás nemcsak a polgári peres eljárások általános szabályait tartalmazó, illetve egyes különleges peres eljárásokat rendező törvény, de háttérjogszabálya számos peres és nemperes eljárásnak, illetve más jogszabályok is hivatkoznak rendelkezéseire.
Az új Pp. elfogadását követően tehát szükségessé vált a jogrendszer alapos áttekintése, hogy más jogszabályok rendelkezései összhangba kerüljenek annak szabályaival. Ahol a szabályozás megváltoztatása nem volt indokolt, fenntartotta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait. Ugyanakkor az eljárásjogi szabályozás megújuló területein a szabályozási mód koncepcionális megváltoztatása, új jogintézmények bevezetése és a régi jogintézmények részletszabályainak megváltoztatása szükségessé tette a teljes jogrendszer felülvizsgálatát.
Az új Pp. számos olyan újítást vezetett be, amelyek alapvető változásokat indukáltak a polgári perrendtartás rendelkezéseire hivatkozó törvényekben is. A javaslat az új Pp.-vel összefüggő 73 törvényt módosít, köztük olyan nagy terjedelmű, kódexszintű törvényeket, mint az illetéktörvény, a csődtörvény, a cégtörvény, a hagyatékeljárásról szóló törvény, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény.
A javaslatban található módosítások egy része technikai jellegűnek tekinthető, amikor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényre történő hivatkozás helyett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényre hivatkozás kerül megjelenítésre szövegcserével. A módosítások nagy része azonban alapos megfontolást igénylő tartalmi változtatást jelent, hiszen az egyes törvényekben szabályozott peres és nemperes eljárási szabályokat hozzá kellett igazítani az új Pp. osztott perszerkezetéhez, megváltozott szabályozási logikájához vagy terminológiájához. Ezzel összefüggésben több körben folytattunk egyeztetést a szaktárcákkal, az OBH-val, mármint az Országos Bírósági Hivatallal, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és más társadalmi szervezetek, például szakértői testületek képviselőivel.
Szorosan kapcsolódik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez a törvénycsomag másik javaslata, a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló előterjesztés.
Az előterjesztés két részből áll: általános és különös szabályokat tartalmazó fejezetekből. Az általános rész a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó általános rendelkezéseket határozza meg. A javaslat különös részében személyi állapotot érintő és családjoggal összefüggő polgári nemperes eljárások kapnak helyet. Az előterjesztés általános részének jelentősége, hogy egy helyen, egy jogszabályban foglalja össze azokat az új Pp.-től a polgári nemperes eljárások sajátosságaira tekintettel eltérő szabályokat, amelyek valamennyi bírósági polgári nemperes eljárásban érvényesülnek, ha az adott eljárást szabályozó törvény másképp nem rendelkezik.
Már a polgári perrendtartás kodifikációja során felmerült az igény arra, hogy a nagyszámú és sokféle eljárásrendet követő polgári nemperes eljárások közös szabályai mint a nemperes eljárások általános szabályai kerüljenek meghatározásra, de az új Pp. kodifikációja során abban a kérdésben is döntés született, hogy e szabályozásnak nem lenne megfelelő helye a perrendtartási kódexben, így külön törvény megalkotása vált szükségessé. E tekintetben a javaslat a bírósági polgári nemperes eljárások kódexének tekinthető, amely régi hiányt pótol, mert mind a közjegyzői, mind a közigazgatási nemperes eljárásoknak évek óta van ilyen kódexjellegű törvényi szabályozása. Fontos kiemelni, hogy a javaslat kizárólag a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásokra állapít meg szabályokat, sem a közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes eljárásokra nem vonatkozik a javaslat, sem a közigazgatási nemperes eljárásokra.
A szabályozás kialakításánál kihívást jelentett, hogy a bírósági hatáskörbe tartozó nemperes eljárások száma a 2016. évi statisztikát alapul véve meghaladja az egymilliót, melyek közül a polgári ügyek száma közel 700 ezer. Ezek az eljárások jellegüket tekintve is nagyon különbözőek, több mint százfajta polgári nemperes eljárás létezik. E nemperes eljárások heterogén jellege indokolja, hogy a törvényjavaslat csak azokat a legfontosabb, az új Pp.-től való eltérést jelentő legalapvetőbb szabályokat jelenítse meg, amelyek - természetesen kivételt engedve - valamennyi polgári nemperes eljárásban alkalmazandók. Ezek közül ki kell emelni, hogy a nemperes eljárások nem különülnek el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra, amely kézenfekvőnek tűnhet, pedig vannak kifejezetten perszerű nemperes eljárások, ahol bizonyítást vesz fel a bíróság, és tárgyalást tart, például a szellemitulajdon-védelem, iparjogvédelem területén, így rendelkezni kellett arról, hogy az osztott perszerkezet még a perpótló nemperes eljárásokban sem alkalmazható.
