IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A januárban hatályba lépő új polgári perrendtartással és a vonatkozó jogszabályi környezet módosításával az 1945 utáni magyar jogalkotás legtartósabb szabályozása utolsó hónapjainak vagyunk tanúi.
Persze a hamarosan, 64. életévében hatályát vesztő polgári perrendtartás a szétmódosított jogszabályok mintapéldánya. A bőven három számjegyű Pp.-módosítás következtében - megjegyzem, csak 2010 óta több tucat alkalommal nyúltak hozzá - egy koherenciazavaroktól nem mentes, sok tekintetben elavult, folyamatosan toldozgatott perjogi szabályozás felváltása történik meg januárra. Ugyanez igaz nagy részben a kapcsolódó jogszabályokra is.
Ezt a törekvést, és az igazságügyi tárca ehhez társult alapos előkészítő tevékenységét az LMP természetesen látja és elismeri, az elavult, koherenciazavaros, állandóan módosított jogszabályi környezet ugyanis lábbal tiporja a jogbiztonságot. A mostani precíz és inkluzív jogszabály-előkészítés nem mentesíti azonban a Fidesz-KDNP-kormányok hét évét a jogállammal szemben elkövetett egyik legnagyobb bűne alól, ami éppen a jogbiztonságba vetett hit felszámolása volt. Nem ez az első időszak, amikor ötletszerű, a következmények ismerete nélkül elfogadott jogszabályok aláássák a közbizalmat, de a magyar parlamentarizmus közelmúltjában példátlan az elmúlt hét év gyakorlata. Alapvető törvények folyamatos, előkészítési, felkészülési idő nélküli, majd visszaható hatállyal hatályba léptetett módosításai, gyakran változó jogalkotói álláspontok és állandó korrekciós kényszer jellemzi a jogalkotást.
A jogalkotás komolyan vehető keretek hiányában kiszámíthatatlan, az eljárási szabályokat a kormánytöbbség nem tartja be, hiszen következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatja azokat. Márpedig ennek következményei vannak, méghozzá egyre súlyosabbak. Nemcsak a kormányba és a kormányzásba, hanem a jogalanyoknak az állam és jog kiszámíthatóságába vetett hite is megingott. Ezt visszaadni sok év következetes jogalkotása, jó kormányzása tudná csak, és az olyan jogszabály-előkészítő munka, amelyet szerencsére az új polgári perrendtartás és kapcsolódó jogalkotás során viszont megtapasztalhattunk.
Az előttünk fekvő három törvényjavaslat együttes általános vitája során én elsősorban csak a harmadik javaslatra fókuszálok, azaz a polgári és közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazott költségmentességre és költségfeljegyzési jogra.
(17.00)
Az LMP politikai vezérfonala, hogy kiemelt figyelmet kell fordítanunk azokra a társadalmi csoportokra, amelyek érdekérvényesítő képessége gyengébb, a demokrácia egyik legfontosabb fokmérője ugyanis éppen az, hogy a köz hogyan viszonyul a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoportokhoz.
A jogérvényesítés akadályai közül vitathatatlanul a költségtényezők foglalják el az első helyet. A modern társadalmakban a jogviták megoldása és ezen belül különösen a per drága luxuscikk. Ugyan az állam fizeti a bírák és az adminisztratív személyzet munkabérét, és biztosítja az ügyek tárgyalásához szükséges infrastrukturális hátteret, de a viták rendezésének jelentős részét, ilyen például az eljárási költségek vagy az ügyvédi munkadíj, a feleknek kell viselniük. Azok a felek, akik a jogérvényesítéshez megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, nyilvánvalóan előnyben vannak azokkal szemben, akik ilyen kiadásokat nem kockáztathatnak meg. A költségkedvezmények kiemelkedő szerepet töltenek tehát be az esélyegyenlőség biztosításában, illetve hozzájárulnak a költségkorlátok leépítéséhez, ezáltal a társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegei számára is lehetővé teszik a joghoz jutást és az igazságszolgáltatás elérhetőségét.