(16.00)
Szintén fontos eltérés az új Pp. szabályaitól, hogy a polgári nemperes eljárásokban főszabály szerint nincs helye magánszakértő alkalmazásának, mert az új Pp.-beli konstrukció az ellenérdekű felek meglétére, a kontradikcióra épül, nemperes eljárásokban jellemzően nincs ellenérdekű fél. Emellett a polgári nemperes eljárások körében rendelkezni kell a peres eljárásokra irányadó és alapvetően ott értelmezhető ítélkezési szünet főszabályként történő kizárásáról.
A javaslat különös részében öt személyi állapotot érintő és családjogi tárgyú nemperes eljárás nyer szabályozást. Ezeknek az eddig jellemzően rendeleti szinten szabályozott polgári nemperes eljárásoknak a törvényi szintű szabályozását meg kell teremteni az Alaptörvény I) cikkének (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel, amely szerint alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthat meg. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a javaslatban szabályozott egyes eljárások jelenlegi szabályait az 50-es, 60-as években alkották meg, így azok felülvizsgálata és korszerűsítése időszerű.
A javaslatban kap helyet az emberi jogképességet érintő holtnak nyilvánítási és halál tényének megállapítása iránti eljárás. Elfogadása esetén a javaslat szabályai a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló 1/1960. IM rendelet helyére lépnek. A társadalombiztosítási jogszabályok szerint a hozzátartozó jogán igénybe vehető juttatások szempontjából halálnak minősül az eltűnés is, ha azt a bíróság jogerősen megállapítja, így az eltűntnek nyilvánítási eljárás szabályai is törvényi szintű szabályozást tesznek szükségessé, amelyek a holtnak nyilvánítási eljárásra adnak utaló szabályokat. A javaslat elfogadása esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában meghozott 105/1952. MT rendelet szabályait váltja fel.
Az új Pp. megalkotásánál fontos cél volt, hogy a törvény lehetőség szerint csak a peres eljárások szabályait tartalmazza, ezért már nem tartalmazza a Ptk. hatálybalépésekor az 1952. évi III. törvény XVI/A. fejezete alá beiktatott, az apaság vélelmének nemperes eljárásban történő megdöntésére irányuló eljárást, így e peren kívüli eljárás is a javaslatban kap helyet.
Törvényi szintű szabályozást igényel a házastársak személyi viszonyaitól elválaszthatatlan, a házastársi vagyonközösség házassági életközösség alatti közös kérelemre történő megszüntetését célzó bírósági nemperes eljárás. Ez az eljárás a hatályos szabályok szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában meghozott 105/1952. MT rendeletben nyert szabályozást. A javaslat elfogadása esetén a házastársi vagyonközösség megszüntetését célzó nemperes eljárás több vonatkozásban elavult szabályozását váltja fel, és egyértelmű szabályokat ad arra nézve, hogy a vagyonközösség megszüntetése mikor tartozik peres és mely esetekben nemperes eljárásra, megteremtve ezzel az összhangot a Ptk. rendelkezéseivel is.
Ahogyan arra korábban utaltam, a javaslat szorosan kapcsolódik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez. Ennek oka, hogy a törvényjavaslat szabályainak kialakítása már a nemperes törvényjavaslat rendelkezéseire is figyelemmel történt, így az abban módosított egyes bírósági polgári nemperes eljárások már a nemperes törvényjavaslatra mint mögöttes jogforrásra történő hivatkozást is tartalmaznak. A közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes eljárások szabályainak meghatározása is a bírósági nemperes eljárások szabályaival összhangban történt.
A törvénycsomag harmadik eleme a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló előterjesztés. Az állam kötelezettsége olyan intézményrendszer működtetése, amelynek keretében támogatás nyújtható a jogvitában érintett felek számára azért, hogy a jogérvényesítésnek ne legyen akadálya a jogi ismeretek hiánya, illetve az sem, hogy a fél az eljárás során felmerülő költségeket jövedelmi és vagyoni helyzete miatt nem képes megfizetni.
Erre tekintettel a jogi segítségnyújtásról szóló törvény döntően rászorultsági alapon, perben, illetve peren kívüli jogi képviseletet biztosít, és a támogatott személyt mentesíti a képviselet költségeinek az előlegezése vagy viselése alól. Másfelől az illetékekről szóló törvény, továbbá az egyes eljárási törvények az eljárások miatt felmerülő költségek előlegezése vagy viselése alóli mentességet eredményező költségkedvezményeket biztosítanak. Ez utóbbi törvények sorába tartozik az új Pp. is, amely a hatályos perrenddel egyezően ismeri és szabályozza a költségkedvezményeket, köztük a költségmentességet és a költségfeljegyzési jogot. A Pp. ugyanakkor e két költségkedvezmény tekintetében is csak azok tartalmára, időbeli hatályára és a bíróság döntési hatáskörére vonatkozó szabályokat tartalmazza, a további rendelkezések meghatározását külön jogszabályra utalja.