Ugyanakkor a költségmentesség a jólétiállam-berendezkedés keretei között már kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a vagyontalan rétegek számára hathatós segítséget nyújtson a jogaik eléréséhez. Ennek oka részben az, hogy a polgári perként meglévő jogviták közt látens jogi konfliktusok hatalmas tömege húzódik meg, amelyek megoldásához a szegényjog gyakorlatilag semmiféle segítséget nem képes adni. Másrészt a költségmentességben részesülés feltétele alapvetően elhibázott, a bíróság előtti jogérvényesítés költségei ugyanis távolról sem igazodnak a primer létfenntartáshoz szükségesnek vélt költségekhez, illetve az e téren érvényesülő állami szociálpolitikához.
Az LMP szükségesnek tartaná például a személyes költségmentesség körében fokozottan figyelembe venni az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, a lakhatási válság kérdéskörét is. Ennek érdekében a jogosultság feltételrendszerében nem általában a vagyon, hanem a saját tulajdonú lakóingatlan szerepeltetését tartjuk megfelelőnek a jövedelmi viszonyok kiegészítéseként. A költségkedvezmények célja az lenne, hogy a felek számára a bírósághoz való fordulás jogát biztosítsa, de nem csak formális értelemben: az tekinthető ugyanis rászorultnak, azt illeti meg a költségkedvezmények valamelyike, akinek az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szüksége van.
A jogállamiság egyik alapvető követelménye az alapjogok érvényre juttatásának a követelménye. A jogérvényesítéssel összefüggő alapjogok, így különösen a bírósághoz fordulás joga és a bíróság előtti esélyegyenlőség joga tekintetében az államnak intézményvédelmi kötelezettsége áll fenn, aminek folytán az állam köteles megteremteni azokat a jogszabályi és intézményes feltételeket, amelyek szükségesek a hatékony jogérvényesítést garantáló intézményrendszerhez. Az állam kötelezettsége az tehát, hogy megteremtse a bírói vagy közigazgatási út igénybevételének valóságos lehetőségét, ami azt jelenti, hogy az egyéni jogérvényesítés nem lehet függvénye az egyén jogi, gyakorlati ismereteinek, illetve anyagi viszonyainak.
Az államnak tehát olyan támogatási rendszert kell kiépítenie, amely kompenzálja, kiegyenlíti a jogi ismeretekben vagy az anyagi lehetőségekben mutatkozó esetleges hiányosságokat, és a jogi képviseleti költségeken túl kiterjed a bírósági eljárással kapcsolatos feladatokra is. Ez messze nem csak az alapvetően formális szempontokon alapuló költségkedvezményi rendszer, a joghoz jutás kapcsán ugyanis nem csak a rászorultság fontos költségszempontból.
Kiemelten kell foglalkozni emellett például csoportok és közös érdekek képviseletének problémáival is. Az LMP üdvözölte az új Pp. kapcsán a kollektív igényérvényesítés szabályainak bővülését, azonban kevesellte azokat. Sólyom László például már 1980-ban konstatálta Környezetvédelem és polgári jog című munkájában a polgári jog és a perjog alárendelt helyét a környezetvédelem terén. A helyzet sajnos nem sokat változott, a környezetvédelem azóta is elsősorban igazgatási feladat a közmegegyezés szerint, és a polgári jog és a bíróságok környezetvédelmi tevékenysége marginális. A károsultak magatartása és az ítélkezés maga is konzerválja a kialakult helyzetet.
A környezetvédelem a polgári jogunkban két intézményrendszerre, a kárfelelősségre és a szomszédjogra, valamint néhány ügycsoportra korlátozódik. A perlési kedv lanyha, általában olyan egyszerű esetek kerülnek csak a bíróságok elé, amelyek, ha egyáltalán felvetik, nem élezik ki a polgári jog speciális alkalmazási problémáit. A polgári jog hatásfoka azért is alacsony, mert nem várnak többet tőle. Ha viszont költségkedvezményekkel megtámogatva a társult perlés nemcsak munkaügyi, illetve fogyasztói jogviták számára lenne nyitva, hanem például környezeti ügyekben is a birtokvédelem eszköze lenne, az alapvetően járulhatna hozzá a környezetvédelem polgári jogi eszköztárának erősítéséhez, könnyebb lenne az egyéni kár bizonyítása, és csökkenne az egyenlőtlenség, ami a szennyező és az egyes károsultak viszonyában eleve gátlóan hat.
Szintén a kollektív igényérvényesítés lehetőségének bővítését indokolná a nemzeti vagyonnal való rendelkezéssel, például a földprivatizációval vagy az államot megillető, kizárólagos gazdasági tevékenységek végzésére vonatkozó jog gyakorlásának átengedésével összefüggő tömeges jogsérelmek hatékonyabb orvoslásának szükségessége vagy a betegjogok érvényesítése.
A törvényjavaslat a tárgyi költségmentességgel, illetve tárgyi költségfeljegyzési joggal rendelkező ügyek fokozatosan szűkölő körét alapvetően a hatályos szabályok szerint hagyja. Az LMP álláspontja szerint viszont a tárgyi költségkedvezmény jogát éppen ki kellene terjeszteni egyrészt a kilátástalan helyzetben lévő devizahitelesek pereire vagy éppen a fogyasztói jogok érvényesítésével kapcsolatos perekre, avagy ha a pert a törvényben biztosított közérdekű keresettel indítják meg. A Lehet Más a Politika szerint ezekben az esetekben az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételei nem adottak. Ezek az összegek az államháztartás összvolumenéhez képest alacsonyak, ugyanakkor a pertárgy, illetve maguk a perek és azok költségei az érintettek teljes egzisztenciáját romba dönthetik.
Az égető problémát természetesen a devizahitelesek jelentik, az elmúlt évek elégtelen szabályozási lépései következtében még mindig nincs megoldás ugyanis a volt devizahitelesek jelentős részének helyzetére, még mindig rengeteg peres eljárás indul a bíróságon, évente több ezernyi lakóingatlan kerül kényszerértékesítésre, és százezres nagyságrendben élnek családok veszélyeztetetten a lakhatásuk elvesztése miatt. A jogegységi döntések ellenére sem rögzült, hogy az árfolyamkockázat kit terhel és milyen mértékben, és hogy a devizahiteles-törvények megfelelnek-e az uniós szabályozásnak.
A kormány a devizahitelesek ügyét a végtörlesztés lehetővé tételével, a forintosítással és az eszközkezelő felállításával lezártnak tekinti. Ehhez képest a korábbi devizahitelesek közül jelenleg több ezren várnak kilakoltatásra, mindennaposak az elkeseredett tüntetések és egyéb figyelemfelhívó akciók, mert nagyon sokaknál a törlesztőrészletek, illetve az adósságállomány az egekben maradt, esélyt sem adva arra, hogy ebből a csapdahelyzetből önerőből bármikor kikerüljenek. Nem igaz tehát, hogy a kormány mindent megtesz a károsultak érdekeinek védelméért, ahogy hazugság az is, hogy az MNB mentette meg a devizakárosultakat. Éppen itt az ideje, hogy a kormánytöbbség tegyen valamit ez érintettek megmentése érdekében, példának okáért nulladik lépésként a kilátástalan helyzetbe került adósok feje felül legalább a jogérvényesítés akár milliós eljárási költségének Damoklész kardja tűnjön el.
Természetesen a jogérvényesítés, ezen belül a bírósághoz fordulás általános ingyenessége megvalósíthatatlan, ugyanakkor a mentességek és a kedvezmények meghatározásakor a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, aminek során az LMP szerint végre olyan jogokra is tekintettel kellene lenni, amilyen például az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jog, és olyan gazdasági vagy társadalompolitikai célkitűzéseket is figyelembe kellene venni, amelyekkel az előttünk fekvő törvényjavaslat sajnos adós maradt.
Köszönöm a figyelmet, mondanám, hogy tisztelt képviselőtársaim, de azt mondom, hogy tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársam.