A javaslat ennek megfelelően a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog részletes szabályainak megteremtésével biztosítja, hogy az Alaptörvény szerinti bírósághoz fordulás joga azokat is ténylegesen megillesse, akik jövedelmi és vagyoni viszonyaik folytán képtelenek fedezni az eljárás során szükségszerűen felmerülő költségeket. A szabályozandó életviszonyok eltérősége okán a költségmentességre és a költségfeljegyzési jogra irányadó részletes rendelkezések az illetékkedvezményeket szabályozó illetéktörvénybe és a pártfogó ügyvédi képviselethez kötődő kedvezményt szabályozó jogi segítségnyújtásról szóló törvénybe nem illeszthetők be. Az önálló jogszabály létét különösen indokolja az, hogy a Pp. hatálybalépésével nem változik meg a jogi segítségnyújtás rendszerét jellemző megbontott döntéshozatal. A költségmentességről és a költségfeljegyzési jogról ugyanis a bíróság, míg a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításáról és az ahhoz kapcsolódó költségkedvezményről pedig a jogi segítségnyújtó szolgálat dönt.
A költségkedvezmények garanciális szabályozást igénylő jogintézményeknek minősülnek, ezért a javaslat a rendelkezéseket törvényi szinten rögzíti, felváltva ezzel a hatályos rendeleti szintű szabályozást, a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. IM rendeletet. A javaslat alapvető célja tehát, hogy az eljárás tárgyánál fogva járó, valamint a fél jövedelmi és vagyoni viszonyaira figyelemmel elérhető költségmentesség, illetve költségfeljegyzési jog részletszabályainak a meghatározásával az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételét biztosítsa. A javaslat a tárgyi kedvezménnyel preferált eljárások körén döntően nem változtat. A javaslat azokban az eljárásokban biztosítja a költségkedvezményt a jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül, amelyben az elbírálandó jogviszony társadalmilag kiemelt jelentőségű, vagy ahol az eljárásnak nincs alternatívája.
A javaslat a személyes, tehát alapvetően a jövedelmi és vagyoni helyzettől függő költségkedvezmények szabályozását jelentősen megújítja. Egyrészt a kedvezmények engedélyezési feltételeit hozzáigazítja a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezési feltételeihez. Ezzel egyszerűsíti a személyes körülmények igazolására irányuló eljárást akkor, ha a fél pártfogó ügyvédi képviseletre szorul, és egyúttal a per során felmerülő költségek előlegezésére, illetve viselésére sem képes.
Másrészt a javaslat a személyes költségfeljegyzési jog mint önálló kedvezményi forma elsődlegessé tétele és az engedélyezési feltételek meghatározása útján a jogkeresők jóval szélesebb köre számára teszi lehetővé költségkedvezmény igénybevételét, mint a hatályos rendszer. Az eddig önálló kedvezményi formaként nem ismert és a költségek előlegezése alól mentesítő új kedvezmény jövedelemhatára ugyanis mintegy két és félszerese az eddigi egyetlen önálló kedvezmény, a személyi költségmentesség jövedelemhatárának. A bíróság által engedélyezett személyes költségfeljegyzési jog esetén a fél a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése tekintetében is rászorulónak minősül. Erre tekintettel várhatóan a jogi segítségnyújtó szolgálatok által biztosított jogi képviselet is jóval szélesebb körben válik elérhetővé.
(16.10)
A javaslat tehát a személyes költségfeljegyzési jog bevezetésével széles körben, hatékonyan biztosítja a rászoruló személyek számára a bírósághoz fordulás joga gyakorlásának tényleges lehetőségét. Az illeték- és költségek viselése alóli mentességet jelentő személyes költségmentességet pedig csak azon személyek számára teszi elérhetővé, akik egyáltalán nem képesek a költségeket fedezni. Végül az új szabályozás a bírósági eljárások időszerűségét is szolgálja, ugyanis nem enged teret a költségkedvezmények igényléséhez kapcsolódó perelhúzó technikáknak.
Az Igazságügyi Minisztérium által a szaktárcák bevonásával kidolgozott és a tisztelt Országgyűlés elé került törvényjavaslatok széles körben egyeztetett, alaposan előkészített előterjesztések, amelyeknek a megvitatását és elfogadását kérem a tisztelt Országgyűléstől. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
